Rendhagyó performansszal nyitották meg 2019. október másodikán a Ráday utcai Bibliamúzeumban a Párizs-Paris! 1.2 című, Párizsban élt és élő magyar művészek alkotásait bemutató időszaki kiállítást. A Nemes Judith és Szöllősi-Nagy András magánygyűjteményéből összeállított válogatás annak a korábbi tárlatnak az újragondolása, amely idén májustól szeptemberig volt megtekinthető a Bibliamúzeumban. A mostani a kurátorok szándéka szerint egy nagyobb, átfogóbb és jellegzetesebb rátekintést felvető és megvalósító összeállítás, mint a korábbi. Az „...ott is a te kezed vezérelne engem” (Zsoltárok könyve 139. rész, 10. vers) alcím egyszerre teremti meg a folytonosságot az előző kiállításban felvázolt elképzelésekkel, és helyezi újabb bibliai kontextusba az alkotásokat.



Játék a berendezéssel
A megnyitóra Molnár László, a múzeum munkatársa azt a rendhagyó játékot találta ki, hogy a látogatókkal együtt fejezik be a kiállítás rendezését. Öt üres, számozott helyet hagytak a falakon, és félretettek a kiállítótérben öt képet, mintha félbemaradt volna a munka. A látogatóknak kellett eldönteni, hogy az öt képet hová tegyék. Mindegyikhez elhangzott egy-egy ismertetés Dóczy Péter színművész; Bán Boróka művészettörténész, a Bibliamúzeum korábbi munkatársa; illetve a két gyűjteménytulajdonos, Nemes Judith és Szöllősi-Nagy András közreműködésével. A végén, amikor már csak egy üres hely és egy kép maradt, akkor elővettek még egy képet a gyűjteményből és a közönségnek kellett eldöntenie, hogy a kettő közül melyik kerüljön ki.

A kiállítás harminchat képből és hét szoborból áll – az előző tárlatból kivettek tizenkét alkotást, és elhelyeztek húsz újat. A megnyitó performansz részeként címet is lehetett adni néhány olyan képnek, amelynek az alkotója nem adott. Mint megtudtuk, az absztrakt geometrikus ábrázolásoknál a cím hiánya gyakori. A látogatók címadásában kifejeződött, hogy mit látnak, hogy milyen üzenet és megszólítás jutott el hozzájuk. Az interaktivitás mellett az esemény ünnepi jelentősége sem szorult háttérbe: Veér Csongor hegedű- és Pagonyi András harmonikajátéka gondoskodott arról, hogy a résztvevők jó hangulatban szemléljék a párizsi magyar alkotók műveinek „párbeszédét”.

Kölcsönhatásban egymással
Az időszaki tárlat jelentőségéről és a kiállított alkotás művészeiről Horváth Gyula belsőépítész, a tárlat egyik kurátora mesélt nekünk. „A mostani kiállításnál a korábbiakhoz képest még nagyobb hangsúlyt kapott az a szempont, hogy az alkotások úgy kerüljenek kölcsönhatásba egymással, hogy egymást erősítsék és kiemeljék.”

„A kiállítás anyagát magángyűjteményből kaptuk. Megtapasztaltuk azt, hogy milyen fontos a gyűjtő személye. Egy gyűjtemény mindig mesél a műgyűjtőről is. Nagyon gazdag anyag, amelyből élmény volt az alkotásokat kiválasztani. Ezért is döntöttünk úgy, hogy egy második kiállítást is rendezünk folytatásként” – magyarázta.



Alkotók, alkotások, történetek
Horváth Gyula a művészek közül elsőként Szittya Emilt emelte ki, akinek annak idején meghatározó szerepe volt Kassák Lajos életében. „Amikor Kassák fiatalkorában útnak indult minden pénz nélkül, az volt a célja, hogy a művészet fővárosába, Párizsba eljusson. Stuttgartban összetalálkozott Szittya Emillel, aki addigra már bejárta egész Európát, és ismerte a korabeli modern képzőművészeti irányzatokat. Együtt jutottak el Párizsba, ahol azonban Kassák csalódott az elképzeléseihez képest, és egy hónap után hazajött. Szittya Emil azonban nagy hatással volt rá, és később is támogatták egymást. Érdekes módon Szittyáról élete végén derült csak ki, hogy amellett, hogy meghatározó szereplője volt a párizsi művészeti életnek, az irodalmi tevékenysége mellett festett is.”

Hasonlóképpen Fejtő Rózsiról is csak élete végén derült ki, hogy fest. „Ő Fejtő Ferencnek volt a felesége, titkárnője, és a munkatársa napi huszonnégy órában. Amikor mégis volt egy kis ideje, akkor festett. Ez teljesen titokban történt, még a férje sem tudott róla.”



„Pierre Székely kis szobra ismerős lehet a Nagyvárad térről, ott ugyanez nagyobb méretben áll az orvosi egyetem előtti macskaköves halmon. Pierre Székelynek látható a kiállításon egy kőnyomata is.” A kiállítás rendezői azokat az alkotásokat is átértelmezték, amelyek az előző tárlatról maradtak, mert ezek szinte új összefüggéseket kerestek maguknak az újonnan kiválasztott képek közelében.

„Az alkotók nagy része az utóbbi időben vált Magyarországon is ismert kiállítóművésszé. A szocialista rendszerben nem szerettek velük foglalkozni, holott Franciaországban legtöbbük jelentős művészként volt ismert. Ezek közül is kiemelkedik például Hantaï Simon.”

„Lucien Hervének két képzőművészeti alkotását és egy fotóreprodukcióját is kiállítottuk. Ő alapvetően fotósként ismert a közönség előtt. Leginkább épületeket fényképezett, például Le Corbusier, a híres francia építész műveit. A fotóira mindig egyfajta átlós szerkesztés volt jellemző. Mint képzőművész valószínűleg most mutatkozik be először a hazai közönségnek.”


„Ez a Hommage á Bartók című Kolos-Váry kép olyan, ha ránézek, hogy szinte hallom Bartók zenéjét. Rendkívül kifejező.”

„Vajda Júlia és Szóbel Géza képei azt az érzetet keltik az emberben, mintha egyiket a másikból metszették volna ki, holott tudtommal a két alkotónak semmi köze nincsen egymáshoz. Mégis izgalmas harmónia van a két kép között a színek és a formák tekintetében is. Vajda Júlia Vajda Lajosnak az özvegye, de teljesen saját művészi utat járt be. Idén volt egy nagy kiállítása Szentendrén.”

„Bálint Endrének rendeztünk már korábban önálló kiállítást, és több tematikus tárlatban is szerepeltek a munkái. Most két képe került ki a párizsi magyar alkotók művei közé, hiszen hosszú ideig élt Párizsban. Tihanyi Lajos képei is szerepeltek már többször a Bibliamúzeum kiállításain.”

„Nagyon szeretem Major Kamill Akkád írás című munkáját. A ma is élő alkotók közül rajta kívül ki kell még emelnem Anna Markot is, akinek októbertől a Kiscelli Múzeumban lesz kiállítása” – sorolta a művészeket Horváth Gyula.



„Élünk és működünk”
A Párizs–Paris! 1.2 tárlat október harmadikától december huszonegyedikéig tekinthető meg. Bár a Ráday utcai épületegyüttest hamarosan átépítik, a Bibliamúzeum a jelenlegi tervek szerint a bontási és felújítási munkálatok alatt is működni fog. „Van egy hűséges látogatókörünk, akiket a jövőben is várunk, ezért igyekszünk folyamatosan időszaki kiállításokkal hívogatni az érdeklődőket.” – fogalmazott Horváth Gyula. „Szeretnénk kibővíteni ezt a kört. Folytatódnak a múzeumpedagógiai foglalkozások is az állandó és az időszaki kiállításon is. Mindezek ezt üzenik: élünk és működünk.”




Fotók: Füle Tamás