Hogyan érinti a hazai református oktatási rendszert az Ukrajnából érkezett diákok egyre növekvő száma?
Mivel intézményeink nem egyforma mértékben érintettek a menekültek ellátásában, ezért eltérő módon. A kelet-magyarországi intézmények közül többen érintettek, mert nagyon sok olyan család van, ahol valamelyik családtag már átjárt Magyarországra dolgozni, és emiatt a rokonok is ott telepedtek meg. De megjelennek menekültek Verőcén, Budapesten és az ország több régiójában is. Ahol befogadnak egy vagy két menekült családot, oda nagyobb valószínűséggel jönnek újabbak, hiszen szájról szájra terjed a hír. A református iskolában nagyobb számban jelennek meg kárpátaljai magyarok, hiszen a nagyrészt ortodox vallású és ukrán nemzetiségű menekültek általában nem a református iskolákat részesítik előnyben.



Mennyiben más a menedékes státuszúak és a kettős állampolgársággal rendelkezők helyzete az iskolaválasztás kapcsán?
A magyar állampolgársággal is rendelkező ukrajnaiak jogosultak a hazai közoktatás igénybevételére, választhatnak bármilyen iskola közül. A menedékes státuszú családok is választhatnának, de alapértelmezetten a körzetileg illetékes állami iskolába nyernek felvételt, tehát csak akkor jönnek református iskolába, ha kifejezetten kérik, illetve akkor, hogyha a református iskola látja el a körzetes kötelezettséget. Krízishelyzetben nem jellemző, hogy válogatnának. Megkapják a tájékoztatást a menekülteket segítő szervezetektől, például azt, hogy ha van tartózkodási címük, akkor ahhoz melyik iskola számít körzetileg illetékesnek, így nagyobb valószínűséggel kerülnek az állami rendszerbe, mint az egyháziba.

Az eddigi iskolai tapasztalatok alapján mik a legnagyobb kihívások az ukrajnai diákok integrációjában?
Ha nem magyar anyanyelvűek a gyerekek, akkor a nyelvi probléma az egyik, bár erre is nagyon sok jó gyakorlatot láttunk. Sok iskolában tanítanak még, akik valaha orosz szakon végeztek, ők most reaktiválhatják ezt a tudásukat, és segíthetik a nyelvi felzárkóztatást. Vannak olyan iskoláink is, ahol kárpátaljai magyar származású pedagógusok dolgoznak, akik szintén tudnak nyelvi hidat képezni a gyerekekkel. A Köznevelésért Felelős Államtitkárság tájékoztatása alapján arra is van lehetőség, hogy ha valaki egyáltalán nem beszél magyarul, akkor nyelvoktatásban részesítsük, és csak a jövő évtől kezdje meg a tanulmányait az életkorának és a végzettségének megfelelő évfolyamon.

És itt rögtön át is térek a második kihívásra, az évfolyamba sorolás problémájára. Az ukrajnai iskolarendszer nem egy az egyben feleltethető meg a magyarnak, a tananyagtartalmak a szinkronizálása és az osztályba sorolás mindig nagy felelősséget ró az igazgatókra. Ha a tananyagtartalmi és életkori szempontok között nagyon nagy a különbség, akkor ez komoly egyensúlyozási gyakorlatot igényel az intézményektől.



A harmadik nagy kihívás, amely talán a legfontosabb mind közül: a menekült gyerekek – és rajtuk keresztül családjaik – mentális megsegítése. Az aktuális helyzetben nem beszélhetünk pusztán tanügyigazgatási problémáról vagy hagyományos értelemben vett kivándorlásról. Háborús krízis elől menekülő populációról van szó, ezért rengeteg pszichés sérülés, félelem, gátlás, bizonytalanság nehezíti az iskolai beilleszkedést.

Mi az, amiben az RPI segítséget tud nyújtani?
Alapfeladatunkból kifolyólag a pedagógusok váratlan helyzetekre való felkészítése lehet most a legfontosabb segítségnyújtási formánk. Sajnos azt kell mondjam, hogy ebben jó gyakorlatokat szereztünk az elmúlt időszakban: az elmúlt másfél-két évben szinte mást se csináltunk, mint hogy rendkívüli helyzetekre próbáltunk megoldási javaslatokat kidolgozni, illetve megteremteni azokat a kapcsolódási pontokat, ahol a pedagógusok maguk meg tudják osztani a jó gyakorlataikat egymással. Ennek három nevesített fóruma van az RPI szolgáltatási rendszerében.

Az egyik legintenzívebb fórum a Digitális Igazgatói Klubok rendszere. Ezek online térben megszervezett intézményvezetői értekezletek, ahol az igazgatók a tapasztalatok és jó gyakorlatok tanügyigazgatási, pedagógiai módszertani, és pszichológiai vonatkozásait is meg tudják osztani egymással. A kollégák itt közösen tudják elemezni, értelmezni a folyamatosan változó kihívásokat, jogszabályokat, minisztériumi utasításokat, egyebeket.

A második fórum a Lélek-Jelenlét címmel indított webináriumunk gyakorló pedagógusok számára. Ezeken az online alkalmakon kifejezetten a mentálhigiénés megsegítésre, lelkigondozói, pszichológiai szempontokra voltunk figyelemmel. Részben az RPI saját szakembereivel, részben pedig a Református EGYMI pszichológus szakembereivel vesszük át, hogyan lehet segíteni azokban az esetekben, amikor megjelenik egy menekült gyerek vagy család az iskolában. Itt azért meg kell jegyezni, hogy nemcsak a menekülők lelkigondozásáról és pszichés megsegítéséről, bátorításáról van szó, hanem azoknak a gyerekeknek a lelkigondozásáról is, akik itt élnek Magyarországon, a már említett, nehezített körülmények között jártak iskolába az elmúlt időszakban, és egyszer csak rájuk szakadtak a háború hírei a médiából, a felnőttek beszélgetéseiből, és adott esetben az iskolában megjelenő új osztálytárstól is. Olyan szörnyűségekről hallanak, amelyek még a felnőttekben is szorongást keltenek. Ezt is tompítani, enyhíteni, kezelni kell az iskolai pedagógusoknak.

A harmadik fórum a Károli Gáspár Református Egyetem Tanárképző Központjával együttműködve megszervezett rövidített kurzusunk, amelyben a magyar mint idegen nyelv tanításának néhány alapmódszertani kérdését érintjük. Szerencsére komoly szakirodalma van annak, hogyan kezdjünk neki azok felzárkóztatásának, akik nem beszélnek magyarul. Kurzusunkon nyilván nem egyetemi végzettséget kínálunk, hanem kapaszkodót a kollégáknak. A menekült gyerekek tanításával, iskolai fogadásával kapcsolatos tapasztalatok megosztásának is igen komoly nemzetközi pedagógiai irodalma van a különböző migrációs hullámok kezelése kapcsán, és ezt a szaktudást is nagyon rövidített, egynapos, 10 órás kurzusban kínáljuk a krízishelyzettel szembesülő kollégáknak.

Az RPI-nek ezeken felül milyen egyéb lehetőségei vannak a más szervezetekkel való együttműködésre a jelenlegi helyzetben?
Valójában minden helyzetben és minden szolgáltatási tevékenységben gyakorlatunk, hogy megpróbáljuk megkeresni a legjobb szakmai partnert – lehetőleg a református egyházon belül, de ha ott nincs, akkor azon kívül. Hiszen mindenből a leghatékonyabb és legjobb megoldással tartozunk a köznevelési rendszer felé. Ami kifejezetten a mostani háborús helyzetre vonatkozik, együttműködünk a Magyarországi Református Szeretetszolgálattal és a köznevelési hálózat intézményeivel is. Nagyon jó látni, hogy a református egyház szervezeti keretein belül szinte mindennek megvan a professzionális felelőse. Nem kell kitalálnunk ezeket az utakat, hanem egyszerűen csak aktivizálni kell a már bejáratott kapcsolatokat akkor, amikor koordinált együttműködésre van szükség.

Az RPI-hez milyen visszajelzések érkeztek az eddigi segítségnyújtás hatékonyságáról?
Elsősorban a pedagógusokkal vagyunk kapcsolatban, akik azt jelzik vissza, hogy ilyen gyors, hatékony és célzott segítségre máshonnan nem számíthatnak. Ez nem csak azért van, mert az RPI jól és naprakészen működik, hanem azért is, mert a különböző iskolatípusokban, a különböző földrajzi helyeken lévő intézményeinkben szinte minden tudás megjelenik, ami a köznevelésben éppen aktuálisan történik, mi pedig ideális méretűek vagyunk ahhoz, hogy a személyes kapcsolatokon keresztül meg tudjuk szervezni ezeknek a tudásoknak a hálózatos átadását, megvitatását. A másik ok, hogy kifejezetten igény van arra a fajta szakmai szolgáltatásra és tanácsadásra, amit végzünk, mert az állami köznevelésben ez a funkció nagyon töredékesen van csak jelen.

Hogyan juthatnak el oda, ahol szükség van a segítségükre?
Én személyesen azt tapasztaltam meg, hogy az Úristen útjai kifürkészhetetlenek. Pár hete egy hollandiai pedagógiai folyóiratnak adtam interjút az RPI működéséről. Semmi köze nem volt a háborúhoz. Azután egyszer csak rám írt egy ismeretlen holland, mondván, hogy olvasta ezt a cikket, és éppen kárpátaljai magyar anyanyelvű menekülteket fogadott be. Abban kérte segítségemet, hogy honnan tudna magyar nyelvű online anyagokat találni a gyerekek tanulásához. Hála Istennek számos ilyen interaktív tananyagunk van. Tehát anélkül, hogy akár a holland embert, akár a menekült családot ismertem volna, egyszerűen megteremtődött annak a lehetősége, hogy többezer kilométer távolságából részt tudjak venni ezeknek a gyerekeknek az oktatásában. Ez számomra azt mutatja, hogy csak az Úr tudhatja, hogy hol és milyen rendkívüli helyzetekben talál ránk egy-egy feladat.

Említette a magyarországi magyar gyerekek lelkigondozásának ránk szakadt feladatát is. Vajon előzetesen fel lehet-e őket készíteni az ehhez hasonló helyzetekre?
Ebben nagyon nagy erőforrása van a felekezeti intézményeknek, hiszen felebarátaink szeretete, a rászorulók megsegítése, a befogadás, az elfogadás, az adományozás, mind olyasmik, amelyeknek nagyon jelentős és szervezetileg is kiépült kultúrája van a keresztyén felfogásban, ezt pedig erősíteni kell az oktatásban is. Másik oldalról pedig fontos, hogy krízishelyzetekben őszinte diskurzus alakulhasson ki a felnőttek és a gyerekek között. Ne próbáljuk meg eltakarni a szörnyűségeket a gyerekek elől, mert a 21. században nem lehet semmit sem eltitkolni! Beszéljünk ki mindent! Úgy tűnik, a gyűlölet és a háborúskodás folyamatosan velünk marad, ezért rá kell mutatnunk arra, hogy az emberi gonoszság ellen csak Isten irgalmához tudunk fohászkodni.


Barna Bálint
Képek: Református Pedagógiai Intézet, Magyar Református Szeretetszolgálat