Új podcast-sorozatot indított idén októberben a Károli Gáspár Református Egyetem. Az ismeretterjesztést céljául kitűző Károli Podcast a Tudományról, hitről, hivatásról – könnyedén, érthetően alcímmel kezdte meg adását. Második epizódjának vendége Dr. Balla Péter hitéleti rektorhelyettes volt, akit a reformáció mai üzeneteiről kérdezett a műsorvezető, Bene-Bardon Nikoletta.

A műsor elején elhangzott: ahhoz, hogy a reformáció koroktól független érvényességét megértsük, komolyan kell venni a szó eredeti, latin gyökerű értelmét: a reformáció ugyanis visszaalakítást jelent. Balla Péter arra emlékeztetett, hogy az Isten által teremtett formát emberi bűnök deformálták, és ezt kell visszaalakítanunk Istennek a Szentírásban nekünk megmutatott akaratához.

„Mindig azt keresem, hogy Isten akaratának milyen hitünkre és életünkre nézve világos kijelentésével találkozom a Bibliában. Ha ettől eltérek, akkor szeretném a saját életemet visszaalakítani hozzá. A reformáció ezt megtette sok-sok ember egyéni életében, és egyházközösségek életében is” – vallotta a hitéleti rektorhelyettes.

Gyakran figyelmeztetjük magunkat, hogy mindig szükség van reformációra. Ez nem jelent mást, mint életünk folyamatos visszaalakítását a Szentírásban megismert isteni akarathoz. Ebből kifolyólag a folyamatos reformáció gyakorlati oldalát Balla Péter úgy foglalná össze, hogy az nem más, mint az Úristen akaratának keresése a mindennapjainkban.

A folyamatos reformáció emellett nemcsak az egyéni életről szól. A történelem során egyre nagyobb közösségek ismerték fel, hogyan lehet a Szentírás szerint rendezni az életünket, ezért a társadalmi élet különböző területeire is hatottak a reformáció elvei. A rektorhelyettes példaként azt emelte ki, milyen hatása van annak, hogy mi, reformátusok nem választjuk el a vasárnapot a hétköznapoktól. „Van egy nap, amit külön is az Úristen tiszteletének szentelünk, de hétfőtől szombatig is az Ő színe előtt kívánjuk élni az életünket, az Ő jelenlétének tudatos átélésével. Emiatt ezek az elvek előbb-utóbb meg fognak jelenni a társadalomban is, mert megjelenik a munkahelyemen, a munkaerkölcsömben, a másik emberre való odafigyelésemben, végül egyre táguló körben abban a felelősségvállalásban, hogy nem énközpontúan élem az életemet.”

Kiemelte, hogy meg kell különböztetnünk az énközpontú individualizmustól a személyesség fontosságát. Az Úristennel minden egyes egyén személyes kapcsolatban lehet, de ezt a hitét természetesen közösségben tudja leginkább megélni: családban, gyülekezetben, a közösségek egyre táguló körében, amelyhez hozzátette még a nemzetet is. „Én tehát nem az egyén elmagányosodásának értelmében használom a személyt mint kifejezést, hanem az Úristen színe elé állás személyessége értelmében.” Úgy véli, hogy az egyén és az Úristen közvetlen, személyes kapcsolatát is a reformáció adta vissza nekünk.

Az adásban szó esett arról is, hogy a mai világban hogyan lehetnének példaképpé a reformátorok. A rektorhelyettes Luther esetében azt emelte ki, hogy amikor fogságba, bezártságba kényszerült Wartburg várába, ő azt az Újszövetség lefordítására használta. Nagyon nehéz helyzetben sem telt haszontalanul az élete, és ennek köszönhetjük egyik legnagyobb kincsünket, a Septemberbibelt, amely idén 500 éves. Kálvinról pedig elmondta: mindazok miatt, akikért annyi mindent tett, kénytelen volt elmenni Genfből; mégsem sértődött meg, hanem strasbourgi munkálkodását követően, amelynek szintén megvoltak a maga áldásai, visszament Genfbe. „Ne engedjem meg magamnak azt a luxust, hogy hosszútávú keserűséggel töltsön el, ha megbántanak. Ebből is ki kell tudni jönni, majd újra föl kell tennem a kérdést, hogy hogyan tudok a környezetem javára tenni.” – foglalta össze a tanulságokat a rektorhelyettes.



A reformáció a folyamatos megújulást helyezi szívünkre, de az ember ugyanakkor biztonságra, stabilitásra is vágyik. Hogyan lehet ezt az ellentétet feloldani? – tette fel a kérdést a műsorvezető. Balla Péter válaszában kifejtette: a Bibliában és a belőle fakadó keresztyén életben is vannak olyan, látszólag egymásnak ellentmondó fogalompárok, amelyek egyszerre igazak. Stabilitás és változás dilemmáját úgy oldaná fel, hogy Istenre lehet építeni, Ő a stabilitás. „Ő elvégzett nagyon sok mindent értünk, és ez ad szilárd alapot életünknek.” A változás pedig annak igénye, hogy legyen az életemnek lelki megújulása, a Krisztus követésében előrehaladás. „Ne legyek megelégedve azzal, hogy ma milyen keresztyén vagyok! Szeretnék holnap jobb keresztyén lenni. Az Istenre építkezésben átélem a stabilitást, életem megújulásában pedig a változást.”

Az idei Reformáció hónapjának jelmondata Máté evangéliuma 5. fejezetének 9. verse alapján az egyik boldogmondás volt: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” Ennek értelmezéséről a rektorhelyettes elmondta: a békesség megteremtésének alapja, hogy az Úristen megbékéltette magával a mi életünket. „Én csak azért indulhatok el a béketeremtés szolgálatára, mert az Úristen előtte megajándékozott a Vele való békességgel. Jézus kereszthalála, megváltó műve kihagyhatatlan, arra épül az Istennel való megbékélésünk. És ha valaki elfogadja ezt az Istentől felajánlott békét, az nem tarthatja ezt meg magának, tovább kell adnia.”

A Korinthusiakhoz írt levélben nemcsak arról olvashatunk, hogy Isten megbékéltette a világot, hanem arról is, hogy ránk bízta a békéltetés szolgálatát. Balla Péter szerint a szomszédban zajló háború is aktualitást ad ennek a gondolatnak. „Az én naponkénti imádságom tárgya, hogy legyen vége az Ukrajnában tartó háborúnak. Semmilyen háború nem igazolható. A háború csak pusztít, családokat, közösségeket, akár egész országokat is megnyomoríthat. Az egyre táguló körök sorába hadd vonjam be a népek közötti megbékélést is. Legyen ez is a mi keresztyén imádságunk tárgya!”


A podcast teljes adása meghallgatható IDE KATTINTVA.


Barna Bálint
Képek: Füle Tamás, Károli Podcast