A Kelenföldi Református Egyházközségben végzett huszonhárom évnyi szolgálat után Takaró Károly korábbi protestáns tábori püspök nyugdíjba vonult. A lelkészi szolgálatot fia, Takaró János vette át a gyülekezet megválasztott vezetőjeként. Az új lelkipásztor beiktatásán elhangzott: az Újbudán élő közösség „hegyen épült város”, amelynek a főváros egyik frekventált helyén fontos küldetést kell vállalnia a szétszórtságban élő emberek megszólításáért. A kelenföldi református templomban március 10-én, bő két évtized után, ismét lelkészbeiktatásra gyűltek össze a gyülekezet és a lelkészcsalád tagjai, meghívott világi és egyházi tisztségviselők, vendégek.

A legrosszabból a legnagyobb jó
Az igehirdetés szolgálatát Bogárdi Szabó István püspök végezte. Prédikációját a János evangéliuma tizenegyedik részének negyvenhattól az ötvenkettedik versig terjedő szakasza alapján mondta el. A felolvasott részben Kajafás a nagytanács döntése értelmében kimondja a halálos ítéletet Jézus felett. A főpap kijelenti: inkább egy ember vesszen el, mintsem az egész zsidó nép.

 „Ez velejéig cinikus mondat. Mindegy, hogy Jézus igaz, ártatlan, nincs köze a hatalmaskodáshoz, a lényeg, hogy ő haljon meg, és ne a nép vesszen el. Itt azonban arról van szó, hogy a zsidó vezetők ne veszítsék el saját népüket, amelyet Jézustól és nem a rómaiaktól féltenek. János evangélista leírja, hogy Kajafás nem magától tette e kijelentést, hanem megjósolta, hogy Jézus meghal a népért. A nagytanácsot páni félelem szállja meg Lázár feltámasztásának a hírére, és eldöntik, hogy Jézust megölik. Isten gondviselésének lehetünk a tanúi, mert Ő a legnagyobb rosszat a legnagyobb jóvá változtatja. Kajafás és a nagytanács ugyanis rosszat gondol, hiszen el akarják takarítani Jézust az útból, Isten azonban a megváltásunkat készítette elő a főpap mondatában. Mi nem tudjuk a módját annak, hogyan tegyük jóvá a rosszat, Isten azonban képes erre.”

„Szórványban” élni
János evangélista tesz még egy megjegyzést: Jézus azért jött, hogy Isten szétszórtságban élő gyermekeit összegyűjtse. A püspök szerint Budapest egyik legnagyobb gyülekezete „szórványnak” tekinthető. A fővárosban és annak környékén élő embertömeghez képest kevés református gyülekezet létezik, ezért a kelenföldi reformátusok is „szórványban” élnek a kerületben.

„A szétszóratás szó a görögben a tékozlás szóval azonos. Sokan vannak Isten szétszórt, elvesztegetett, semmibe vett gyermekei. Református egyházunk is tele van eltékozolt emberekkel, akik itt voltak közöttünk, de eltűntek. Ők valójában pásztort keresnek, ide-oda csapódnak, nem találják a helyüket. A kelenföldi gyülekezetben is sokan vannak, akik egykor ide tartoztak, most pedig céltalanul bolyongnak. Pásztorra van szükségük, és ezért vagyunk hálásak minden alkalommal, amikor beiktatásra kerül sor, mert Isten vezetőt ad a gyülekezeteknek. Ha van pásztor, akkor együtt van a nyáj.”

Az egyháznak kell odamenni, ahol az emberek vannak
A püspök elmondta, a „szórványhelyzet” az egész keresztyénségre nézve is igaz. „A magvető is szórja a magot, amit kivetett, az a vetés, de nevezhetjük ezt is „szórványnak”. Az igemagok vetése többletfeladat, amely a lelkipásztorra vár. Ezt vállalnia kell, és nem mondhatja azt, hogy vasárnap a kiírt időben hirdeti Isten igéjét, a többi nem lényeges. Az egész egyház ezen a földön „nagy, véghetetlen vetemény”, és el kell menni azokhoz, akik „szórványban" élnek. Az egyháznak kell odamenni, ahol az emberek vannak, el kell menni a századik juhért is, és ha a pásztor ezt teszi, akkor nem eltűnt, hanem szolgálatban van. Imádkozzatok a lelkészetekért, hogy igemagvakat szórjon nektek, és mindenütt, ahol szolgálatot végez.”

Mi mondjuk, vagy Kajafás?
Szabó István szerint a felolvasott történetben különösen megdöbbentő, hogy Jézus ellenségei mondják ki róla, hogy valójában ő a Megváltó. „A második Ádám, Jézus meghalt érettünk, és ezt nem mi hirdetjük, hanem Kajafásnak kell kimondania? Ha a kelenföldi gyülekezet nem arról híres, hogy Krisztus feltámadását hirdeti, és aki ide jön, nem fogadja be, akkor kajafási lélek van benne. Isten megadja az evangélistának, hogy többet lásson, mint ami először látható a történetben. Mindig többet kell látnunk, mint ami emberi történeteinkben benne van, ez az evangéliumi látás. Isten országában az számít, ami örökkévaló, nem az, ami régi vagy új. A szórványban csak az egyetlen igazságra, a kegyelemre támaszkodhatunk, és erről kell beszélnünk mindenkinek.”

Ezek után Illés Dávid Budapest-déli esperes beiktatta az új lelkipásztort, majd a palástos lelkészek mondtak áldást Takaró Jánosra. A gyülekezet énekkara is szolgált Alföldy-Boruss Csilla karnagy vezetésével, majd a köszöntések következtek. Páldi Attila főgondnok szerint az új lelkipásztor különleges örökséget vesz át.

A pásztor szolgálata, valódi forrásai
„Nem kis felelősség a látható és láthatatlan, azaz „szórvány” népet vezetni, Isten Igéje és Lelke nélkül ezt nem lehet végezni. Csak vele tudjuk a lelki halottakat életre kelteni, minden gonosz, ördögi szándék ellen küzdeni. A „lehetetlenre” választottunk meg, és ezt is vállaltad, hiszen nehéz méltóvá válni Krisztus örökségéhez. A lelkészi feladat nem kevesebb, mint egész életed odaszánása. Nem önmagadat, hanem Isten tökéletes tervét kell megvalósítanod. Krisztusnak vagy kiszolgáltatva, aki mindig utat készít a lehetetlenbe. Isten kegyelmében bízva leszünk a szolga- és harcostársaid” – fogalmazott a főgondnok.

A beiktatott lelkipásztort édesapja, Takaró Károly is köszöntötte. „Minden hívő lélek őriz titkokat, ez a titok az ő életének a forrása. Mivel ezt ugyanaz adja neked, aki nekem is, hadd mutassam meg azt a három titkot, amit megéltem és élek lelkészként. Az egyik, hogy az ige szerint Isten megáld, felmagasztal és áldás leszünk általa. A születésem körül kaptam ezt az ígéretet, és így szeretném most továbbadni neked. A második: a lelkem vágya az volt, hogy részesüljek Isten atyai szeretetéből. Bármi történjék veled, ez a forrás mindig fölfakad. Isten mindig pecsétet tesz az övéire, ezt nekünk adja, ez a miénk. A harmadik pedig az, hogy Jézusról mindig, mindenhol kell beszélnünk, mert az Atya áldását küldi erre a szolgálatra. Ő az, aki jön, megáld és szólásra bír. Hidd el, a forrásaid gazdagabbak, mint mások gondolják.”

A templom falain kívül
Az istentisztelet végén Takaró János válaszolt a köszöntésekre. „Istentől kaptam igét arra, hogy ennek a gyülekezetnek van jövője, útja, és célja. Jól látható helyen vagyunk, nagyon sokan mennek el mellettünk. A kelenföldi közösség nem élhet csupán a templom falai között, „hegyen épült városként” nem rejthető el ez a gyülekezet sem. A tanítványok közössége és az evangélium Jézussal üzenetté válik, mert Isten Lelke releváns, igaz, életbe vágó üzenetté teszi azt. Korunkban identitásválsággal küzdenek az emberek, olyan jövő van előttünk, amelyre gondolni sem merünk. Éppen ezért fontos, hogy szilárdan álljunk meg a hitben, hogy tudjuk, mit jelent keresztyénként élni, embernek lenni és emberek között szolgálni.”

Képek: Füle Tamás