Igazi különlegesség került a Ráday Gyűjtemény Bibliamúzeumának birtokába: egy Braille-írásos nyomdagép, amellyel vakok számára nyomtattak pontírásos Bibliákat. A Frommer Rudolf fegyvergyáros műhelyében készült gép éppen idén 100 éve került felállításra a Matolcsyak farmosi birtokán, Matolcsy Miklósné Éberling Nagy Pálma (1874–1936) fáradozásainak köszönhetően, és e száz év során hosszú, küzdelmes utat járt be, míg végül a budapesti Ráday Ház befogadhatta. Ugyancsak idén van a Braille-írás kidolgozásának 200. évfordulója – e kettős jubileumért egyaránt hálát adtak 2025. október 2-án a Bibliamúzeumban tartott ünnepségen.



Az ünnepség a Vakok Egyesülete társszervezésében valósult meg a Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében, a Múzeumok és Látogatók Alapítvány támogatásával, és lehetőséget adott arra is, hogy felhívják a figyelmet a látássérültekre és a Braille-írás fontosságára. A rendezvényen a Vakok Intézetének Legato Kórusa dr. Flamich Mária vezetésével több kórusművet is előadott, a nyomdagép története mellett pedig a Braille-írás magyar nyelvre készített változatát is megismerhettük. Elhangzott, hogy a Bibliamúzeumban több pontírással készített Biblia is megtekinthető, amelyeket a vakok és gyengénlátók is kitapogathatnak. Az eseményen a Farmosi Értéktár Bizottság is képviseltette magát.



„Gyertek és lássátok Isten tetteit!” – idézte a 66. zsoltár szavait köszöntőjében Timár Gabriella Ulla lelkész, a Bibliamúzeum vezetője, kiemelve, hogy ezen a napon nagyon sok mindenért adhatnak hálát: a százéves nyomdagépért, a kétszáz éves Braille-írásért, és a sok fáradozásért, amelynek köszönhetően mindezek az Isten Igéjének a szolgálatába állhattak. Hozzátette: azért, hogy a gép végül náluk új otthonra lelhetett, köszönet illeti Magyarné Balogh Erzsébetet, az egykori Református Missziói Központ lelkész igazgatóját, valamint ifjabb Jakab Miklóst, akinek a családja sokáig őrizte lakásán a nyomdagépet és a kapcsolódó hagyatékot. Ennek történetéről többen is meséltek az ünnepségen.



Pálma asszony küzdelmei
Matolcsy Miklósné Éberling Nagy Pálma életének történetét az unokája, Pásztor Jánosné Kádár Judit könyvéből ismerhetjük meg részleteiben. Az ünnepségen Magyarné Balogh Erzsébet e könyv alapján ismertette azokat a küzdelmeket, amelyek árán megvalósulhatott a nyomdagép üzembe állítása. „»Mindennek rendelt ideje van« – olvashatjuk A prédikátor könyvében. Erről tanúskodik a nyomdagép küzdelmekkel teli története is. Matolcsy Miklósné Éberling Nagy Pálma Krisztusból nyert erőt ezekhez a küzdelmekhez, ezt az erőt akarta átadni, megismertetni a látását elvesztett emberekkel is” – fogalmazott az egykori Református Missziói Központ lelkész igazgatója. „A jelenleg a Református Szeretetszolgálat keretei között működő Vakmissziónak is ennek a krisztusi erőnek a felmutatása a célja.”



A Matolcsy család részéről Matolcsy Miklós, Matolcsy Miklós dédunokája ismertette dédanyja, Éberling Nagy Pálma életútját. Éberling Pálma 1874 karácsonyán született, szüleit elvesztette, nagyszülei nevelték három fiútestvérével együtt. Családnevét azért magyarosította Nagyra, mert ekkortájt vált ismertté egy Éberling nevű bűnöző. Huszonkét éves korában, a megyebálban vetettek szemet egymásra Matolcsy Miklóssal. „Dédapám áthúzta a táncrendet és beírta a nevét keresztbe” – idézte fel a családi legendát Matolcsy Miklós. A két család ellenezte a frigyet, de a fiatalok nem adták fel, és Pálma még huszonkét évesen asszony lett. Miklós egyetemi munkája miatt Pesten és Farmoson is éltek egyszerre.



Éberling Nagy Pálma nyolc gyermeket szült, közülük hatan érték meg a felnőttkort. Harminchárom évesen áttért a katolikus hitről a reformátusra. Az első világháború alatt sebesülteket ápolt. A kórházban vak katonákkal találkozott, énekléssel és bibliaolvasással segítette a lelki építésüket. Ekkor került kezébe egy Frommer-féle vakoknak nyomtatott könyv, így született meg benne a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha vakoknak tudna Bibliát adni. Megkereste Frommer Lajos fegyvergyárost, aki nehezen állt rá, hogy 40 ezer koronáért felkínálja neki egyedi fejlesztésű nyomdagépét. Pálma asszony elkezdte gyűjteni rá a pénzt, és leveleket küldött a világ minden tájára, hogy támogatókat szerezzen az ügynek. Két angol asszonytól pont 40 ezer koronányi fontot kapott, így meg tudta venni a gépet.

1925-ben tízesével hoztak lányokat a Vakok Intézetéből Farmosra, hogy segítsék a munkát, másokkal együtt. Egy-egy oldalból először 120 példányt nyomtattak, ehhez a gépen oldalanként 2000 kis szögecskét kellett beállítani. Egy teljes pontírásos Biblia 5-6 polcsort töltött meg.
Pálma asszonyt a gép használata során több baleset is érte: összeroncsolódtak az ujjai, emiatt ujjbegyeiből amputálni kellett. Utolsó éveiben zöldhályoga lett, az egyik szemét műtéttel sikerült megmenteni, a másikat nem. 1936 decemberében halt meg.
A nyomdagépet a Református Zsinatra hagyta, így az hosszú éveken keresztül volt az Abonyi utcai székház pincéjében. Amikor a székházat felújították, a vakmissziót végző lelkipásztor, Jakab Miklós a saját Rákóczi utcai lakásába szállíttatta a gépet és a pontírásos könyveket.

Több mint örökség
„Jakab Miklós bácsi gyakorlatilag mindent kimentett a zsinati székház pincéjéből, hogy az építkezés alatt nehogy tönkremenjenek. Harcolt érte, hogy megőrizhesse a nyomdagépet és kocsin húzta át a pontírásos könyveket a lakására” – folytatta kérésünkre a történetet Magyarné Balogh Erzsébet. „Én Miklós bácsi halála után jártam Jakab Miklósné Erzsike néninél, ott láttam a gépet és azt a hihetetlen nagy mennyiségű Braille-írásos könyvet és egyéb értéket. Elkezdtünk vele beszélgetni arról, hogy mi legyen ezeknek a sorsa. Jakab Miklósné nagyon féltette ezt a hagyatékot, úgy érezte, hogy küldetése őriznie, de ezek az értékek nála el voltak zárva mindenki elől. Engem megfogott ez a történet és elkezdtem utánajárni a további részleteknek.”



A Vakmisszió iratanyagát évekre visszamenőleg meg tudta szerezni és azokból összeállt a kép. Kiderült, hogy korábban is voltak már kísérletek arra, hogy a nyomdagép sorsát rendezzék, de ezektől Jakab Miklósné elzárkózott. Magyarné Balogh Erzsébet végül felvette a kapcsolatot az özvegy fiával, ifjabb Jakab Miklóssal, és együtt elkezdtek egyeztetni a Bibliamúzeummal is. „Elhoztam ide Jakab Miklósné Erzsike nénit, megmutattam neki ezt a helyet, a környezetet, ahová a nyomdagép kerülhetne. Végül Timár Gabriella Ulla múzeumvezető, ifjabb Jakab Miklós, a Matolcsy család és a farmosiak támogatásával sikerült megegyeznünk arról, hogy a nyomdagép a Bibliamúzeumba kerülhessen.”



Ehhez az is hozzájárult, hogy az egykori Református Missziói Központ lelkész igazgatója még Farmosra is elment, felvette a kapcsolatot a polgármesterrel és a Matolcsy családdal, és kezdeményezte, hogy helyezzenek el egy emléktáblát az ottani Matolcsy Kúria épületére Matolcsy Miklósné Éberling Nagy Pálma emlékére. „Azóta ez az emléktábla sokak szívében elindított valamit. A Vakok Intézetéből minden évben felkeresik és létrehoztak ott egy tanösvényt, amit látássérültek is tudnak használni. A Református Vakmissziótól is rendszeresen látogatják, a Matolcsy család is öntudatra ébredt és az önkormányzat is felkarolta ezt az örökséget. Megélhettem, hogy Isten munkálkodik közöttünk és csodát tesz, ha eljön az arra rendelt idő. Dicsőség Neki érte!”

Pálma asszony hagyatékának többi része is annak idején a Református Missziói Központba került, ahol szortírozáson és kategorizáláson esett át. A legértékesebb ritkaságok a múzeumba kerültek, a többit vakokkal foglalkozó szervezeteknek, intézményeknek ajánlottak fel, de nagyon sok Braille-írásos könyvet még mindig a református Vakmisszió őriz.
„Sok közülük német nyelvű Braille-írással készül, van köztük szépirodalom, bibliai könyvek, magyarázatok és igazi különlegességek is. Nagyon értékes anyag, de a tárolásuk sokakat visszariaszthat. Reméljük azonban, hogy idővel mindegyik méltó helyre talál olyanoknál, akiknek valóban hasznára lesz. Ha valaki ettől megszólítva érezné magát, keresse ezügyben Nógrádiné Kovács Alexandrát, a Vakmisszió jelenlegi vezetőjét!”

Egy irányba gondolkodva
„Bibliára van szüksége az embereknek – legyen ez a fő mondata nemcsak ennek a mai napnak, de az életünknek is!” – fogalmazott köszöntőjében Horváth László, Farmos polgármestere, aki hálás azért, hogy amióta Pálma asszony emléktáblája elkészült, azóta a Vakok Iskolája Legato Kórusa minden évben eljön Farmosra. Ez az élő kapcsolat pedig azért jöhetett létre, mert mindenki egy irányba gondolkodott. „Édesapám most novemberben lenne százéves. Utólag értettem csak meg, hogy annak idején miért nem mondott el mindent a Matolcsyak örökségéről. Ezzel óvott engem. Mostanra sok mindent megtudtam a családról és hatalmas tisztelettel nézek rájuk. Pálma asszony férje, Matolcsy Miklós egyetemi tanár, gyógyszerész volt. Tiszteletünk jeléül már az általános iskolánk is az ő nevét viseli.”



Nemes-Nagy Tünde, a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs–Szatmár–Bereg Megyei Egyesületének elnöke a Braille-írás történetéről mesélt az ünnepségen. Ennek során kiderült, hogy a látássérültek számára kidolgozott pontírás rendszerének egy katonai titkosírás volt az alapja. A Braille egy nemzetközi írásrendszer, amelyet minden ország a saját nyelvének és betűkészletének megfelelően a magáévá formált. Még kottaírásra is használható. „Sokat küzdünk azért, hogy ennek az írásnak a 21. században is létjogosultsága maradjon, hiszen nagy szükség van rá” – emelte ki Nemes-Nagy Tünde, aki később a magyar Braille-ábécé alapjait is megtanította a jelenlévőknek.



A nyomdagép alkatrészei a Bibliamúzeumban egy vasládára lettek kirakva. Timár Gabriella Ulla utólag megosztotta velünk, hogy ez a vasláda a raktárukból került elő. „Az elmúlt években többször ki akarták dobni, de nem engedtem. Most kivittem, hogy jó lesz a gép fémlapjai alá, mert elbírja” – fogalmazott a múzeumvezető. „A felirata alapján valószínűleg egy első világháborús lőszerláda lehetett. Hát így ért most össze nálunk a fegyvergyáros Frommer Rudolf gépe, a Braille-írásos biblia és a lőszertartó láda. Minderről eszembe jutott, hogy nemrég egy ötven fős gyerekcsoportnak pont az Isten fegyverzetéről meséltem.”




Barna Bálint
Képek: Füle Tamás, csaladitemeto.hu