„…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” Jn 10, 10

Háború idején egy nagy zsák szárazbab, krumpli és némi liszt meg egy kis avas zsír. Az életet jelenti, amivel ki lehet húzni a telet, szépen, beosztva.

Békében a megrakott ünnepi asztal, ahol mindenből sokszor több van, mint amennyire szükség lenne. Az elégnél sokkal több, s még mindenből van a konyhában is, ha fogyna az asztalról.

A keleti blokkban cseperedő gyermeknek egy külföldi áruház játékosztálya a bőség, hová lépve kővé válik s nem is érti, hogy lehet ennyi játék egy helyen egyáltalán? Hogy lehet ennyiből választani?

Bőség az ősz végi kamra, ahol befőttekkel megrakottak a polcok, egymás mellett lógnak s illatoznak a sonkák, kolbászok és az óriási zsírosbödön. Minden, ami az élethez kell.

Bőség: a jólét és stabilitás biztos jele. Hamis biztonságérzet, elkényelmesedés táptalaja. Bőséges lehetőségek, bőséges kínálat, bőséges illúziók arról, hogy ma tényleg, de tényleg minden elérhető, csak nagyon akarni kell. Bőség, amiben el lehet veszni, amiben el lehet fáradni, ami ki tud üresíteni, ami már-már függőséggé válhat az ember életében: több kell, más kell.

Igen, a bőség a szabadság illúzióját hozza s a boldogság feltétele. Mindig relatív és ezért mindig irigyelhető, félreérthető, általa az ember könnyen manipulálhatóvá válik.

Persze ne legyünk képmutatók: mindenki élvezi a bőséget és jó dolog, ha sok van. Persze nem mindegy, mivel jár a bőség, hiszen igaz a Példabeszédek szava: „Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele.” (Péld 15, 16)

Egy tudatos vezetőnek a bőség hatalma demonstrálását jelentheti: kiábrázolja vele befolyását, fontosságát, nélkülözhetetlenségét. Megvehetővé válik mindenki, aki élvezni akarja.

Felejti az ember, könnyen felejti, hogy a bőségnek- különösen az egyre inkább növekvő és prosperáló bőségnek ára van. Nagyon nagy ára. Valahogy elbillen az egyensúly s minél többen akarnak embertelen és eltorzult bőséget, annál többen élnek embertelen és eltorzult szükségben.

Ha kiveszik a hálaadás, a megelégedés, az „ELÉG”, mint életformát meghatározó szó, a bőség hajszolása és fenntartása csapda, örvény, mindent felemésztő veszély lesz- az egész világnak.

Bőséget vesz magának tömegnyi ember karácsony előtt is, s úgy tűnik, ezzel megelégedik. S nyilván az ünnep nem erről szól, nem erre hív.

Jézus nem ezért jött, nem ezt hozta, nem ilyen bőséget. János evangéliumában Ő jó pásztorként mutatkozik be. A célja: a juhait táplálni. Életben tartani őket: „…hogy életük legyen.” Ez az alap funkció, a bőség pedig a „SŐT”. A ráadás, az ajándék, amire nem lehet számítani „magától”. Ez nem természetes, ez különleges.

Életet hozott, azaz békességet Istennel és egymással. A megbékélésben, a minden szinten való, valódi megbékélésben van az élet, a megmaradás záloga. Ezt hozta Jézus, mert erre van szükség.

„Jó, jó, de hol van a bőség, amit Ő ígért?” Sokan csalódnak talán, mert várják a bőséget mindenféle téren. Ha hiszek, ha elég erősen hiszek és megvallom, akkor áldás lesz, csak lehet és bőség… Bőség lelki téren: béke, erő, hite, minden bőségesen. Bőség anyagi téren, lehetőségekben. Bőség, amiért a szolgálatban mindent odaszántak, amiért mindent otthagytak Jézusért… Igen, sokan csalódnak, mert hogy lehet Jézusban hinni, keresztyénnek lenni és közben nélkülözni? Kaphat ilyenkor az ember bélyeget is: nem hiszel eléggé! S el is hiszi ilyenkor e kétkedő: valami baj van velem. Hiszen van, akinél működik, s az áldás mérhető lesz sikerrel, mindenféle bőségekkel. Pedig, jaj, feledjük, könnyen feledjük: a bőség csak ráadás, a bőség nem a minden! Az élet az! Örök élet a mennyben s értelmes, élhető, kiteljesedő élet itt lent.

S ehhez a bőség a napról-napra kirendelt étel-ital, a gondviselés megannyi tapasztalható kedvessége Isten részéről. Az életutunk, ahol választási lehetőségeket kapunk. Az emberek, a kapcsolatok, akiktől bőven kaphatjuk a szeretetet és persze adhatjuk is. Kapjuk a gondolat bőségét, az ötleteket, érzéseket. Az élet maga, ahogy Isten tervezte minden törékenysége és megtörtsége ellenére is bőségesen áldott lehet Istenben!

És persze a legnagyobb élet s bőség: a mennyei boldogság, az örök élet lesz. Ott feltárul majd az, amit most elképzelni sem tudunk! A legnagyobb emberi ámulat sem tudja leírni, a legszínesebb fantázia sem tudja lefesteni. Mert ott Isten lénye, sokszínűsége azt a bőséget adja, amire mindig is vágytunk, s amit itt a földön mindenfélével próbáltunk betölteni.

Érdemes várni az igazira! S addig megelégedettséggel örülni az Életnek s a ráadásként adott váratlan ajándékoknak!

Thoma László
Leadkép: Füle Tamás