Baritz Sarolta Laura domonkos nővér a tihanyi Közös gondolkodás a jövőnkről című felekezetközi konferencián tartott előadást az erényes gazdaságról, ezután kértük rövid beszélgetésre.

Ön azt hirdeti, hogy paradigmaváltásra van szükség a gazdaságban, vagy egyházi kifejezéssel élve: meg kell térnie a gazdaságnak. Milyen a megtért gazdaság?

Két gazdasági paradigmamodellt kutattam, ami leírja a 18. századig uralkodó gazdasági rendszert és a mostanit. A jelenleg uralkodó paradigma haszonközpontú, a korábbi pedig erényetikai. Ez Arisztotelésztől származtatható és végigkísérte a keresztény középkor gazdasági életét is. Napjainkban megújult gazdasági gondolkodásra van szükségünk, ami meghaladja a haszonelvűséget és visszatér az értékelvűséghez. Ebben a rendszerben az ember sokkal inkább önmaga emberi természetéhez hasonlít, és fenntarthatóbb gazdasági rendet tud létrehozni.

Hogyan néz ki a gazdaság, ahol nem a pénz a végső cél? Ma ez viszonylag ismeretlen területnek tűnik…

Az uralkodó gazdasági paradigma azért okoz fenntarthatatlanságot, és azért jutott el a világ gazdasága abba a stádiumba, ami már katasztrófamodellt vetít előre, mert a cél és az eszköz felcserélődött. Célt téveszt a gazdaságunk, mert a profitnak, a pénznek, az anyagi javaknak a minden határon túli űzése az elsődleges.  De a profit csupán részcél kellene hogy legyen. Ha az anyagi javak maximalizálása alá gyűrjük be az emberi és az erkölcsi tényezőket, akkor éppen ehhez a torz struktúrához jutunk, amiben vagyunk.

Helyénvaló a haszonelvűség?

Igen, a haszonelvűség helyénvaló, ezt így tartják az erényetikus közgazdászok is. Az emberben természetes hajlandóság van a haszonszerzésre, de úgy helyes, ha ezt korlátozzuk az erényekkel. Ha az erényesség erősebb, mint a haszonszerzési vágy, akkor egy üzleti aktusban ott van a haszon megszerzése is, de csak korlátokkal.

Kérem, fordítsa le a gyakorlati életre, hogy mit jelent ez ma egy vállalkozónál! Sokaktól hallani, hogy nem éri meg becsületesen vállalkozni, mert akkor nem lehet megélni.

Tudok konkrét példákat mondani, hogy meg lehet élni itthon is becsületes vállalkozásból. Például az ÉrMe Üzleti Hálózat keresztény értékrend mentén működő vállalkozókból áll. Szlogenjük: az üzlet több, mint a profit. Értékelvűséget vallanak, a közjót szeretnék megvalósítani. Úgy dolgoznak, hogy az társadalmilag hasznos legyen, munkatársaikat és önmagukat embernek tekintik, a profitot –  ami velejárója a jó üzletnek – jó dolgokra fordítják. A közelmúltban tartottunk egy órát Tóth Józseffel, az ÉrMe elnökével, és az üzletember úgy fogalmazott, hogy ha döntenie kell arról, hogy a profitot csökkentse vagy inkább elbocsásson valakit, akkor nem az embert küldi el. Vagyis nem áldoz fel egy embert a profitmaximalizálás oltárán. Természetesen ő is akar hasznot, azonban a profitot nem maximalizálni, hanem optimalizálni kell, ugyanis a fő cél mindig az ember java. Érdemes szem előtt tartani, hogy a gazdaság az emberért van, az ember kiteljesedését, jólétét, boldogságát kell hogy szolgálja. Léteznek vállalkozások, amelyek társadalmi célokért dolgoznak, és nem azért hoznak létre munkahelyeket, hogy hasznot termeljenek, hanem azért termelnek profitot, hogy munkahelyeket hozhassanak létre. Egyszóval: törekedni kell a profitra, de ne a végső cél, hanem eszköz legyen. Fontos elgondolkodni azon, hogy mi motivál egy üzlet létrehozására. Az, hogy minél több pénzt termeljek, és ennek alárendeljek mindent, beleértve az erkölcsöt is, vagy pedig értéket szeretnék teremteni?

Azt vallja, hogy az ember a jóra hajlik. Miért néz ki mégis így a világ?

Az emberben benne él a törvény, hogy tedd a jót és kerüld a rosszat. Mindenkinek alaphajlama a társas élet, a mások felé fordulás. Nem vagyunk individualista lények, akik csak a magunk hasznát keressük. Az ember csak akkor tudja értelmezni önmagát, ha másokkal is kapcsolatba lép. Alapvető hajlamunk az igazság keresése is. De az eredendő bűn sebzettsége ott van mindannyiunkban, képesek vagyunk eltemetni a bennünk lévő jót, de nem végérvényesen! II. János Pál pápa szerint a strukturális bűn visszahat az emberre és eltéríti az alapvető jótól. A mai pénzhajkurászó ember nem boldog, erről számos kutatás szól.

Hogyan lehet benne az önérdekben a másik ember jólléte?

A kapcsolati javak, az emberi kapcsolatok töretlenül boldoggá teszik az embert, míg az anyagi javak halmozására ez nem igaz. Sőt bizonyos pont után még csökken is a boldogság – tartják a kutatások. Egy jó családban élő, jó munkaközösségben dolgozó, barátokkal körülvett ember sokkal boldogabb, mint egy magányos gazdag.

Megéri becsületesnek lenni?

Nagyon! Nézzék csak meg maguk körül az erényes, etikus embereket, akik jóval boldogabbak másoknál. Jézus azt mondja, hogy szűk kapun kell átmenni. Ez nehéz, de az erényességért meg kell dolgozni, kitartónak, állhatatosnak kell lenni és keményen küzdeni. Az erényeket azonban be lehet gyakorolni, és ha készségünk lesz az erényes életre, az boldoggá tehet. A tiszta szív és lélek képes ragyogó boldogságot adni.

Némely közgazdászok szerint 50 millió ember elő tudja állítani mindazokat a javakat – élelem, ruha, energia stb. –, amire szüksége van az egész emberiségnek. Ezzel szemben hétmilliárdan vagyunk. Az ENSZ célja viszont az, hogy 2030-ra elérjék a teljes foglalkoztatottságot. Nem áll ez teljes ellentétben egymással?

Az ember kiteljesedéséhez hozzátartozik a munka, az alkotás. Ha a munkára így tekintek, és nem a pénzben kifejezett érték előállítását veszem, akkor azt mondom, hogy igenis szükség van a teljes foglalkoztatásra. Gondolhatunk a kreatív munkahelyekre, művészetekre és nem csupán a termelésre és szolgáltatásokra. Végeztek arra vonatkozóan is kutatásokat, hogy sokkal boldogabb volna az ember, ha nem kellene heti 40 órát dolgoznia, így a teljes foglalkoztatottság is megvalósulhatna és gazdaságilag is hatékonyabbak lennénk.

Mennyi lenne az ideális munkaórák száma?

Pontosan nem tudom megmondani, de nagyjából napi hat óra heti négy napon át. Ma azonban 10-12 órát is dolgoznak sokan, és ez embertelen, ráadásul nem is gazdaságos.

Melyek az etikusan, erkölcsösen működő vállalkozások, cégek? Biztosan sokan szívesen vásárolnának tőlük.

Az interneten lehet kutatni utánuk. A Blueprint for Better Business-t londoni üzletemberek hozták létre. A Blueprint választ és eszközöket ad a vezetők kezébe. Olyan alapelveket fogalmaztak meg a maguk számára, mint  az emberi méltóság, a közjó, a szubszidiaritás, szolidaritás, kölcsönösség, fenntarthatóság. Ezek harmonizálnak az egyházi tanításokkal is. A Blueprint nem egyházi szervezet, de sok felsővezető és multi magáénak vallja és terjeszti a mozgalmat. Mára nagy cégek, például az Unilever és a Vodafone is csatlakozott hozzájuk.

Közgazdászként önnek mi lenne a legfőbb üzenete?

Éljük meg az emberségünket, gondolkodjunk nyitottan. Önérdekünkben a másik ember jólléte is benne legyen. Számítson a másik ember, ország, világrész. A világ valóban nagy veszélyben van, és ez az én ügyem is. Ha csak egy egészen apró dolgot tudok tenni a világért, legalább azt tegyem meg. Ha csak annyit, hogy zárjam el a csapot, gyűjtsem szelektíven a hulladékot, akkor legalább azt tegyem meg. Legyek motivált arra, hogy tegyek valamit a világért és a másik emberért.

Fekete Zsuzsa
Képek: Füle Tamás

A konferenciával összefüggésben korábbi írásainkat az alábbi linkeken olvashatja:

A normalitás ketrece

Egy csónakban ülünk, süllyed

Ígéret és nem ígérgetés