„Pap Lászlóra általában hitvalló, meghurcolt és száműzött református lelkipásztorként szoktunk emlékezni; esetleg arra rávilágítva, hogy az úgynevezett kádári konszolidáció cinizmuson és egyéni életpályák megtörésén alapult” – vezette fel előadását Földváryné Kiss Réka történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyháztörténeti Tanszékének vezetője. „Pap László élete a huszadik századi életpályák sorába tartozik, sorsfordító időket ölel fel, de egyúttal egyedülálló életút is, amelynek fordulópontjait egyéni döntések formálták. Hiszen egyéni döntések diktatúrák idején is vannak, belső szabadság külső szabadság nélkül is létezhet, és ha van pálya, amely a belső szabadságból fakadó döntések kérdéseit jól felmutatja, az Pap Lászlóé.”

Szimbolikus jelentőségű, hogy a „Sorsok és döntések. Egy hitvalló életút a diktatúrák szorításában: Pap László pályaképe” című előadásnak pont a Ráday Ház Pap László tanterme adott helyet. A tanterem névadása is jelzi, hogy a budapesti teológia tisztelettel emlékezik vissza a Dunamelléki Református Egyházkerület egykori püspökhelyettesére, a Budapesti Református Theológiai Akadémia volt dékánjára, az ószövetségtudomány tanszékvezető professzorára. Kiss Réka előadásában három sorsfordító csomópontot emelt ki Pap László (1908-1983) lelkészi pályájából, bemutatva, hogy azokat milyen egyéni döntések formálták. Az első a második világháború időszaka, a második a kommunista diktatúra berendezkedésének időszaka, a harmadik pedig a kádári megtorlásé.



Menekültek támogatója
Pap László Svájcban és Hollandiában is tanult, az Ószövetség doktoraként jött haza, és Ravasz László hívta meg őt a budapesti teológiára tanítani. 1939-ben megkérték, hogy menjen el a megbetegedett Makkai Miklós helyett Amszterdamba, ahol az akkori ökumenikus ifjúság találkozott. „Miután Pap László jól beszélt nyelveket, elvállalta, és így Amszterdamban olyan emberekkel ismerkedett meg, akiket mi már a huszadik századi nemzetközi egyházdiplomácia legrangosabb képviselőjeként tartunk számon. Ezek később életre szóló kapcsolatoknak bizonyultak, de ez 1939-ben még nem látszódott. Mikor hazajött, kirobbant a második világháború, így ez a kapcsolatrendszer egészen más dimenzióba került át” – magyarázta az előadó.

Magyarországra ekkor több százezer lengyel menekült érkezett, és később egyre többen jöttek más országokból is. Pap Lászlót felkérték, hogy nemzetközi kapcsolatrendszerét felhasználva segítse idősebb Antall József menekültügyi kormánybiztos munkáját. „Amikor a negyvenes években az ukrajnai hadifogolytáborból holland katonatisztek szöktek meg, és egyiküknek magyar református felesége volt, magyar református lelkészek címei voltak a zsebükben.” Ennek a kapcsolati hálónak a középpontjában Soos Géza állt, de tagja volt Pap László, Szabó Imre, Dobos Károly és Szent-Iványi Sándor is. Ezek a holland katonatisztek fölvették a kapcsolatot az angolszász hatalmakkal, és katonai ellenállás szervezésébe kezdtek, míg Soos Gézáék a kiugrást készítették elő.

A menekültmentés a német megszállástól kezdve komoly kockázattá vált. „Itt merül fel az első nagy dilemma, hogy egy harmincas családapa és professzor meddig mehet el a kockázatvállalásban. Mi az ő feladata, hivatása, hitéből fakadó küldetése akkor, amikor már nemcsak az egzisztenciáját, hanem adott esetben az életét is kockáztatnia kell? Pap László számára ez a döntés világos, még a diktatúra szorításában is.” Pap László nemcsak a zsidómentést és a nyugati segélyek célhoz juttatását segítette, de felügyelte a pesti gyermekotthonokat is. „Amikor az ország idegen megszállás alatt állt, amikor az embertársainak az élete napról napra veszélybe került, ezt a veszélyt ő is vállalta. Azt gondolom, hogy ez egy többgyermekes családapa számára komoly dilemma.”



Szellemi ellenállás
Nemzetközi kapcsolatrendszere miatt 1945 után sok adomány és segély ügye futott össze Pap László kezében, ezért az újjáépítések egyik kulcsszereplőjévé vált. „Amikor megkezdődött a kommunista párt ellenfeleinek a kiszorítása a közéletből, ennek fontos fejezete volt a Magyar Közösség elleni összeesküvési per, amely egyértelmű üzenet lehetett Pap Lászlóék felé is, hiszen azokat az embereket vádolták meg, akikkel együtt dolgozott az ellenállás idején, és akikben megbízott” – magyarázta Földváryné Kiss Réka. A per során a nemzetközi segélyekkel foglalkozó Egyetemes Egyháztanácsot azzal vádolták meg, hogy az állítólagos összeesküvés egyik fedőszerveként működik. Házkutatásokat tartottak, és még Pap László titkárnőjét is letartóztatták.

Pap Lászlót kiterjedt nemzetközi tekintélye és kapcsolatrendszere is megvédte valamennyire. A fordulat éve után kiszorították a közéletből, félreállították, de maradt még némi mozgástere. „Ekkor állt elő a következő nagy döntési helyzet: mit tehet akkor, amikor nyílt politikai ellenállásra nincs lehetőség? Pap László a belső autonómia útját választotta. Nagyon szép visszaemlékezéseink vannak arról, hogyan vált a Ráday Kollégium, a Ráday Ház elődje egyfajta szellemi oázissá a legkeményebb diktatúra idején. Olyan, a szakmai közéletből kiszorított embereket hozott ide, mint például Benda Kálmán. Azokban az időkben, amikor a vallást és a nemzeti identitást meg akarták törni, egyháztörténettel, nemzeti identitással, református kultúrával foglalkozni szellemi ellenállásnak számított.”

Sztálin halála után elindult a kommunista rendszer korrekciója az első Nagy Imre kormány idején, és ez az egyházra is hatással volt. Pap Lászlót felkérték, hogy legyen dunamelléki püspökhelyettes. „Ez nehéz döntés lehetett olyasvalaki számára, aki pontosan ismeri a hatalom és a diktatúrák természetét és az egyház aktuális belső erkölcsét. Külső szabadság nélkül, megkötözöttségek között kellett rendbe hozni azt, amit még lehetett. És Pap László vállalta a felelősséget. Püspökhelyettesként az adott, nagyon szűk keretek között igyekezett megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyekkel a belső autonóm szabadságát megőrizve tudott élni. Úgy került be az egyházvezetés nagyon nehéz őrlőkövei közé, hogy nem őrlődött föl közöttük, és ő maga végig hiteles és tiszta tudott maradni.”



A döntés ára
Hogy Pap László valóban hiteles tudott maradni, az 1956-ban derült ki, a megújulási mozgalom kapcsán, amikor Ravasz László vezetésével felhívást tettek közzé minden református gyülekezet számára, hogy támogatják-e a református egyház szellemi, lelki megújulását, és a szabadságküzdelmeket. A Kádár-rendszer pontosan tudta, hogy ez mekkora mozgósító erő. Féltek tőle, ezért először fölajánlották Pap Lászlónak, hogy legyen ő a püspök, és ezzel legitimálja a kádári egyházpolitikát, de erre Pap nem volt hajlandó. Ezek után nem sikerült őt sem beszervezni, sem bíróság elé állítani, pedig mindkettővel próbálkoztak. Végül az egyházvezetésre bízták félreállítását, amely száműzetésként egy Tolna megyei zsákfaluba, Murgára helyezte őt át segédlelkésznek.

Kiss Réka szerint Pap László számára az volt a harmadik nagy döntési helyzet, amikor a hatvanas évek konszolidációja idején fölajánlották, hogy kérjen bocsánatot, mondja ki, hogy ötvenhat ellenforradalom volt, és a megújulási mozgalom az ellenforradalmat szolgálta, cserébe áthelyezik őt jobb helyre. Nem akárkik próbálták meggyőzni erről, hanem többek között Joó Sándor, Gyökössy Endre és Ravasz László is, de Pap László ezt nem fogadta el. „Ennek a döntésnek óriási ára volt” – fogalmazott a történész. „Pap Lászlót ezután kényszernyugdíjazták, és hátralévő életét teljes száműzetésben élte le, még ha sokan meg is látogatták. De vállalta a következményeket. Döntése belső szabadságából fakadt, és abból a krisztuskövetésből, amelyről egész élete tanúskodott.”


Földváryné Kiss Réka „Sorsok és döntések. Egy hitvalló életút a diktatúrák szorításában: Pap László pályaképe” című előadása 2022. október elsején hangzott el a Ráday-napok és a Kutatók Éjszakája keretein belül.




Barna Bálint
Képek: Hurta Hajnalka, archív felvételek