Melyek voltak a blokkszeminárium legfontosabb tanulságai?

Először is a legkellemesebb meglepetés, hogy igény mutatkozott rá. De a lényeg, hogy sok újdonság hangzott el, rengeteg adatot ismertettek az előadók a saját összefüggéseiben, amelynek kifejezetten örültem. Kérdéseik alapján úgy tapasztaltam, hogy a jelen lévő érdeklődők – akár az egyetemen belülről, akár azon kívülről – tudták követni az elhangzottakat. Hálás vagyok Istennek azért is, hogy van igény arra, hogy normálisan – ami nálam azt jelenti, hogy nem ideologikusan –, a valósághoz ragaszkodva beszélgessünk lényegi kérdésekről.

Mekkora érdeklődés volt az előadások iránt az egyetemen – vagy akár egyházi berkeinken – kívülről?

71 károlis hallgató jelentkezett a szemináriumra, valamint 102-en az egyetemen kívülről. Tény, hogy az utóbbiak közül nem mindenki tudott jelen lenni minden egyes napon, de elmondható, hogy naponként emelkedett a résztvevők száma. Így csütörtökön már közel 130-an hallgattuk az előadásokat.

Az előadók hogyan reflektáltak a blokkszemináriumra?

Azt láttam, hogy a nyitottság és az érdeklődés nem csak az én elvárásaimat múlta felül, hanem az övékét is. Aki ott volt, az megtiszteltetésként élte meg a meghívást, és mindenki egyetértett abban, hogy ezekről a témákról beszélni kell.

Voltak nagy felismerések egy-egy előadás vagy elhangzó információ kapcsán?

A diákok bővebb reflexiója később fog megérkezni hozzám. De a közvetlen értékelések elektronikus űrlap segítségével már érkeznek. Eddig a résztvevők több mint 30%-a jelzett már vissza. Az ő bő 80%-uk tudományosan kiemelkedőnek, témáját tekintve pedig relevánsnak találta a szemináriumot. Számomra a tudományos kutatási eredményeken túl megérintő volt azt is hallani, hogy melyik család hol és mennyi földet adományozott a Budapesti Református Theológiai Akadémiának (a Károli Gáspár Református Egyetem jogelődje – a szerk.), illetve azok mennyi fedezetet biztosítanának ma a lelkipásztorképzésnek. Ezek olyan információk, melyekről csak konkrétan, számszerű adatok alapján érdemes beszélni vagy akár lelki következtetéseket is levonni.

Honnan van pénze az egyháznak és a gyülekezetnek?

Mit értünk önfenntartás alatt? Milyen bevételei vannak az egyháznak? Hogyan tart fenn intézményt egy gyülekezet? A többi között ezekről a kérdésekről is szólt a Pénz és egyház címmel rendezett nyitott előadás-sorozat a Károli Gáspár Református Egyetemen. A Hittudományi Kar Gyakorlati Teológiai Kutatóintézete által szervezett eseményen a résztvevők négy délután, hétfőtől csütörtökig három-három előadáson vehettek részt. A reformatus.hu összefoglalója a csütörtöki napról, melyen Csűrös András gyömrői lelkipásztor, Balog Zoltán dunamelléki püspök és Literáty Zoltán érdligeti lelkipásztor, a hittudományi kar dékánja beszéltek az egyházi és gyülekezeti valóságról a pénzügyek területén, ide kattintva érhető el.


Fotó: Magyaródi Milán/reformatus.hu

Szabó István professzor a II. Helvét Hitvallás tükrében rámutatott arra, hogyan gondolkodtak reformátor eleink a pénzről és annak céljáról. Szólláth Bernadett jogtanácsos szerdai előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy mennyire fontos jól, felelősen és transzparensen bánni a pénzzel, hiszen az több, mint anyagi kérdés. Balog Zoltán püspök előadását hallgatva jó volt érezni azt a bátorságot kommunikációjában, amellyel a valós egyházi adatainkat is előtárta. Csűrös András lelkipásztor érvelése, miszerint az egyház az intézmények fenntartójaként jobb gazdája és felelősebb felhasználója a normatív összegeknek, meggyőző volt. Molnár Ambrus lelkipásztor tudatos teológiai vonalvezetéssel mutatta meg, hogy lehet és kell is a pénzről kommunikálni közösségeinkben.

Miért tarthatott a legnagyobb érdeklődésre számot a csütörtöki nap?

Az aznapi előadások az egyház mai, gyakorlati valóságáról szóltak. Többek között a gyülekezet és az intézmények finanszírozási kérdéseiről, illetve a gyülekezeti önfenntartás nagy témájáról is szólt előadás. Meglepődtem, hogy a legtöbb kérdés a saját előadásommal kapcsolatban érkezett: a gondolatmenetemet országos egyházi és statisztikai adatokra építettem fel, a hallgatóság pedig érezte, hogy „alulról”, azaz gyülekezeti lelkipásztori szemszögből vizsgáltam a gyülekezetek önfenntartásának lehetséges és nem lehetséges útjait.

A szemináriummal elindult a korábban remélt párbeszéd?

Maga az esemény is egy párbeszéd volt, hiszen olyan emberek kaptak felkérést előadásuk megtartására, akik nem feltétlenül gondolkodnak ugyanúgy adott kérdésekben. Fontos, hogy akik érvelnek, azok kellőképpen alátámasszák az elhangzottakat, sőt érveik érthetőek is legyenek, azaz hatással legyen a nagyobb publikum gondolkodására is. Mindkét forma már egyben párbeszéd is, azaz mindenképp elérte célját a szeminárium. Következő lépésként szeretnénk könyvben kiadni az előadásokat, hogy ez a fajta társadalmi párbeszéd nagyobb publicitást kapjon és minél több érdeklődőhöz jusson el. Ez nem csak a jelen általános érdeklődését célozza, hanem a jövő szempontjából is fontos, hiszen várhatóan foglalkozni fognak ezekkel a kérdésekkel, amikor évtizedek múltán visszatekintenek erre a korszakra. A minél pontosabb információkkal a jövő kutatóit is segítjük, azaz velük is – akik lehet, meg sem születtek még –, szeretnénk párbeszédben lenni.

Tervben van-e már egy újabb blokkszeminárium?

Szeretnénk meghonosítani a nyitott szeminárium műfaját. Ez az egyetem szempontjából is fontos, hiszen mégiscsak magunkról alkotunk egy képet azzal, ahogyan kérdéseket vetünk fel, illetve ahogyan együtt gondolkodunk felettük. Tervben van egy előadássorozat pedagógia és személyiség témakörben, de többen javasolják az egyház és politika viszonyát taglaló hasonló nyitott szemináriumot is. Szeretném, ha hagyományt tudnánk ebből teremteni, bár ehhez még néhány évre szükségünk lesz. Addig is szívesen veszünk minden jó témafelvetést, ami érdeklődésre tarthat számot.

Képek: Füle Tamás