Összefonódó életek
Tüdős Klára életét először filmként látta maga előtt Bódis Kriszta pszichológus, író, dokumentumfilmes, a Van Helyed Alapítvány vezetője. A több területen alkotó, társadalmi kérdésekre nem csak érzékeny, hanem tevékenyen reagáló Bódis Kriszta lelke nem véletlenül rezonált Tüdős Klára Csizma az asztalon címmel megjelent életrajzi munkájára. Az írónő először forgatókönyvet kezdett írni a történetből. A befektetett munkából nem film, hanem Istenhegy címmel regénytrilógia született, melyből immár két részt tarthatunk a kezünkben. Tüdős Klára élettörténete ezzel először lépett ki az egyházi miliőből. (Az eddig róla és tőle megjelent műveket egy kivételével rendre a Magyarországi Református Egyház adta ki, de a Csizma az asztalon is keresztény könyvkiadóhoz kötődik.)

Nyolc év körüli kislány lehetett Bódis Kriszta, amikor a Gyulai Pál utcai Református Gyülekezetben először találkozott az akkor már nemcsak idős, hanem legendás Tüdős Klárával. Az akkori kislányt nem érdekelte a legenda. Hallgatta a gyülekezet alapító lelkipásztorának, Farkas Józsefnek gyerektanításait, és nem is sejtette, hogy negyven évvel később újra belekerül ebbe a szellemi erőtérbe, amikor a regény születéséhez szükséges forráskutatásban elmélyül. „Megláthatta” Farkas Józsefet fiatal lelkészként az Istenhegyi út 92. szám alatti Tüdős-villában szolgálni a reformátusság progresszív irányának lelki ébredési folyamatában, és „hallotta”, hogyan temette végül el Tüdős Klárát: „Asszonyok ezreit, tízezreit, egyházunkat eszméltette rá, hogy a töredezett cserépedényben isteni kincs van, örök életünk van.” (Idézet Farkas József református lelkész búcsúztató beszédéből.) A trilógia címe egyébként éppen az említett emblematikus villának köszönhetően lett Istenhegy.

Bódis Kriszta számára két részből áll Tüdős Klára története – élesen elválik a megtérés előtti világa a megtérés utánitól. A korzón a pokolba a gazdag életút húsz évét mutatja meg, az 1919
és 1941 közötti időszakot. A nyitó képben még első házasságában látjuk Tüdős Klárát az érmelléki Szunyogh-birtokon, majd hosszú utat bejárva az utolsó oldalakon már az Istenhegyi otthonban kapja Teleki Pál halálhírét – ekkor már Zsindely Ferenc feleségeként.
A Tabák Miklós által tervezett borítón Tüdős Klárát olyan fotón látjuk, amelyen emlékeztet Bódis Krisztára. Kettejük életében a gyülekezeti párhuzam és a szerteágazó művészi érdeklődés mellett közös pontként a társadalmi felelősségvállalás is megjelenik.

Korzón a pokolba
Tüdős Klára életének látványosan felívelő szakaszát dolgozza fel a regény, ahogy akaraterővel párosult átütő tehetsége gyümölcsöt terem. Az Operaház varróműhelyéből és egy albérletből indulva megteremti a Pántlika Szalont, majd második férjével, Zsindely Ferenc miniszterrel közösen felépítik az Istenhegyi úti otthonukat. Az író ezt az utat a háború közeledte miatt tekinti pokolba vezetőnek, lefestve a két világháború közt „szalonéletet” élő budapesti értelmiségi és művészvilágot. Közelről látjuk a regény lapjain a politikai elitet, de egy asztalnál ülhetünk Balázs Bélával, Lesznai Annával, vagy részt vehetünk Bajor Gizi fogadásain. „Én boldog volnék, ha volna egy szellemi Magyarország is, ahol a különböző irányultságú művészek, gondolkodók, a szellemi elit párbeszédet folytatna” – mondja a regényben szereplő Tüdős Klára, aki szalonjában valóban leültette a népi írókat és az urbánus írókat, hogy a lényeges dolgokról beszéljenek, ahelyett, hogy egymás torkának esnek.

Tüdős Klárának valóban elképesztően kiterjedt kapcsolatrendszere volt, amit a regény hitelesen igyekszik visszaadni. Életével próbált hidakat építeni az átjárhatatlan társadalmi szakadékok fölött és emberek között egyaránt – talán ez az a tevékenysége, amely Bódis Krisztához igazán közel áll.
A történelmi tények szintjén hiteles képet kapunk – nem hallom viszont a regényben Tüdős Klára szájából azt a hangot, amit az ő saját írásain keresztül vagy Dizseri Eszter monográfiájából megismertem.

Ennek lehet az az oka, hogy akár a visszaemlékezései, akár a Nők Lapjának írott cikkei jóval később keletkeztek, mint a regény történelmi ideje – tehát az általam ismert „Tüdős Klára-hang” már a megtért, ráadásul idős emberé és nem az életével küzdő nőé, vagy később a  divatdiktátoré, az ünnepelt közéleti személyiségé, akit a regény lapjain látunk.
Egyébként Bódis Kriszta könnyedén és élvezettel járja be a nyelvi regisztereket a hitelesen és ízesen megszólaló tájnyelvtől a budai értelmiség pezsgő szalontársalgásáig, vagy épp a korabeli politikai légkör kávéházi helyzetelemzéséig.

A szöveg irodalmi értéke talán abban a mellérendelő szerkezetben érhető tetten, hogy az apró részletek és a hatalmas ívű gesztusok közt nincs rangsorolás – állapította meg Németh Gábor író a kötet bemutatóján. Valóban elképesztően részletgazdag, érzékletes leírásokat találunk a tárgyi körülményekről, legyen az az Opera proszcéniumnyílásának függönye (275.o.), vagy az érmelléki természet leírása, ahol a mocsár és a trágya szaga keveredik (20. o.). A regény aprólékos leírásaival azonos súlyúak a világtörténelmi események és az eszmetörténet hullámzásai. A mű szerkezetének ez a mellérendelő logikája minimum nyugtalanító.
Egy család életén keresztül óvakodhatunk bele a Tanácsköztársaság „hétköznapjaiba”. Bár az írói cél nem történelmi regény volt, minden tény, ami Tüdős Klárához kapcsolódik, valós.

Húsbavágóan, leplezetlenül
Az eleddig napvilágot látott Tüdős Klára-portréknak megvoltak a maguk vakfoltjai. Hogyan és miért záródott le pontosan a Szunyogh Rudolffal kötött első házasság? Milyen volt Tüdős Klára kapcsolata egyetlen lányával, Szunyogh Judittal? Miért nem ő maga nevelte, és hogyan élhette meg ezt az elszakítottságot? Jótékony homály fedte a kényszerházasság megkötése körüli érzéseket és belső viharokat, amelyekről a Rongyok című kiadatlan írásában ilyen sorokat találunk például: „Valahogy ilyenformán érezheti magát a nyúl a körvadászaton, amikor a kör bezárul. Nem bántam semmit, csak hogy ennek a zakatolásnak legyen vége, s hogy befejezzem ezt a kibírhatatlan témát…. Olyan fád voltam, fáradt és olyan intenzíven boldogtalan, hogy képtelen vagyok megérteni, hogy vehetett úgy el engem az a szegény Rudi.” (Tüdős Klára, Rongyok I. Kiadatlan, 243.o.) Ezekhez az óvatosan homályban hagyott részekhez nyúlt hozzá Bódis Kriszta, olykor kíméletlenül. Elsődleges forrásként Tüdős Klára kiadatlan visszaemlékezéseit jelölte meg, amelyek kizárólag az MTA Kézirattárában hozzáférhetők (érvényes olvasójeggyel egy hét alatt bekérhetők a külső raktárból).

A leplezetlenség önmagában csak képmutató közegben növekszik problémává.

Kinyitva a Bibliát elgondolkodtató az a tompítatlan egyenesség, ahogyan Isten beszél a választottairól. Jézus Krisztus családfájában, a Megváltó nemzettségtáblázatában ott a parázna Ráháb, a móábita Ruth és a házasságtörő Dávid is. Úgy tűnik, valamiért Isten nem mérlegelte, hogy egy-egy ilyen folt milyen hatásfokkal rombolhatja a következő nemzedékek erkölcsiségét. Az egyház ennél óvatosabb, az intimitás kérdéséről a magyar református közbeszéd jobbára szemérmesen hallgat. Bódis Kriszta nem hallgat. Azt azonban nehéz eldönteni, hogy a Tüdős Klára nevű szereplő hangjából mennyi tartozik az eredeti figurához és mennyi a szerzőhöz.
Ahogy Tüdős Klára megtért személyiségének is megmaradt a főúri bukéja, úgy az alakját csak árnyalják, de jelentőségét cseppet sem tompítják a regény olyan nehezebben emészthető kérdéseket tárgyaló részletei, mint a házasságon kívüli kapcsolat gondolata vagy a megtört anyasága.

Éppen nyolcvan éve annak, hogy Ravasz László püspök az újjáéledő Református Nőszövetség vezetésével Tüdős Klárát bízta meg – kétségkívül okkal, ahogy a szövetség által alapított díj sem véletlenül van róla elnevezve. 
Az Istenhegyi út 92. szám alatti villát 1949. június 3-án adományozta Zsindely Ferenc és Tüdős Klára a Dunamelléki Református Egyházkerületnek missziói célokra. (Ennek az írásnak nem tárgya, de mindenképp érdekes kérdés, hogy a tulajdonjog és az épület missziói célja miért kerülhetett ki később a kerület hatásköréből.)  

Tüdős Klára 2001-ben Világ Igaza címet kapott a Yad Vashem Intézettől, az állam azonban a mai napig nem rehabilitálta (1963-ban telepítették ki férjével együtt). Bódis Kriszta nagyívű regénytrilógiája talán része lehet a közéleti rehabilitációnak, az általa megfestett Tüdős Klára-kép pedig bátorságot adhat a nehéz társadalmi és egyéni kérdésekkel való szembenézéshez.

Fotó: Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár Facebook-oldala, Fortepan/Ormos Imre Alapítvány, Parti Judit

A könyv megvásárolható a budapesti Ráday Ház Bibliás Könyvesboltjában.