pentaton csend

(apám emlékének)

 

 

 

mert nincs türelmünk, és várásunk sötét (R. M. Rilke)

 

nem az marad meg,
ahogy átérsz
egy oktávot könnyedén.
ennyit tékozol sok férfikéz.

hanem, ahogy a kvintre
nehezedsz.
érzem súlyát fejemen:
pentaton csend.
a füvek terhe alatt nőnek.

nem a normál zenei Á-t keresed.
nem ahhoz hangolják a kvinteket,
a perceket.

a legyen
makacsul nem cseng le,
csak mert már teremtett.

a kezek,
a közök:
nincsenek.
csak az űr: minden
hangszer belseje. 

 

Kép és szöveg: Hegedűs Gyöngyi