Dr. Szalai Zsolt, a szentendrei református gyülekezet gondnoka feleségével, Somogyi Melindával érkezett az idei Csillagpont Református Ifjúsági Találkozóra, hogy a témában interaktív előadást, beszélgetést tartson. Mindketten közgazdászok és a Keresztény Vezetők és Üzletemberek Társaságának (KEVE) tagjai. A szervezet Isteni pénzügyek című előadását hozták el a találkozóra azzal a céllal, hogy a résztvevőkkel közösen gondolkodjanak a pénz szerepéről, a keresztyének pénzhez való hozzáállásáról.

David McConaughy keresztyén író száz évvel ezelőtt így írt A pénz: királyvizes próba című könyvében: „Az átmeneti dolgok leghétköznapibb képviselőjének, a pénznek a legkevésbé hétköznapi, és örökké tartó következményei vannak. Ha nem mindig vesszük is észre, a pénz megolvasztja az embert – amikor megszerezzük, befektetjük, használjuk, adunk belőle vagy elszámolunk vele.” A szerző leírja, hogy a pénz lehet áldás és átok, ez azonban teljesen annak felhasználójától függ. Isten próbaként használja a pénzt, hogy kiderüljön számunkra: célként vagy eszközként kezeljük a csereeszközt.

A pénztárcánk tér meg utoljára
Szalai Zsolt szerint a Biblia egyfajta pénzügyi szakkönyvnek is tekinthető. „A Szentírásban közel ötszáz igeszakasz foglalkozik az imádsággal, ennek alapján talán azt gondoljuk, a pénzről jóval kevesebb szó esik. Összesen 2350 igevers tárgyalja a pénz témakörét a Bibliában, Jézus harmincnyolc példabeszédéből tizennégyben a vagyonon keresztül tanít. Nem arról van szó, hogy a pénz fontosabb, mint az imádkozás, hanem Isten bölcsességét kell látnunk: Ő pontosan tudja, hogy az embereket különösen fontos tanítani a pénzről. Luther szerint a pénztárcánk tér meg utoljára, nehezen engedünk Istennek, amikor az anyagi javainkról van szó.”

A pénz tehát tükör a keresztyének számára. „Ézsaiás könyvében azt olvassuk, a mi gondolataink nem a Teremtő gondolatai, az Ő mindenhatósága kiterjed a világra és a személyes életünk egészére is. Jézus elmondja: ha a földi dolgokat, például a pénzt nem tudjuk kellő felelősséggel és bölcsességgel kezelni, akkor Isten sem bíz ránk mennyei feladatot. A hegyi beszédben fontos tanítást kapunk: nem szolgálhatunk két úrnak, mert ha az egyiket szeretjük, a másikat utáljuk. Az itt olvasható Mammon olyan szellemi hatalmat jelent, amely képes irányítani az embert, pénzsóvárrá, harácsolóvá tehet bennünket. Jézus kijelenti: vagy Isten uralma alá helyezzük magunkat, vagy a pénz veszi át a hatalmat felettünk.”

Mennyire vagyunk elégedettek?
A biblikus pénzkultúra alapja a megelégedettség, Pál apostolról olvassuk, hogy képes volt szükségben-bőségben elégedett lenni. „Nem megelégedettként születünk, ezt tanulnunk kell, de a velünk született elégedetlenség leküzdése nem zárja ki a belső ambíciókat. Alapvetően a motiváltságunkat kell megvizsgálnunk: miért akarjuk megvenni az adott tárgyat, miért szeretnénk több pénzt, azt mire költenénk, mit várunk az anyagi javaktól. A biblikus pénzkultúrában másokért élünk, ehhez tervezés szükséges. Sokkal könnyebb őszintén adni másoknak, ha magunk előtt látjuk például az éves pénzügyi tervünket.”

A tervezés nem egyszerű feladat, sokan élnek a hitelfelvétel lehetőségével. Mint kiderült, a Biblia alapvetően nem tiltja ezt, de erősen elbátortalanít vele kapcsolatban. „A hitel és kamatainak törlesztése együttesen nagyon nehéz anyagi helyzetet teremthet, leköti szellemünket és megnehezíti a szolgálatunkat. Ugyanilyen nehéz kérdés a kezesség is: olyan kötelezettségért vállalunk kezességet, amelyre valójában nincs ráhatásunk. Ha kezességgel szeretnénk segíteni, érdemes erre külön felkészülni anyagilag, a be nem tervezett kezességgel önmagunkat és másokat is bajba sodorhatunk.”

A Tulajdonos és az ember
A felelősségteljes gondolkodás egyik ismérve lehet a megtakarítás, itt is a célokat kell megvizsgálnunk. Amikor pénzt teszünk félre, a jelenben és a jövőért élünk, ugyanakkor a megtakarítás is lehet önös érdekű. A Szentírás számos helyen szólít fel bennünket a megtakarításra, erre közismert példa az ószövetségi bő és szűk esztendő példája: mindig érhetnek minket váratlan csapások, erre kellő időben fel kell készülnünk.

Mindennap hozunk kisebb-nagyobb pénzügyi döntéseket, Isten azt várja el tőlünk, hogy hűségesek legyünk hozzá a döntéseink során. „A Biblia egyértelműen kimondja: Isten a tulajdonosa mindennek, kérdés, hogyan tudjuk ezt a mindennapok során megélni. Ebben segíthet, ha tudjuk: a Teremtő tulajdonosként ad nekünk mindent, amire csak szükségünk van, mi vagyunk a birtokosok, ránk bízza a Föld gondozását.”

A becsületes sáfár
Ezt a gondozást a sáfár képében mutatja meg a Szentírás. „Ma ezt a foglalkozást gazdának, menedzsernek, ügynöknek neveznénk. A közgazdaságtanban létezik egy teória, amelyet ügynök-elméletnek nevezünk: a tulajdon és a tulajdon feletti rendelkezés elválik. A modern cégek ezt az elvet követik, a tulajdonosi gárdák egyfajta menedzsmentként vezetik a cégeket. Ugyanezt látjuk a Bibliában: Isten megteremti a világot, az emberre a sáfárkodás feladatát bízza, de nem ad neki tulajdonosi jogot. A jó sáfár hűséges a saját és a másik ember javaival is, tekintettel van másokra. Ma ez akár abban is megmutatkozhat, ha kevés vizet használunk, nem folyatjuk feleslegesen a csapot.”

A becsületesség sok buktatót rejthet a keresztyének számára, ezek ellen védhetnek Pál apostol szavai: a szeretet nem tesz rosszat felebarátainknak. „Amikor a pénz átveszi az irányítást felettünk, hasonlóvá válik a csillagászatban ismert fekete lyukhoz, amely mindent elnyel, még a fényt is. Ugyanígy képes a pénz is teljesen elnyelni a szellemünket, tisztességtelenné tehet bennünket. A becsületesség alaptétele, hogy ha szeretem a másikat, akkor nem akarok neki rosszat. Ha nem vagyunk tisztességesek, akkor valamilyen módon kárt okozunk másoknak. A hegyi beszéd aranyszabálya a pénzügyek szempontjából is érvényes: ha tisztességes bánásmódot szeretnénk másoktól, nekünk is becsületesnek kell lennünk.”

Mit adunk vissza Istennek?
Az adakozás az egyik legfontosabb kifejezése az Isten iránti hálánknak, ezt azonban csak jó szívvel, őszintén, önmagunkat nem becsapva szabad tennünk. „Nem a mérték a fontos, az özvegyasszony két fillért adott Istennek, ez az összeg azonban a teljes vagyona volt. Szívből és szeretettel adakozott, a szeretetlen, kényszeres adakozás nem kedves Isten előtt és nincs rajta áldás. Adakozhatunk az időnkkel, tehetségünkkel, szolgálatunkkal, sokszor megtapasztaltam, hogy Isten a többszörösét adta vissza annak, amit neki adtam. Pál apostol arra int, hogy előre döntsük el, miért és mennyit adakozunk.”

Az adakozás egyfajta boldogság, hiszen Isten szeretetét adja annak, aki jókedvvel, azaz boldogan ad. A keresztyéneket azonban megosztja az ószövetségből ismert tized kérdése: ha nem az összeg számít, akkor miért fontos, hogy bevételünk tizedét adjuk oda Istennek?

„Ezt Tim Keller New York-i lelkésztől is megkérdezték. Azt mondta, a keresztyének számára nincs rögzítve az adakozás mennyisége, de végig kell gondolnunk: vajon az ó- vagy az újszövetség népe részesült-e nagyobb áldásban. Ugyanilyen fontos kérdés, hogy Jézus az egész életét adta oda értünk, vagy csak tíz százalékot. Ha erre a két kérdésre őszinte szívvel tudunk válaszolni, az adakozás mennyiségét is könnyebb meghatároznunk. Sokszor a nem pénzbeli adakozás, a minőségi idő, a szolgálat ad többet vissza Istennek. Az ő áldása mindennél értékesebb, mi a hálaáldozatunkkal tudjuk igazán viszonozni azt a jólétet, amit Istentől kaptunk.”