„Sosem tapasztaltam ilyen szeretetet”

Mit kaptál örökségül az előző nemzedéktől, és mit adnál tovább? És kit fogsz ma szeretni? – Az élet fájánál ezek a kérdések fogadják a betérőt a Művészetek Völgyében, a taliándörögdi LéleKzet Református Udvar kapuján belépve.

Amikor megkérdeztem az udvar önkénteseit, melyikük tudja valamennyi dédszülője nevét, közülük csupán egyetlen adott kedvező választ. Három-négy generáció és legtöbbünket elfelejtenek – ez a szomorú valóság. Vigasztaló azonban a tudat, hogy Isten a markaiba metszett, még az emlékeinket is számon tartja.

Az Örökkévaló alkotásaiba is elrejtett magából valamit: van, ami mégsem múlik el velünk együtt. Nyolc dédszülőnk, tizenhat ükszülőnk, harminckét szépszülőnk fonódott össze az idők folyamán, míg mi magunk megszülettünk. Az örökségünk, a legnagyobb, túlél mindent és mindenkit. Ahogy a csaknem kétszázötven éve álló, ma már omladozó, egykori kántortanító-házban megpihenő nagymama mondja unokájával az ölében: sokat gondolkodott azon, hogy amikor elmegy, mit hagy maga után. A megtalált válasz a szeretet – a család, a barátok és a Teremtő Isten felé.

Vajon miért lehetséges az, hogy ebben a megtört világban, ahol sokasodik a baj, a szorongásoktól és szorongattatásoktól alig kapunk levegőt, mégiscsak győz a szeretet? Gyakran megfeledkezünk róla, de a jó és a gonosz nem egyenrangúak: Isten nagyobb. Minden nemzedékben ott rejtezik az áldás – méghozzá nem csupán harmad- vagy negyedíziglen, mint a vétkek miatti büntetés, hanem ezeríziglen. Az áldás megszámlálhatatlan, mert Isten irgalma ilyen, és mert nem a mulandóhoz, hanem az örökkévalóhoz tartozik. Épp ezért generációs traumáink mellett áldásainkkal is érdemes számot vetnünk!

Minden nemzedékben, így a miénkben is ott van valami rajtunk túlmutató és minket túlélő, mert minden nemzedékre gondja van az élő Istennek. Nevünk idővel talán a feledés homályába vész, de az Ő története bontakozik az emberiség történetében és azon is túl. A megváltás és az új teremtés története ez – nem velünk kezdődött, de ránk nézve történt. A történet főszereplőjéhez tartozunk, felé tartunk.

Ő pedig mindenkit el akar érni. A református udvarba betérő falubeli nénit, a rendőrezredest, a bolygóért aggódó Z generációs fiatalt, a művészt és azt a fiút is, aki a fesztivál forgatagában egyik este egy talán soha meg nem kapott atyai és anyai áldásért lépett oda a református önkéntesekhez. Füvet kért, helyette ölelést kapott és biztatást: ma is maradj tiszta. „Sosem tapasztaltam ilyen szeretetet” – mondta.

Oldottságot, szabadságot, megérkezettséget keresünk mindannyian. Boldogságról beszélünk, pedig üdvösségre van szükségünk. A 90. zsoltár azt hirdeti: ha szeretnénk örvendezni és vigadni, akkor a naponta megújuló kegyelemben megtaláljuk. Amikor pedig ezt átéljük, az meglátszik rajtunk. Meglátszik valami a láthatatlan Istenből.

Ő szeretné megsokszorozni önmagát bennünk, hogy minél többen találkozhassanak a szeretetével. A Művészetek Völgye valószínűleg nem az egyetlen alkalom erre, de abban a nyitottságban, ami itt jellemzi az embereket, nincs mindenhol részünk – ezért jó alkalom ez a misszióra. Kevesebb hasznos dolgot tesz, aki itt letáborozik, mégis többnek, tartalmasabbnak érzi az életét. A lelke „nem hagyja le” a testét, az agya nem pörög túl. Képes lesz befogadni. Lélegzethez jut.

A taliándörögdi református templom udvarán színes szalagok lobognak. „Ahány könnyet hullattam érted, annyi áldás szálljon rád” – olvasható az egyiken. A templomba betérve az időszalagokon színes rajzok: a látogatók hagyták itt kézjegyüket, megosztva egy-egy emléket az elmúlt évtizedekből. A falon egy képzőművész-dinasztia: Kő Boldizsár és családtagjai alkotásai láthatók. A festői tehetség már az 56-os forradalmár Maczky Bélánál érzékelhető formát öltött, dédunokája, Kő Ábel pedig már elvégezte a Képzőművészeti Egyetemet. Erről a mesejátszótereiről is ismert Kő Boldizsár mesélt, aki úgy nőtt fel, hogy látta alkotni szobrász édesapját, Kő Pált és festőművész édesanyját, Péterfy Gizellát. A szülői házban gyakran megfordultak a jóbarátok, szólt a citera, egy pohár bor mellett gondolatok cseréltek gazdát. Miután a mérnöki pályáról kiderült, nem neki való, visszatért szülei világához. Fát faragni először Kapolcson tanult.

Fűrész és farönk kerül az apák és fiak kezébe Taliándörögdön is: a templomudvar kézműves sátoránál a családi ebédekhez igés edényalátét készítésére van lehetőség. Az asztalnál szóba kerülnek a nemzedékről nemzedékre továbbadódó életbölcsességek, és néha az is, ki mit csinálna másként, mint a szülei, nagyszülei. Egy fiatal lány azt mondja: kevesebb időt fordítana a munkára, és többet a családjára.

A kert közepén álló körtefa alatt generációjuk italát kóstolhatják a betérők, egy családon belül akár smoothie-t, kávét, málnaszörpöt és bubble tea-t is. A kántortanító házának hűvösében játékok várják az összetartozókat: a falon generációs szlengszótár – jót derülök az általam eddig nem ismert, kreatív kifejezéseken. A generációk közötti kommunikációs csapdák kikerülése a cél a szólabirintusnál, míg a családi jenga kapcsolatépítő kérdéseket rejt: mi a fontos számodra a szülő-gyermek kapcsolatban? Hogyan emlékezzenek rád az unokáid?

Ezeket a kérdéseket felteszem az X generáció képviselőinek én is. Egyébként háromból ketten a családfában jelen lévő német ágról és a ritkán látott unokákról beszélnek, egy fiú apai ágon belga származását hozza szóba. A családok határai ma már a nemzethatárokon kívülre esnek, megannyi kérdést és kihívást intézve az érintettekhez.

Kapcsolódni és alkotni – akárhogy is, erre lettünk teremtve. Ráérősen beleengedhetjük magunkat mindebbe a LéleKzet Református Udvarban, ahol idén bibliodráma, pódiumbeszélgetések, koncertek és előadások is helyet kaptak. És még kapnak is: július 26-án szombaton de. 10 és du. 14 órától kézműves foglalkozás, 15 órától Gulyás Annával mesejáték, 15.30-tól Szólj be a papnak!, 17 órától Szalóki Ági és zenész barátai koncertje, 18 órától Lélekemelő várják az érdeklődőket. A fesztivál utolsó napján, július 27-én vasárnap ökumenikus istentisztelet lesz Kapolcson 12 órától a katolikus templomban a fesztivál művészeinek a szolgálatával, a taliándörögdi református udvarban 10 és 14 órától kézműves foglalkozásokat tartanak, 17 órától pedig záró zenés áhítatra várják a betérőket Bognár Szilviával. Ha tehetik, látogassanak el hozzájuk!

Képek: Füle Tamás – LéleKzet Református Udvar

Az udvar részletes programja itt érhető el.

LéleKzet Református Udvar -- Művészetek Völgye 2025.