Egészségmegőrző családi és sportnapot szervezett a Vértesaljai Református Egyházmegye szombaton a Velencei-tavi Agárdon. A közös bemelegítés után a résztvevők csapat- és egyéni sportokban mérhették össze erejüket és kitartásukat. A labdajátékokat kedvelők foci, kosárlabda, röplabda, frizbi, asztalitenisz és tollas közül választhattak, a gyerekek ügyességüket a Sámson kupán mutathatták meg, a felnőttek kipróbálhatták az udvari sakkot is, de részt vehettek életmód-tanácsadáson és az Országos Mentőszolgálat újjáélesztő-tanfolyamán is. Begördült a Menő reformáció busz is, aki pedig a környékben szeretett volna gyönyörködni, csatlakozhatott a tavat megkerülő futók csapatához.

„Nagyon fontos a lelkiekre figyelni, de az Úristen adott nekünk testet is, amelynek az egészségére éppúgy oda kell figyelnünk. A vértesaljai egyházmegyében különösen fontosnak tartjuk, hogy az egész embert szólítsuk meg, és az egyházat képviselve bemutassuk, hogy nemcsak a templomban lehet Istent dicsőíteni, és közösségben lenni, hanem egy csapatjáték közben is, vagy amikor valaki teljesíti a kitűzött távot” – mondta Kovács Enikő református lelkész.

A program szervezője elmondta: a vértesaljai egyházmegye több gyülekezete rendszeresen szervez hasonló programokat, amelynek mozgatórugója mindig a misszió.
„Abban a gyülekezetben, ahol korábban szolgáltam, olyan családi napokat szerveztünk, amellyel az édesapákat is meg tudtuk szólítani. A férfiakhoz közelebb áll a fizikai aktivitás, a sport, mint az, ha csak leülünk beszélgetni. Mivel az aktív korú férfiakból általában hiány van a gyülekezeteinkben, ezért gondoltuk, hogy megyei szinten is megpróbáljuk ezt a réteget megszólítani. Reméltük, hogy ők fognak benevezni például a focikupára, ami így is történt. Természetesen az anyukák és a gyerekek is eljöttek velük, hogy szurkoljanak nekik, vagy kipróbálják magukat ők is valamilyen sportágban.”

A hittanos gyerekek szülei vagy az egyházhoz lazán kapcsolódó érdeklődők a megszokottól eltérően sokkal közvetlenebb módon találkozhattak környékbeli gyülekezeti tagokkal és lelkészekkel. „Abban bízunk, hogy ilyenkor olyan képet tudunk kialakítani a református egyházról, amely vonzó a mai ember számára. De ez a nap a keresztyéneknek szintén közösségélmény, hiszen sok önkéntes bekapcsolódott a szervezésbe kis gyülekezetekből is. Sokan szakmai tudásukat ajánlották fel, például több testnevelő tanár is szolgál közöttünk.”

És hogy miben volt más ez a sportnap, mint a hasonló civil rendezvények? A szervezők lelkületétől és attól, hogy elhangzott az evangélium. No, meg attól is, hogy nem lehetett alkoholt behozni a rendezvény területére, és hogy a sportszerűség szabályai közé tartozott, hogy nem lehetett káromkodni sem. Ha valakiben kétség támadt volna afelől, hogy így is ki lehet kapcsolódni, a nap végére biztosan megváltozott a véleménye – talán nem csak erről.

Képek: Schléger László