„Bejárva ismerszik meg” – szól az ismert idézet (latin eredetije: „Solvitur ambulando”), amelyet Augustinusnak szokás tulajdonítani, és amelynek lényege, hogy bizonyos felismerésekhez nem elég eltöprengenünk az adott problémán, hanem végig kell járnunk a tapasztalás útján. Ebből a gondolatból merített az egyháztörténet során számos zarándoklat, lelkigyakorlat, képmeditáció és imaséta, és merít ma is, hiszen az effajta útonjárás nemcsak önreflexióra ad lehetőséget, de arra is, hogy a teremtett világhoz fűződő viszonyunk elmélyedjen, és kapcsolódási lehetőséget kínáljon Istenhez.

2022. augusztus 30-án, kedden 18 órakor nyílik meg az Art9 Galériában (Budapest, Ráday utca 47.) Zellei Boglárka Éva fotográfus Ösvény / Path című kiállítása, amely egyszerre hív minket fizikai és spirituális útonjárásra. A tárlat rendhagyó labirintusinstallációja a Pilis-hegységben gyalogszerrel bejárt zarándoklat élményét osztja meg azokkal, akik nyitottak az elcsendesedésben megtörténő találkozásokra. Hogyan születnek meg bennünk ezek a találkozások és mi segítheti a befogadást? Többek között erről beszélgettünk a kiállítás kurátorával, Körösvölgyi Zoltán művészettörténésszel.
 

„Zellei Bogi nagyon izgalmas és érdekes személyiség, aki elég fiatal kora óta dolgozik a fotográfiával mint kifejezésmóddal, a vallásosság és lelkiség kérdéseire keresve válaszokat. Párhuzamosan több projekttel is foglalkozik már évek óta, és mindegyik komoly meglepetésekkel szolgál” – mutatta be a fotográfust Körösvölgyi Zoltán.

A kurátor ezek közül a projektek közül a Latorlépés című kiállítást emelte ki, amellyel portáluk is többször foglalkozott: a budapesti megnyitó alkalmával részletesebben, a Művészetek Völgye kapcsán pedig a Református Udvar programkínálatának kontextusában.
 

Út és úton járás
Az Ösvény-kiállítás a „bejárva ismerszik meg” klasszikus gondolatára épülve mutatja be, mit is jelent egy terület, ösvény vagy út bejárása azzal a céllal, hogy megismerjük azt az utat, az úthoz kapcsolódóan pedig saját életkérdéseinket és istenkapcsolatunkat. A projekt a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával valósulhatott meg. „Zellei Bogi az elmúlt években, részben persze a pandémiás időszak miatt is, irdatlan mennyiséget gyalogolt le, rengeteg utat járt be, rengeteg napot töltött a Pilisben. Ezalatt számtalan szituációt, tárgyat, emléket, embert, találkozást örökített meg. Lenyomatot hagytak benne a beszélgetések, a kapcsolódások, és ezeket igyekezett megörökíteni és képeivel továbbadni.”

Körösvögyi Zoltán szerint a művészetnek azt is meg kell ragadnia, hogy nem tarthat távolságot a tárgyától: az alkotásban benne kell, hogy legyen alkotójának személyisége, kérdései, élete, és ennek érdemes úgy manifesztálódnia, hogy ez mások számára is átélhető legyen. „Sokat töprengtünk azon, hogyan tudnánk mindezt másokkal is megosztani, és arra jutottunk, hogy szakítanunk kell azzal a hagyományos bemutatási formával, ahol képek lógnak a terem falán. Egy ezen túlmutató, különleges bemutatási forma, a labirintus mellett döntöttünk, amelyben a kiállítás megtekintése maga is az út bejárásáról szól.”



Bár a labirintust a magyar nyelvben sokszor csak útvesztőként értelmezzük, olyan barlangként, amelyben el lehet tévedni, és amely folyamatosan döntési helyzetek elé állít minket kérdéseivel, valójában olyan kora középkori formát is takar, ahol egyetlen kérdést kell csak feltennünk magunknak az út legelején: azt, hogy belépünk-e a labirintusba vagy sem. „Ez a labirintusfelfogás sok helyen megjelent a keresztyénség korai történetében a francia katedrálisoktól kezdve a kolostorkertekig. A jól követhető útvonal ugyanis imaösvényként funkcionál, amelyen oda-vissza lehet haladni.”



A kiállításon e logika mentén haladva olyan paravánokból felépített utat építettek, amelybe belépve a látogató valamilyen módon a fotográfus élményei mentén halad végig. Ennek során különböző méretű és kontextusú fényképeket lát, térképekkel találkozik, tárgyi emlékekkel léphet kapcsolatba. „Kirakunk olyan felületet is, ahol a látogató saját maga is le tud ülni reflektálni és nyomot hagyni. Ahogy a pilisi zarándokútvonalakat bejáró emberek is otthagyják a saját kis emlékeiket, hasonló módon itt is azt szeretnénk, hogy a kiállítás minden egyes interaktív reflexióval gazdagabb legyen.”

Csend és hang
A zarándoklat olyan performatív cselekvési forma, ahol az ember kilép abból a körből, amit hetente, naponta, évente jár, és előre meghatározott cél felé halad, útközben elmélkedve, gondolkodva, imádkozva. Éppen ezért az elcsendesedés és lelassulás nélkülözhetetlen eleme – akárcsak a kiállítás befogadásának. „Az ösvényszerű installációs kialakítás miatt egyszerre sok ember nem fog beférni, ezért kis létszámban lehet csak végighaladni rajta. Szeretnénk, ha eközben lelassulnának, elcsendesednének, elgondolkodnának a képeken, és feltennék maguknak a saját életünkre vonatkozó kérdéseket is” – mondta a kurátor.

Talán elsőre furcsának tűnhet, hogy az elcsendesedésre hívó kiállítás része egy hanginstallációs betét, de valójában ez is a hétköznapi köreinkből való kiszakadást segíti. „Máthé Ágnes Klára elektronikus zeneszerző hangi elemekből épít teret körénk a kiállításon, amelyet egyénileg barangolatunk be fülhallgató segítségével. A kiállítás megnyitóján sem szerettünk volna 5-10 perces beszédeket, ezért kértük fel közreműködőnek a Platon Karataev együttesből Balla Gergelyt, akinek a zeneisége elcsendesedős, kontemplatív, meditatív keretrendszert biztosít a befogadáshoz.”



A kiállításra való reflektálás nem igényel semmilyen előképzettséget vagy műveltséget: egyszerűen csak nyitva kell hagyni érzékszerveinket és szívünket, és kellő időt rászánni a személyes élményre. Erre lesz lehetőségünk, hiszen viszonylag kis térben zajlik minden találkozás, amely a labirintus végigjárása során ránk vár. Az installáció akár többször is végigjárható, ami megkönnyíti az elmélyülést. „Luther szerint a képeket nem nézni kell, hanem hagyni kell, hogy a képek megszólítsanak bennünket, és párbeszédbe lépjenek velünk. Erre a fajta kommunikációra hív ez a kiállítás is.”

Az elcsendesedés igen nagy érték lehet abban a Ráday utcában, amely a leghangosabb és legelevenebb utcák egyike Budapesten. „Határozott elképzelés volt a részünkről, hogy a kiállítással pont az őszkezdethez kapcsolódjunk, amikor az emberek a városba visszatérve igyekeznek felvenni a ritmust. Lehetőséget kínálunk nekik arra, hogy találkozzanak a kiállítással, és felismerjék, hogy az ősz egyúttal az elcsendesedés és az önreflexió ideje is lehet. Szeptember közepétől kezdődik az Ars Sacra Fesztivál, azon belül a templomok éjszakája, így az Ösvény bizonyos értelemben ezekhez is elvezethet bennünket.”


Az Ösvény / Path megnyitójára 2022. augusztus 30-án kedden 18 órától kerül sor. Szeretettel várnak rá minden érdeklődőt. A kiállítás szeptember 16-ig lesz megtekinthető az Art9 Galériában (Budapest, Ráday utca 47.), minden héten keddtől péntekig 15 és 19 óra között.


Barna Bálint
Képek: Füle Tamás, Zellei Boglárka Éva