A január óta eltelt időben megkezdhették szolgálatukat a következő hat évre megválasztott presbitériumok. Összeállításunkban három gyülekezet elöljárói vallanak hivatásról, nehézségekről és arról is, hogy jó-e, ha nők is vállalják e tisztséget.

Negyven ember, negyven vélemény
Kiséry István tizenkettedik éve presbiter Pasaréten, január óta a gyülekezet gondnoka.
– Szeretet, összetartás, egyetértés nélkül nem tudnánk végezni a munkánkat. Istentől kell kérnünk a bölcsességet minden döntésben, és alázattal rá kell hagyatkoznunk. Imádkoznunk kell még a leghétköznapibb dolgokért is – fogalmazta meg a gyülekezetvezetés alapelveit az elmúlt évek tapasztalatai alapján. Szerinte a gondnok feladata az, hogy összetartsa a gyülekezetet, elsimítsa a konfliktusokat és konszenzusra hozza a véleményeket. Kiséry István szerint mindezt beszélgetésekkel, a közösségek meglátogatásával lehet elérni, és fontos, hogy a legelején kell leszerelni a konfliktusokat.

Csak hívő ember lehet presbiter
A presbitereknek kettős feladata van: szervezők, a világi dolgok intézői és a nyáj lelkigondozói a családlátogatások alkalmával – összegezte idősebb Kiséry István presbiter.
A Pasaréti Református Gyülekezetben a kezdetektől fogva csak férfiak láthatták el ezt a tisztséget. A gyülekezet szolgálóközösségei, beleértve az ifjúsági csoportokat és a bibliaköröket is, a legutóbbi választást megelőzően a jelölőbizottság figyelmébe ajánlották azokat a férfiakat, akiket szívesen láttak volna a presbiteri szolgálatban. A listából a korábbi presbitérium kiválasztotta, ki lehetne alkalmas a tisztség betöltésére a következő ciklusban, így állt össze a jelöltek végleges listája.
– Csak hívő ember alkalmas erre a feladatra, azok, akik szeretetben és alázatban fogadják az embereket, és megértőek mindenkivel. Szükséges hozzá talpraesettség, józanság és eligazodni tudás a világ dolgaiban – mondta portálunknak az elöljáró.

Szóvivő a gyülekezetben
Az elöljáró elmondta, az új ciklus elejére kikristályosodott, hogy nem volt elég hatékony a nagy létszámú presbitérium munkája.
– Negyven ember negyvenféle vélekedést jelent. Hogy megelőzzük az elhúzódó gyűléseket, létrehoztunk tíz bizottságot, amelyek mindegyike egy-egy területért felelős. A bizottságokban három-négy presbiter készít elő egy-egy ügyet, majd előterjeszti azt a presbiteri gyűlésen.
Újdonság az is, hogy a gyülekezeti tagok igényeit figyelembe véve kijelöltek egy szóvivőt is, aki a döntéshozási folyamat legfontosabb fejleményeit tolmácsolja a gyülekezetnek.

Bizalom a szolgálóknak
– Nekünk, presbitereknek szemünk előtt kell tartanunk a küldetésünket. Példaadók és elöljárók kell, hogy legyünk a szolgálatban és az élet minden területén – állítja Oravetz Anett.
A Méntelek-Hetényegyháza Református Társegyházközségben a gyülekezeti munkatársak is részt vesznek a döntések előkészítésében, amelyeket a presbiterek hoznak meg. Együttműködésüket jól példázza, hogy a január óta fennálló presbitérium több tagja a munkatársi körben szolgált korábban. A presbitereket a gyülekezet jelölte – Oravetz Anett szerint a közösség bizalmát azok szerzik meg, akik kiveszik a részüket a szolgálatokból.

Csapatjátékosok
A gyülekezet presbiterei havonta tartanak presbiteri-munkatársi megbeszéléseket, és minden évben munkatársi hétvégére is elutaznak.
– Ilyenkor értékeljük a gyülekezetben zajló folyamatokat, előretekintünk, és megerősítjük a hivatásunkat. Ezek az alkalmak egyben önismereti és csapatépítő tréningek is – számolt be a presbiter. A legutóbbi munkatársi hétvége témakörei a célok, szerepek, feladatok és kompetenciák voltak.
– Az egyik feladatunk az volt, hogy mozgassunk egy colostokot együtt: guggoljunk le, majd álljunk fel vele, miközben mindannyian csak az egyik ujjunkat használhattuk. Előre rögzítettük, ki lesz az irányító, a konfliktuskezelő, a koordinátor és így tovább, ám a feladat elvégzése közben mindenki belenyúlt a másik szerepébe, illetve kiesett a szerepéből. Rájöttünk, hogy az elsődleges célunk az együttműködés, és nem a feladatmegoldás kell, hogy legyen – noha az a jó, ha az utóbbi is megvalósul. A célok és szerepek tisztázása után a feladatot is könnyűszerrel megoldottuk.

Több férfire lenne szükség
Annak ellenére, hogy gyülekezetében a presbiterek többsége nő, Oravetz Anett szerint szükség lenne a férfipresbiterekre. Egyelőre azonban eleve jóval kevesebb férfi jár a gyülekezetbe, mint nő. A presbiter bízik benne, hogy hat év múlva, a következő tisztújításon már indulnak azok a férfiak is, akik az utóbbi időben jelentek meg az istentiszteleteken.
– Addig is figyelünk arra, hogy ne nőiesedjen el a gyülekezeti élet – tette hozzá.
Legalább annyira lelki
– A gyülekezeti tagokat nem lehet magukra hagyni a szolgálatban, mindannyiunk támogatására szükségük van – vélekedik Vörös Szabolcs. A presbiter elmondta, a Gazdagréti Református Gyülekezet elöljárói minimum évente négyszer találkoznak a gyülekezeti szolgálatok felelőseivel. Mentorként ilyenkor nem szakmai tanácsokat adnak nekik, hanem imádkoznak értük és beszélgetnek a nehézségekről is.
– A presbiteri tisztség legalább annyira lelki, mint gyakorlati – állítja az elöljáró.

Kevés a női presbiter
Gazdagréten többségében férfiakból áll a presbitérium, ám Vörös Szabolcs sajnálja, hogy nincs még több női tagja a testületnek.
– A nők sokkal szeretetteljesebbek és más megoldási módokat alkalmaznak, mint a férfiak. Bennük megvan az anyaság lelkülete, és ez a magához ölelő szeretet a gyülekezetben is nagyon fontos. A rálátás meghatározza a közösség számára irányt adó döntéseket. Ha csak férfiak néznek rá a gyülekezeti életre, akkor sok minden kimaradhat abból.
Vörös Szabolcs szerint nem csak a férfiak lehetnek jó vezetők.
– Legalább olyan jó vagy még jobb döntéseket hoznak a nők, mint a férfiak. A bibliai presbitérium időszakában a férfiak irányító szerepe sokkal meghatározóbb volt a társadalomban, ma már ez nem így van. Ahogy fontos, hogy egy vállalat vezetésében vagy a parlamentben is legyenek női döntéshozók, úgy nemcsak a szolgálatban, hanem a gyülekezeti döntéshozatalban is szükség van rájuk.

Figyelmes vezetők
Vörös Szabolcs szerint fontos, hogy a presbiterek talentumuk szerint vezessenek szolgálatot, legyenek élenjárók az imában és abban, hogy az emberek mellé állnak. Akkor jó egy presbitérium, ha sokszínű és leképezi a gyülekezet összetételét.
Miközben épül templomuk, a gyülekezet elöljárója leszögezi:
– A gyülekezet számára fontosabb a lelki épülés, mint a fizikai. Jól ellátni ezt a szolgálatot többet jelent, mint jól szervezni az időt: ott kell lenni benne lelkileg. A döntéseinkre hatással van, hogy mennyire ápoljuk a kapcsolatunkat Istennel. Távolról nem lehet meglátni azt, amit Isten a gyülekezet elé tesz lehetőségként.

Jakus Ágnes