Nem beszélnek érzéseikről, környezetük nem érti hangulatingadozásaikat, titkos bűntudat és irreálisnak tűnő kérdések marcangolhatják azokat a gyerekeket és kamaszokat, akik elveszítik valamelyik közeli hozzátartozójukat - nyilatkozta portálunknak Albert Éva. A mentálhigiénés szakember kezdeményezésére hazánkban először indulnának gyászfeldolgozó csoportos foglalkozások gyermekek számára. A hatalkalmas sorozat finn mintára segítene alsós és felsős gyerekeknek a veszteség feldolgozásában.

Elhallgatott fájdalom
- Hosszú betegség után tizenegy évvel ezelőtt veszítettük el férjemet, gyermekeim édesapját. A poklok poklát éltem meg akkor, és mint egy robot végeztem az anyai teendőket. Csaknem két évbe telt, mire elkezdtem gyógyulni ebből az állapotból. Egy idő után úgy éreztem, azt, ami nekem segített, nem tarthatom meg magamnak. Egy Ige biztatott erre: „Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban" - számolt be érdeklődésünkre Albert Éva. A fiatal özvegy eleinte felnőtt gyászolóknak indított bibliaórát a pasaréti református gyülekezetben. Elmondása szerint sok özvegy számára jelentett vigaszt az elmúlt években a csoport, amelyben mindenki megértően viszonyul a másikhoz, és ahol sírni is lehet. A gyerekeknek azonban más eszközökre van szükségük ahhoz, hogy megnyíljanak.
- A saját gyermekeimen és mások gyászoló gyermekein láttam, hogy mekkora segítségre lenne szükségük nekik is. Amikor a gyermekeim elveszítették az édesapjukat, nem beszélgettem velük eleget, úgy láttam, ez túl sok lenne nekik, és én sem voltam olyan állapotban. Utólag már látom, hogy ez hiba volt. Ráadásul, a gyermekeim féltettek engem, nem akartak fájdalmat okozni nekem azzal, hogy apáról beszélnek. Az elhallgatott fájdalom a legkülönbözőbb formában tört ki rajtuk akár évekkel később. Ez gyakori probléma más családokban is, sokszor ez áll az elhúzódó kamaszkor és a magatartásbeli problémák mögött. Talán még maga a serdülő sincs tisztában azzal, hogy miért borul ki, hiszen a haláleset évekkel korábban történt. Hát azért, mert akkor tartotta magát, akkor „viselkedett". Tanulva a saját mulasztásomból, arra bátorítom a gyerekek mellett ott álló felnőtteket, hogy beszéljenek az elhunyt hozzátartozóról, idézzék fel az emlékeket, említsék meg, hogy anya vagy apa mit mondana most, mit hogyan oldana meg.

Utat nyitni az érzéseknek
A fiatal özvegy nemcsak a szakirodalomból, hanem egy működő példa alapján tájékozódott arról, hogyan és miért érdemes kortárs csoportban is feldolgozni a veszteséget, ha a gyászoló még kiskorú. Finnországban tizenöt éve indítottak csoportfoglalkozásokat gyerekek számára, Albert Éva szerint a finnek sorban állnak azért, hogy gyermekeik elkezdhessék a foglalkozássorozatot.
- A sorstársi közösségben a gyerekek hangot adhatnak érzéseiknek, kérdéseiknek, mindannak, amit egyébként nem mernek az óvodában, iskolában megfogalmazni, mert attól félnek, hogy nem értik meg vagy akár ki is nevetik őket. A gyászfeldolgozó csoportban megtanulnak szavakat találni az érzéseikhez, és felfedezik, hogy másoknak is vannak hasonló fájdalmai, félelmei.

A gyerekek persze elsősorban nem szavakkal, hanem a számukra még természetesebb kifejezőeszközökkel - rajzolással, kézműves technikákkal - teszik ezt. A másfél-két órás foglalkozásokon saját magukról és a családjukról rajzolnak és mesélnek; érzelemkártyák segítségével megfogalmazzák, hogy vannak; megtanulják felidézni emlékeiket; és feltehetik irreálisnak tűnő kérdéseiket is. Mindezt ugyanis otthon vagy az óvodában, iskolában gyakran nem tehetik meg.
- A halálesetet elég hamar elfelejtik az osztálytársak és a pedagógusok is, és ha sír a gyerek, nem értik, mondván, az már régen volt... Épp ezért fontosak a sorstársi közösségek, mert azokban felszabadultan beszélhetnek a gyerekek anyáról, apáról vagy a testvérükről. Ezt még a barátaik közt sem nagyon teszik meg - magyarázza Albert Éva.
A csoport megerősítheti a gyerekeket abban a tudatban is, hogy nem hibásak szerettük elvesztésében.
- Iszonyú nyomasztó évekig elhúzódó bűntudatban élve felnőnie egy kiskamasznak, aki azt kérdezi magától, mit mulasztott el vagy mit kellett volna másként tennie...

Érthető és őszinte szavak
Fontos, hogy a gyerekekkel első perctől fogva őszintén beszéljenek a hozzátartozók, ha a családban meghalt valaki - hangsúlyozza a szakember.
- A gyerek érzi, ha félinformációt kap, a többit pedig hozzávariálja, fantáziál. Az pedig többet árthat, mintha megtudja az igazságot. Úgy kell vele beszélni, hogy értse, miről van szó, ugyanakkor kerülni kell a képletes megfogalmazást. Ne mondjuk, hogy az elhunyt aludni tért vagy elutazott, mert ezután könnyen lehet, hogy a gyerek félteni kezdi azokat a szeretteit, akik pár napra elutaznak vagy aggódni kezd az alvó szülőért, hogy vajon felébred-e.

A biztonságérzet megteremtése is elengedhetetlen a gyászoló családban még akkor is, ha a temetésre készülnek.
- Figyeljünk oda, hogy ne kerüljön perifériára a gyerek a szervezés közepette, mondván, hogy ő ezt még úgysem érti, nem tudja, miről van szó. Igenis, be kell vonni a legkisebb döntésekbe is a korához mérten, például abba, hogy milyen virágot válasszanak. Fontos, hogy ha a gyermek igényli, lehetőség legyen a folyamatos kapcsolatra, beszélgetésre - nem feltétlenül a veszteségről, hanem bármiről, csak, hogy érezze, figyelnek rá. Sokszor elég egy ölelés, főleg ha kicsi még a gyermek; vagy az, ha ölbe veszik. Ha ilyenkor nem mondunk semmit, már akkor is érzi, hogy nincs egyedül és szeretik. Ha pedig ezt a gondoskodást a szülő nem tudja megadni, fontos lenne, hogy a rokonok, barátok odaállnának nemcsak az özvegy, hanem a gyermek mellé is.

Szabad sírni
- Igenis, kell sírni a gyermek előtt, mert akkor tudni fogja, hogy neki is szabad. Ha a szülő mindig tartja magát, akkor a gyerek is így tesz, és az összes fájdalma belülről emészti.
Albert Éva szerint az is elengedhetetlen, hogy már a két-három éves gyermek is ott legyen a temetésen, még ha közben elmehet is egy kísérővel.
- Élete végéig hiányjel maradhat, ha otthon hagyják a gyereket. Egy hároméves is érzékeli, hogy kihagyták őt valamiből, ami fontos. Azt pedig meg lehet kérdezni tőle később, hogy ki akar-e menni a temetőbe.

A gyászolgatók
A felnőtteket gyakran megtéveszti, hogy a gyászoló gyermekeket jókedvűnek látják - teszi hozzá.
- A gyerekek, úgy mondják, hogy gyászolgatnak. Egyik pillanatban magukba zuhannak, sírnak, kiborulnak, a földhöz vágják magukat vagy elvonulnak, a másikban pedig mintha mi sem történt volna, játszanak, kacarásznak. Magam is meglepődtem ezen, amikor a gyermekeimnél tapasztaltam, és nem tudtam hova tenni a viselkedésüket, pedig ez teljesen normális. Fontos lenne felnőttként megtanulnunk, különösen pedagógusoknak, hogy ez nem jelenti azt, hogy a gyerekben minden helyére került. Valószínű, hogy egy óra múlva vagy másnap megint elönti a szomorúság, de mivel a gyerek nem tud mit kezdeni ilyen nagymértékű fájdalommal, a játékkal hárítja azt el.
A gyászfeldolgozó csoport éppen ezért azok számára a gyerekek számára is hasznos lehet, akik látszólag túl vannak a megrázkódtatáson.
- Korábban hallottam olyat, hogy egy hozzátartozó értetlenkedik: de hát nincsen semmi probléma, nem kellene felkavarni a gyerekben ezt a dolgot. Csakhogy ez nem így van. A felnőttekben tudatosítani kell, hogy a gyerekeknek ugyanúgy kell foglalkoznia a gyásszal, hogy az a helyére kerüljön bennük. Hadd beszéljenek, hadd adják ki a fájdalmukat, dühüket!

Kevesebbnek érzik magukat
- Sok gyerek úgy érzi, rosszat tesz azzal apának vagy anyának, hogy haragszik rá, amiért elment, amiért itt hagyta őt - folytatja a szakember. - Ha szembesül vele, hogy a többi gyászoló gyermek is érzett így, akkor csökkennek a kisebbségi érzései. Az árva, félárva gyerekek ugyanis kevesebbnek érzik magukat a többieknél, amiért nincsen apjuk vagy anyjuk. Ha viszont az önbizalmuk erősödni kezd, szép lassan helyükre kerülnek bennük a dolgok. Belső képpé, világgá alakul az elveszített szülő és a hozzá fűződő eddigi kapcsolatuk, minden érzésük, gondolatuk, az iránta való szeretetük, ami összeköti őket. A csoportban abban is segítünk, hogy a gyerekeknek legyenek terveik apa vagy anya nélkül, amiben ő ugyan már nincs jelen, de mégis ott van bennük, legbelül.

Visszavonhatatlan, mégis van remény
- A gyerekek sokszor később értik meg a halál visszavonhatatlanságát. Ugyanaz a gyerek kiskamaszként újraéli az egészet: miért történt mindez, miért ilyen igazságtalan az élet? De még egy fiatal felnőttnek is lehet friss gyásza úgy, hogy tíz évvel azelőtt vesztette el a szülőt. A gyerekek kérdéseire könnyebben adhatnak megnyugtató választ az örök életben reménykedő, hívő felnőttek azzal, hogy elmondják, egyszer újra találkozunk szeretteinkkel. Persze, csak akkor, ha a gyermek nem a halálesetnél hall először arról, hogy létezik Isten és a menny - magyarázza Albert Éva.

Évekkel később is hasznos
Mielőtt az augusztusi csoportfoglalkozások elindulnak, a csoportvezetők meglátogatják a családokat.
- Így maguk a gyerekek is eldönthetik, szeretnének-e ezzel a nénivel találkozni néhányszor vagy sem. Talán azt is meg tudjuk állapítani, ha egy-egy gyermeknek még időre van szüksége, mielőtt ilyen jellegű közösségbe megy. Lehet, hogy valaki már egy hónap után nyitott arra, hogy sorstársakkal találkozzon - ez általában megközelítőleg fél évbe telik. Megeshet viszont, hogy évek teltek el a haláleset óta, eddig mégsem tudott foglalkozni senki a gyermek gyászával.
Albert Éva szerint a szeretteinket nem lehet elengedni, idővel viszont helyére kerülhet a gyászolóban legközelebbi szerette elvesztése is.
- Az élet anélkül, akit szerettünk, állandó hullámvasút. Bármikor jöhet egy olyan szituáció, amikor ránk tör a fájdalom, de egy idő után tudunk majd róla beszélni, a mélypontokat tudjuk kezelni. Szerettünk mindvégig életünk része marad, de idővel már nem fájdalomként, hiányként, veszteségként, hanem egyfajta szeretetként, reményként, bizonyosságként. Ilyenkor már a gyermekek sem érzik magukat kevesebbnek, hanem megerősödik az önbizalmuk, és árvaként, félárvaként is egészséges, teljes emberként élhetnek.

A gyermekek gyászáról a www.gyermekgyaszfeldolgozas.com weboldalon tudhatnak meg többet. A térítésmentes gyászfeldolgozó csoportba itt jelentkezhetnek. A szervezők felekezeti hovatartozástól és világnézettől függetlenül várják a jelentkezőket.

Az idézett igevers Máté evangéliuma 5. részének 15. verse.

Jakus Ágnes
 

Kapcsolódó cikkünk:
Rém hangosan és irtó közel