A 17. században Bocskai Istvántól kezdve mindegyik erdélyi fejedelem református felekezetű volt, és mindannyian bőkezűen támogatták a kiépülő református egyházat. Emellett a mindenkori hatalom az egyház szemléletformáló szerepét is fontosnak tartotta. Mivel a szentek példáját a reformáció egyházai nem használhatták fel, a bibliai alakok mellett új életpéldákra is szükség volt. Nagy szerep hárult e tekintetben a fejedelemasszonyokra, akik a hívő asszony példáiként álltak a kor embere előtt. A 17. századi fejedelmek feleségei közül különösen három fejedelemasszony élete vált későbbi regények témájává, ezáltal lányok, asszonyok generációi számára a keresztyén nő példájává: Bethlen Gábor felesége, Károlyi Zsuzsanna; I. Rákóczi György felesége, Lorántffy Zsuzsanna; valamint I. Apafi Mihály felesége, Bornemissza Anna élete. Mindhárom asszony életrajza számos szimbólumot kínált a kortársak és a női szerepek református értelmezését kutatók számára. Most, a házasság hetén Károlyi Zsuzsanna személyét állítjuk középpontba. Ő volt az első olyan református fejedelmi feleség, akinek az alakja köré tudatos mítoszt szőttek már a temetése pillanatában, ami szépen lassan el is fedte a valódi személyiségét, és csupán kliséket hagyott az utókorra. Ki volt ez az asszony, és mit tudunk róla valójában?

A róla fennmaradt jellemzések egy gyönge, befelé forduló, szinte búskomor, mélyen vallásos nő képét mutatják, aki sokat szenvedett, és nem nagyon érdekelte sem a mulatságok, sem a politika vagy a közélet világa. Mivel sok szenvedés érte gyermekkorától, még akár igazak is lehetnének ezek a mondatok. Ám valójában Zsuzsanna sokkal energikusabb és elevenebb volt, mint ahogyan ezt a róla elterjedt sémák mutatják.

Károlyi Zsuzsanna férjéhez, Bethlen Gáborhoz hasonlóan már gyermekként árván maradt. Nagykárolyi Károlyi László, szatmári nagybirtokos árva lányát Bocskai István mutatta be Bethlen Gábornak. Valószínűleg része volt a házasság létrejöttében is, sőt még az esküvőn is jelen volt. A házasság folyamatos politikai és katonai történések között zajlott, és az ifjú férj egyre fontosabb szerepeket kapott a közéletben. Eközben Zsuzsanna legalább három gyermeket szült, talán négyet, akik közül ketten kisfiúk voltak. Sajnos egyikük sem érte meg a felnőttkort, kora gyermekkorukban haltak meg. Ez már önmagában is elég lenne a búskomorság kialakulásához, Károlyi Zsuzsanna esetében azonban folyamatos, embert próbáló aktivitást látunk. Mivel férje gyakran volt távol,  az idő alatt ő képviselte minden kis és nagyobb politikai ügyben: utazott, tárgyalt, levelezett. Zsuzsanna kiválóan írt, és a házaspár valószínűleg folyamatosan levelezett, de a korai évek leveleit nem ismerjük. Az viszont biztos, hogy már 1613-ban, Bethlen fejedelemmé választása idején a feleség a férje helyett tárgyalt a Habsburg uralkodót képviselő felsőmagyarországi főkapitánnyal. Folyamatosan intézte  magángazdaságuk ügyeit, de később, fejedelemasszonyként a kincstár ügyeiben is eljárt, levelezett a szepesi kamarával, sőt időnként még a politikai ügyekben is állást foglalt. A mélyen vallásos és sokak szerint puritán módon élő asszony 1621-ben a morvaországi anabaptisták Erdélybe településében is szerepet játszott. Bethlen Gábor hadjáratai idején pénzt, ellátmányt, lovakat és egyéb utánpótlást is küldött neki.

Férje kéréseinek végrehajtása sok esetben kreativitást és jó szervezőkészséget igényelt. Noha 1620-21-ben már betegeskedett, mégis folyamatosan szervezett és tevékenykedett a fejedelem érdekében. Sokszor szinte a férje helyetteseként cselekedett, építkezéseket irányított. Bár szigorú puritán hírében állott, a férje magyar királlyá választása után maga is csatlakozott hozzá, és Pozsonyban, valamint Nagyszombatban is részt vett fogadásokon, elegáns, értékes ruhákban. Noha ebben a korszakban egy nő általában nem lehetett vezető, Zsuzsanna mégis arra kérte férjét, hogy adjon neki meghatalmazást, „egy pecsétes instructiót”, hogy elfogadják a parancsait. Ez azt mutatja, hogy bár feleségként  elsődleges szerepének a férje politikájának aktív támogatását tartotta, a maga szerepében nagyon is önálló, aktív és döntésképes volt, és a tevékenysége koránt sem korlátozódott a klasszikus házi teendőkre.

Bár a házaspár közötti szerelem a levelezésükből nem mutatható ki, a kölcsönös tisztelet és szeretet igen.

Az eddigiek inkább egy közéletben kifejezetten aktív nő képét rajzolják meg, ám a történeti emlékezetben Zsuzsanna passzív, gyenge nőként jelenik meg, aki a béketeremtő csendes lényével egészítette ki a sokszor harcias, katonaként is kiváló férjét. Kétségtelen, hogy ez egy sematikus kép, de tökéletesen megfelelt a kor református nőkkel szemben támasztott elvárásainak. Ha ekkora a különbség a valóság és a Károlyi Zsuzsanna-kép között, akkor hogyan alakult ki ez utóbbi?

Amint korábban említettem, a formálódó református egyháznak női példaképekre volt szüksége, hiszen a reformáció a szentek tisztelete mellett elvetette Mária tiszteletét is, így elveszítette a korábbi ideálokat. Márpedig a mindennapi élethez nagyon fontosak a követhető példák. Zsuzsanna fiatalon, mindössze 37 évesen halt meg. Temetését és a hozzá kapcsolódó, több, mint másfél hónapig tartó ceremóniákat az egyház vezetői, teológusai arra használták, hogy megkonstruálják a református nőideált. A céljaik egybeestek Bethlen Gáboréval. Az 1620 augusztusi besztercebányai országgyűlés által magyar királlyá választott fejedelem ugyan a nikolsburgi békében lemondott a királyi címéről, de a temetésen keresztül királyként kívánt reprezentálni. A Kolozsvárról Tordán és Enyeden keresztül Gyulafehérvárra vonuló temetési menet minden állomásán prédikációk hangoztak el, itt aztán volt idő kibontani a református nő legfőbb jellemvonásait. Milotai Nyilas István, korábbi tiszántúli püspök, később fejedelmi udvari lelkipásztor a derék asszony dicséretéről prédikált, és úgy látta, hogy Károlyi Zsuzsanna legfontosabb jellemzője az Isten iránti szeretet és engedelmesség, valamint a házastársi szeretet, odaadás és engedelmesség volt. Bár a Példabeszédek 31,10-31. nem hangsúlyozza az anyaszerepet, Milotai Nyilas mégis fontosnak tartotta a református nőideál részévé tenni az anyaságot. Ugyan Zsuzsanna ezt nem tudta betölteni, mert a gyermekei egészen fiatalon haltak meg, megszületett a „haza anyja” fogalma, amelybe már beemelhető volt az anyaság, mint a református nők egyik legfőbb feladatköre. Az anyaságot többen is meg akarták jeleníteni. Milotai szerint „Nemzetének nem annyira Fejedelem Asszonya, mint Édes Annya volt”, Geleji Katona István, Zsuzsanna udvari lelkésze, későbbi püspök szerint pedig „minden jó embernek nem csupán úrnője, hanem jóságos édesanyja is volt.”

Az igével összhangban nagy hangsúly került továbbá arra, hogy Károlyi Zsuzsanna házias és takarékos volt, a gyulafehérvári fejedelmi palotában felügyelte a konyhát, és a háborúzó fejedelemnek maga sütötte kenyereket küldött. Bojti Veres Gáspár, Bethlen történetírója úgy jellemezte, hogy az Istenhez hűséges, szemérmes, a családi tűzhelyt védelmező, a szegényeket gyámolító asszony volt. Keserűi Dajka János püspök a prédikációjában Zsuzsanna erényeinek a felmutatásával hirdette meg az egyház céját. Úgy fogalmazott, hogy mivel a halálban mindenki egyenlő, ezzel lehetővé válik, hogy a fejedelemasszony életpéldáját minden rendű és rangú asszonyok követhessék. Ő a legfontosabb asszonyi erényeknek a folyamatos imádkozást, a rendszeres úrvacsoravételt, a jótékony cselekedeteket, valamint a diákok és az egyház támogatását tekintette.

Noha a prédikációk legfontosabb elemei az eddig felsoroltak voltak, többen megemlítették, ha csak sokadszorra is, hogy Zsuzsanna állandó társasága a református prédikátorok voltak, akikkel szívesen folytatott teológiai beszélgetéseket. Martin Opitz, a híres német költő egyenesen úgy fogalmazott, hogy a fejedelemasszony nagyon okos volt, ha többet tanult volna, akkor bibliaismeretben mindenkit felülmúlt volna. Bár ezt kevéssé hangsúlyozták, Zsuzsanna cselekedeteiből, a levelekből és elejtett mondatokból egy nagyon aktív, okos nő képe bontakozik ki, akiben Geleji Katona István szerint sokszor „harcias bátorság” lakott, és aki partnere tudott lenni a kor tudós teológusainak is, valamint tárgyalópartnere a politizáló férfiaknak.

Ha a kor női szerepfelfogása inkább a csendes és passzív nőket preferálta is, és ezért még Károlyi Zsuzsanna arcképét is átrajzolta, a toposzok mögül kibukkanó nőalak nagyon is életteli, határozott és energikus, aki még nagybetegen is aktívan jelen volt a férje mellett, és sokszor önállóan intézkedett.

Ha lehántjuk a Zsuzsanna képére rakódott, kissé túlzó és a kor elvárásaiból fakadó jellemzőket, akkor láthatóvá válik egy valóban derék asszony, aki tökéletes, aktívan támogató társává vált a férjének, miközben megteremtette a saját önállósága köreit, és szívesen használta imponáló intellektusát is. Bár nem tudott anyaként kiteljesedni, sikerült számos olyan feladatot találnia, amivel ténylegesen példaadóvá válhatott. Szívesen támogatta az egyházat, a diákokat, és szenvedélyesen érdeklődött Isten dolgai iránt. A Geleji által használt „harcias bátorság” valószínűleg ezt a szenvedélyt írta le. Talán ezt érthette úgy Balai Mihály, gyulafehérvári tanár, hogy Károlyi Zsuzsanna megvetette a világot, és csak Istennek élt. A férje fogadásain értékes ruhákban reprezentáló Zsuzsanna bizonyosan nem fordult el a világtól, de minden bizonnyal mélyen szerette Istenét, akiről sokat olvasott és akit jól ismert. A példája, az igazi, hús-vér, szenvedélyes hívő asszony példája ma talán a saját koránál is izgalmasabb, igazabb mintát adhat számunkra. 
 

Károlyi Zsuzsannáról Józsa Judit készített kisplasztikát.
Fotó: Gedai Csaba