Sose veszítsük el a fejünket!

Ha ifjúsági misszióról gondolkodnak, gyülekezeti otthonra lelt fiatalokat látnak maguk előtt - jelentették ki ifjúsági szervezetek képviselői és megyei ifjúsági referensek a Generális Konvent Ifjúsági Bizottságának novemberi találkozóján, Berekfürdőn. Szubjektív beszámoló Fodorné Ablonczy Margittól, a dunamelléki egyházkerület ifjúsági lelkészétől.

A KMIEF létjogosultsága a GEKIB-bel szemben, ki érti ezeket a szavakat?

Ifjúsági vezetők (Kárpát-medencei Ifjúsági Egyeztető Fórum, azaz KMIEF) találkoztak Berekfürdőn a csoportok, csoportvezetés témáját körüljárva – szakmai műhelyként vettük komolyan egymást. Nagyot nevettünk, amikor két egymás mellett ülő fiatal két különböző szervezet vezetőjeként KRISZ néven mutatkozott be – mert a mozaikszó egyaránt jelenti a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szövetséget, de a Királyhágómellékit is.

Programszállítókként jelentünk meg. A hálózatépítés részeként – azaz, hogy ismerjük meg egymást. Atomizálódó világunkban sokkal kiszolgáltatottabbak vagyunk egyedül, mint közösségben, összefogásban. Kis csoport voltunk a hatalmas feladathoz képest, de semmivel sem rosszabb helyzetben, mint a valamikori elhívottak. A megyei ifjúsági referensekkel kiegészülve már közelebb éreztük a lehetőséget, hogy a fiatalokat ne önmagukban, ne is csak egy kis csoportban, hanem a gyülekezetek tagjaiként akarjuk látni a jövőben.

Különös volt a célpiramis közös felépítése – mindenki maga fogalmazhatta meg egy kis papíron a magáét, majd egyeztettük kettesével, majd négyesével, majd nyolcasával. Végül a csoportok választhattak: kinek a céljához csatlakoznának szívesen. De akkor már csak a célok körülírásában voltak különbségek.

Az ifjúsági misszió céljai

Krisztus szeretetének megélése közösségben és közösségi hálózatokban, hogy ebbe másokat is behívhassunk.
Isten- és emberszeretet megélése közösségben.
Élet Krisztusban.
Közös cél: Krisztusban megújult élet megélése és kapcsolatok építése.
Segítségnyújtás. Közösségépítés. Hálózatfejlesztés.
Jézus Krisztusban gyökerező, növekvő és kiteljesedő élet.
Személyes együtt-utazás azért, hogy Istent és embert egyre mélyebben szerető emberekké váljunk.
Az Istennek átadott élet hiteles megélése.
Fiatalokat Krisztushoz vezetni.
Úgy inspirálni, hogy hatékonyan működő ifjúsági csoportok jöjjenek létre.
Személyes kapcsolatok által Krisztus szeretetét megismertetni a fiatalokkal.
Lélekmentés: az evangélium és a krisztusi életértékek hiteles közvetítése a fiataloknak, hogy minél többen megismerjék Jézus Krisztust mint személyes megváltójukat.
Közös cél: kapcsolatépítés emberek és Krisztus között.
Környezetünk igényeit felismerve, Istentől kapott feladatunk által fiataloknak közösséget alkotni.
„Életre vezetni az evangélium által." Hatni az evangélium által a fiatalok életére.
Élő közösség megteremtése és éltetése a keresztyén értékek jegyében, amely Istent dicsőíti, a fiatalokat elvezeti Istenhez és az örök életre alternatív módon.
Hatékony módszerekkel, személyes kapcsolatokon keresztül Krisztus szeretetét megismertetni a fiatalokkal.
Segíteni ott, ahol valós szükség van.
Minél profibban megszervezni a Csillagpontot.
Stabilitás biztosítása.
A jézusi hit valósággá tétele az emberek életében.
Élő közösség megteremtése és éltetése a keresztyén értékek jegyében.
Elköteleződés Krisztusban.

Saját magunkon kell kezdeni

Te mit írnál, ha erről a konferenciáról kellene cikket írnod? – kérdeztem a résztvevőket a szünetekben. A válaszok tömörek és sokat mondóak voltak:

Hogy szövetséget kötöttünk.
Hogy jó volt találkozni.
Hogy nagyot beszélgettünk, s ez a legnagyobb erőssége ennek a konferenciának.
Hogy lett főelőadónk a következő konferenciánkra.
Hogy most már bizalommal fogom hívni gyülekezetünkbe az ifjúsági egyesületeket.
Hogy rájöttünk, hogy saját magunkon kell kezdeni a rendezést, mert a fiatalok minket mintáznak.
Hogy a kevés is lehet elég.
Hogy nem előadásokra van szükség, hanem találkozásokra.
Még új éneket is tanultam.
Hogy bizalmat kell újra építeni...
Nagyon fontos volt, hogy a szervezetek, a nevek – emberekké lettek.
Rájöttem, hogy az ifjúsági szervezetek nem szekták.
Jó volt hallani, hogy nem a mennyiség a lényeg; hogy egy-egy emberért mennyit küzdenek más helyszínen.
Megtanultam, hogy a tinik vagy a nagyon őrült dolgokat, vagy a nagyon mély megszólítást érzik magukénak.
Elgondolkodtam a nagy kérdésen – milyen helyzetben nem merek őszinte lenni.
Meghallottam most azt a mondatot, hogy „harag nélkül nincs megbocsátás".

Imádkozva

Talán egyik eddigi konferencián – pedig 2004 óta találkozunk – sem imádkoztunk ennyit együtt is és külön is. A Kárpát-medencei imaéjjel, a KRISZ kezdeményezése mindannyiunkban visszhangra talált. A párbeszéd nem csak egymás között indult be, hanem vertikális síkon is. Éreztük, hogy felelősségünk sokkal nagyobb, mintsem hogy pusztán vitatkozzunk szavakon vagy nézőpontokon.

Dietrich Bonhoeffert idézve: „Azt kérdezzük helyes-e, ha az egyház feladatának tekintjük, hogy megoldásokat nyújtson a mai világ kérdéseire? De léteznek-e egyáltalán keresztyén megoldások? Néhányan osztják azt a véleményt, hogy a keresztyénségnek a világ minden szociális, politikai kérdésre van válasza, és a világnak csak oda kellene figyelni ezekre a keresztyén válaszokra ahhoz, hogy helyreálljon a rend a világban – csakhogy ez nyilvánvaló tévedés. Jézus egyáltalán nem foglalkozik a világ problémáinak megoldásával, sőt szembeötlő módon elutasítja, amikor erre kérik (vö. Máté evangéliuma 22. rész, 15. vers; Lukács evangéliuma 12. rész, 13. vers). Az ő beszéde nem az emberi kérdésekre és problémákra adott válasz, hanem az isteni válaszok az emberhez szóló isteni kérdésre! Válasza nem a megoldásra, hanem a megváltásra irányul. Lehet, hogy Isten számára a problémák megoldatlansága fontosabb, mint a megoldásuk..."

Hogyan tovább a fiatalok közötti szolgálatban?

Olyan sokat dolgoztunk együtt a közös gondolatok megtalálásában, hogy nem szeretném kihagyni a véleményeket, a „közös hajók elindulásához" szükséges erőforrásokat. Mert a konferencia lényegi tartalma abban állt össze, hogy egymásra van legnagyobb szükségünk, hisz munkatársak vagyunk, választottak – belső és külső elhívással megerősítve.

A fiatalok közötti szolgálatban ezek a tennivalók várnak ránk közös víziónk szerint:

Természetes átjárás, átláthatóság ifjúsági ügyekben Kárpát-medencei szinten.
Információáramlás – kapcsolati szálak megerősítése, átvezetése.
Kapcsolópontok erősítése, kibővítése.
Bizalom a kapcsolatokban, mert közülünk sokan hiányoznak még...
Összehangolt munka – egyik programja ne üsse ki a másikat!
Lelkészek, szervezetek, nagy egyház.
Kompetencia a középiskolákban – kik és hogyan szolgálnak ott...
Ifjúsági szervezetek programokat szerveznek, megyei referensek a kapcsolatokat építik, teológiák, egyetemi gyülekezetek önkénteseket adnak. Az önkéntesek szolgálatba állítása a közös működés feltétele, s a cél a gyülekezeti, megyei ifjúsági programok – ifjúsági napok, hetek, vezetőképzés – segítése.
Mindenki ismerné a másikat, aki itt vagy ott dolgozik, és a programjait...
Egymás iránti tisztelet – szervezetek és egyház.
Teológiákon gyakorlati missziós képzés – fiatalok integrálásása a gyülekezetbe.
A fiatalokat merjük kézről kézre adni.

S hogy ehhez mi minden szükséges?

Így fogalmazták meg a résztvevők:

Érzékenység a fiatalok szükségleteire.
Ifjúsági stratégia kiépítése.
Honlap, ahol minden összegyűjthető!
Eszközök, infrastruktúra kiépítése, segédanyagok, melyek kézbe adhatók.
Regionális találkozások – teológiákon képzések, szemináriumok.
Stabil emberek hosszabb időre a feladatokban.
Rendszerben látni magunkat – hogy mindenki tudja a helyét.
Elismerés mindenkinek mindenért.

Akkor hát mi is a dolgunk?

KMIEF, GEKIB, KRISZ, REFISZ, FIRESZ, SDG, MEREOT, EKROT, és mind a többiek együtt is és külön is...

„Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben." (Efézusbeliekhez írt levél 4. rész, 16. vers)

Ennél többet egyikünk sem tehet vagy mondhat. Isten Lelke vezessen, tanítson minket napról napra a fiatalok közötti szolgálatban, hogy „sose veszítsük el a fejünket": az előttünk és velünk járó Jézus Krisztust, aki egyedüli feje ennek a testnek.

Fodorné Ablonczy Margit
A szerző a dunamelléki egyházkerület ifjúsági lelkésze.

Képek: Bölcsföldi András
Csoportkép: Szontágh Szabolcs