Az addikciók legyőzhetetlen óriások. Nagyon kevés ember tud győzni, akiknek sikerül, rögtön mehetnének is iron man versenyre, ha testileg helyrejöttek, mert az akaraterejük óriási. Lássuk be, a legtöbben nem tudnak kiszabadulni a cigaretta, pornó, drog, alkohol, játék szorításából! Isten tud szabadítani.

A böjti időben mégsem ezekről szeretnék beszélni. Vannak olyan rejtett addikciók, amelyek teljesen más természetűek, mint a nyilvánvalóak. Szinte mindannyian szenvedünk tőlük, sőt, azt hiszem, mindannyian érintettek vagyunk. Húsvétra készülve, a finomabb és erőteljesebb lelki ráhangolódásban jobban felismerjük ezek rejtett körvonalait a lelkünk mélyén. Négy lelki addikció gyökerét tesszük most fókuszba, ezek: a félelem, a kötődés, a kontroll és a jogosultság. 

E sorok olvasásához szükség lesz még Istenre is. Kérhetjük már most is az Ő jelenlétének felismerését, mint első ajándékot. Ő jelen van körülöttünk, bennünk, de jelenléte nem biztos, hogy érzékelhető. Ezért kérem, hogy elmerülhessek benne. Kérem most, hogy kétszeres ,,dózisban” is érzékelhessem Őt.  Ez segít kikerülni a két csapdát: a problémáim tagadását vagy önmagam szeretetlen elutasítását. Az ember ugyanannyira képes a kegyetlenségre önmagával szemben, mint másokkal szemben. Isten pedig képes szeretni az embert. Ezért van Őrá szükségünk, ha ezt a témakört vesszük elő. 

Félelem. Ha lerajzolok egy szívet a papírra, ami jelképezi a saját szívem, mekkora részt satírozhatok be úgy, hogy a félelem a domináns? Lehet a fókuszban a tegnapi nap, vagy akár egy téma: pl. egy felvételi, egy betegség, a párkapcsolatom stb. Elindulhatok a sötét pincelépcsőn lefelé (mert a tudattalan sötét pincéjébe vannak bezárva szörnyeink), megismerni a főbb félelmeim. Megnevezem őket. Mást nem tudok vele tenni. A többi Isten munkája: megszelídíti, megkötözi, átköltözteti, eltünteti? Rábízom ezt. Ő a nagy, az óriásokat legyőző. 

Kötődés, vonzódás.  Ezt is nehéz felismerni, talán segít, ha végigpörgetem egy napomat a szemem előtt. Kik vonzanak? Mi a vonzó egy személyben számomra? Van-e valami rendezetlen, nem helyénvaló ebben a vonzalomban? Nemcsak személyek, hanem gondolatok, álmok, viselkedésmódok is lehetnek vonzók számomra. Ezek behatárolnak, megkeményítenek bennünket. Testünk is így működik, ha mindig hasonlóan terheljük: lehetünk merevek, féloldalasak vagy felvehetünk rossz szokásokat. Ezeket néha mások jobban látják rajtunk, mint mi magunk. Csak ezt nehéz megkérdezni is, és nehéz rá válaszolni. Ki szeret házhoz menni egy pofonért? Mindenesetre érdemes a vonzásokra rátekinteni a böjtben. Az emberek és Istenek c. filmben mondja el szerelmi bánatát az arab lány a trappista szerzetesnek, és kérdi, hogy ő volt-e már szerelmes? Ezt válaszolja a szerzetes: ,,Nőtlen vagyok… amikor szerelmes voltam fiatalkoromban, akkor jött egy még nagyobb szerelem… így lettem szerzetes.”  A vágy örök és mély, de a vonzás és kötődés könnyen kisiklik, viszont jól gyógyítható. Minden vágy mögött ott van Isten és a teljesség vágya. Ezért amit nem adhat meg egy társ, egy státusz, az elérhető a hitben. Isten lehet minden mindenekben. Minden szerelem, vonzás, kötődés végső soron Istenre mutat, még ha most nem is látszik. 

Kontroll. Nehéz bevallani: ,,Szeretem kontroll alatt tartani…” Fiaim tanulták meg a versenyszférában a munkahelyen a főnöktől viccesen, de azért nagyon komolyan: ,,Srácok, Sztálin elvtárs mondta, hogy szép dolog a bizalom, de azért az ellenőrzés még jobb.” Ha egyetemista fiúk így kezdik a munkát, milyen lehet a társadalom, amelyben élünk? Milyenek vagyunk mi magunk? Úgy érzed, hülyékkel vagy körülvéve? Néha. Úgy érzed, mások nem teszik oda magukat a munkában? Esetleg a családtagokat, ügyeket kell nyomon követni? 

A kontrollról most csak egy fájdalmas tényt hozunk elő, amitől szeretnénk megszabadulni. Ezt Mark Twain fogalmazta meg a legjobban: ,,Rengeteg dologtól szenvedtem életemben, a legtöbb meg se történt.” Érdemes bevallani a kontrolligényünket Istennek: ,,Uram, belátom, hogy szeretném irányítani, megfigyelni … embereket, … ügyeket, … eredményeket. Szeretnék mindent rád bízni és benned bízni.” 

Jogosultság. Az önsajnálat testvére. Pár éve egy ideig pozitív hullámként söpört végig a közösségi médiában a jogosultság gondolata. Láttunk családi fotókat a sípályán, wellnessdézsában ezzel a felirattal: ,,Mert megérdemlem.”  Ezek ma máshogy élnek bennünk: ,,Keményen dolgozok, megérdemlem ezt a cigarettát stb.“ ,,Én fontos ember vagyok, nincs időm arra, hogy én csináljam ezt  a … munkát. “ ,,Én áldozat vagyok. Jogom van az önsajnálathoz, a morcizáshoz, a dühöngéshez.” Ez a habitus nagyon távol van Jézusétól, akire a böjtben figyelünk. Ezért ezt is, mint az előző három addiktív, káros szokást, érzést, gondolat, szintén elmondhatom az Úrnak. Kérhetem az ő szabadítását, vezetését és segítségét. Ő jó társunk és mesterünk, segít abban, hogy az ő útján haladjunk.