A Mérnökmisszió Alapítvány legutóbbi őszi találkozójának programkínálata a párkapcsolaton és családon belüli szabadság témakörét járta körbe. A mérnökhallhatóknak szóló délelőtti foglakozáson, a közös áhítaton, beszélgetéseken és személyes bizonyságtételeken kívül két igen érdekes előadás is elhangzott: az egyik női, a másik férfiszemszögből mutatta be a párkapcsolatok és a szabadság viszonyát.



A szépség evangelizációja

Szamothrakéi Niké szobra számomra nagyon szépen körülírja mindazt, ami a nő – kezdte előadását Ötvös Ágnes mentálhigiénés szakember és coach. „Van benne erő, dinamika, lendület, lágyság, szelídség, gyengédség, szépség, szabadság." De hogyan viszonyuljon egy nő saját magához, szabadságához, teremtettségéhez? „Útkeresésem során a világ azt üzente, hogy bármit megtehetnék, amit egy férfi. Ösztönösen éreztem, hogy ez a lelkemmel nem harmonizál. Keresztyénné válásom után az egyház a nőiességről azt üzente, hogy legyek jó szolgálója Krisztusnak, akkor vagyok igazán nő. De csak szolgáljak? A derék asszonynak van dicsérete a Bibliában, de sok mindenről nem ír. Például a derék asszony mikor olvas? Mikor barátkozik? A házasságban mikor szeretkezik? Megint úgy éreztem, hogy ez így nem teljes, ki van sarkítva."

Mit üzen nekünk Isten a nőről? A teremtéstörténetből kiderül, hogy már a tökéletes paradicsomi állapotok idején hiány jelenik meg Ádámban: a nőiség hiánya. Éva megteremtésével létrejön a nagy találkozás: „Ez most már csontomból való csont, testemből való test". Nevezhetnénk ezt a történelem első szerelmes dalának is – véli Ágnes.



A nő szép. Ez külső és belső értékekre egyaránt vonatkozik, holott sokszor csak az egyikre helyezik a hangsúlyt, ettől billen el a mérleg. „Kicsit óvatosan beszélek a szépségről, mert veszélyes téma. Mennyit szenvedünk nőként az elfogadásért! A fontosságunk mércéje sokszor a külsőségek által diktált. Próbálunk megfelelni szépségideáloknak, ahelyett, hogy rátalálnánk a belső szabadságunkra." A női szépségben valójában Isten szépsége mutatkozik meg. „Istenre nem szokták azt mondani, hogy szép, pedig a teremtett világban is ott van a szépsége. A természetet járva a női szív egyből ráérezhet erre. A séta, kirándulás gyógyító jellege is a szépséggel való találkozásban rejlik. A jól funkcionáló női szépség azt üzeni: nyugodj meg. A szépség persze nem csak nyugtató lehet, hanem tápláló, éltető, életet adó – ezektől szép a női mell is." A szépségnek is úgy kell ragyognia, mint a hegyen épített városnak, így válik a szépség ragyogása egyfajta evangélizációvá.

A kiteljesedett nő tudja igazán közvetíteni ezt a szépséget. Ebben segít, ha megtaláljuk a kapcsolódást és az egészséges egyensúlyt a nőben élő jungi archetípusok között. Ezek a meghatározó ős-minták a tudattalanban vannak jelen: az Anya, a Madonna, az Amazon és a Nimfa. Hogy kiben melyik a legerősebb, az sok mindentől függ. Hajlamosak vagyunk a személyiségünkkel leginkább összhangban lévővel együttműködni, és kompenzálni vele bármelyik másik hiányát. Az Anya nemcsak a gyermeket nevelő nőben él, hanem sok vonatkozásban megélhető. Gondoskodó, törődő, védelmező, szerető, működése kapcsolatokban teljesedik ki, feltétel nélkül elfogad. Vágyik arra, hogy felemelje, kiteljesítse a férfit. Képes megfelelően kezelni a férfiúi sebezhetőséget. A Madonna a mediális, a közvetítő, a bölcs asszony, a spirituális, intuitív oldal, a nyitottság és a misztérium hordozója. Kicsit titokzatos, jelenléte csendes. Az Amazon céltudatos, magabiztos, dinamikus, erős; vannak céljai, amiért küzdeni tud. Képes harcolni, és a férfiakhoz egyenrangúan kapcsolódik, ilyenkor támogatóként és vetélytársként is megjelenhet mellettük. A Nimfa a nők erotikus oldala. Meghívja, csábítja, érzékien ösztönzi a férfit, lelkes, reakciókész és nyitott. A teljességhez és a kiteljesedéshez ez is szükséges. Élete során a nőnek fontos, hogy a nőiség ezen vonatkozásait integrálni tudja önmagába, és teljes emberként lehessen önmaga.



A nőknek az önértékelés sokkal mélyebb, egyetemesebb harcot jelent, mint a férfiaknak. Valószínűleg azért, mert elfogadottságukat gyakran kapcsolatokban mérik. „Abból vetítjük vissza az értékességünket, hogy mennyire és hogyan szeretnek minket. Pedig a legalapvetőbb kérdés az, hogy én magamat mennyire tudom szeretni." A megbillenő önértékelés alárendelő kapcsolatot eredményezhet. Sokan küzdenek önmagukkal, az alapkészségekhez sokszor hiányzik a minta, az önbizalom, a gyakorlás. Szerencsére az önértékelés tanulható és újratanulható. A fiatalok vágynak arra, hogy tudják önmagunkat szeretni, és képesek legyenek kapcsolódni. Megvan bennük az igény az értékekre.

Sarokkő a szabadság is, ezért először azt kell megvizsgálnunk, hogy önálló személyiségként hogyan állunk önmagunkkal és teremtettségünkkel. Éva – Ádámmal szemben – már olyan világba érkezett, ahol nem egyedül van, hanem kapcsolati hálóban. „Szabad kapcsolódásról beszélek. Akkor vagyok ugyanis szabad, ha szabadon dönthetem el, hogy kitől függjek. Ha igazán szeretek valakit, akkor természetes, hogy befolyással vagyunk egymásra érzelmileg."

Mitől működhet jól egy párkapcsolat? Ágnes ennek kapcsán Virginia Satir gondolatait szedte össze. „Autonóm személyiségek akkor leszünk, ha jóban vagyunk magunkkal. Az érett személy meg tudja különböztetni a függetlenségi vágyát a függési vágyától; és mindezt össze tudja egyeztetni a párjáéval. Ez folyamatos párbeszéd." Emellett fontos, hogy legyenek őszinték az igenek és a nemek. „Ki kell tudni mondani azt, amire vágyunk. Kommunikálni kell az érzelmeket. Egy iráni közmondás szerint az mer egyértelmű kérdést föltenni, aki kész a válaszra." Lényeges, hogy ne kelljen titkolnunk, ha szégyellünk valamit, merjük a gyengébb oldalunkat is vállalni! Fontos még a közös felelősségvállalás, egymás támogatása versengés helyett. „A kapcsolatban segítenünk kell egymás kibontakozását és magának a kapcsolatnak a kibontakozását is." A teljességhez mindemellett Istenre is szükség van.

Csomagokkal érkezünk

Dányi Zoltán református lelkipásztor, pár- és családterapeuta ezután férfiszemszögből járta körül a témát. Manapság sok teherrel és sérüléssel érkeznek az emberek egy kapcsolatba, de onnantól együtt kell fejlődni, ez adja a párkapcsolati dinamika alapját. „Ebben a fejlődésben úgy közeledünk egymáshoz, hogy hol egy kicsit távolabb megyünk, hol újra közelebb. Ha eltávolodunk, az nem jelenti azt, hogy ne közeledhetnék újra. Van úgy, hogy kell a magánidő, a másfelé figyelés, de utána újra jön a vonzalom egymás iránt. És azt, amit kívülről hoztam, utána együtt átbeszéljük, és meglátjuk, mire tudunk vele jutni."



„Férfi és nő másként működik teremtettségétől fogva, ezt el kell fogadni" – folytatta Zoltán. A férfiak általában egyféle dologgal foglalkoznak egyszerre, utána érzelmileg nem olyan bonyolult számukra váltani valami másra. A nőknek nem ilyen egyszerű ez, nekik párhuzamosan sokfele kuszálódnak az érzelmi szálak. Ha ezt férfiként meg akarjuk érteni, akkor be kell lépnünk a női érzelmi gubancba, és ott megkérdezni: Drágám, merre vagy? „Ha beszélgetek, érzelmileg nagyon rá kell hangolódni arra, mi van ott." A különbségek részben abban is rejlenek, hogy a férfiaknál átlagban huszonöt-harminc százalékkal kevesebb idegrost köti össze a két agyféltekét, mint a nők esetében. Ezt a tesztoszteron-robbanás okozza a fiú magzati fejlődésének nyolcadik hónapjában, ekkor sérülnek meg az összekötő idegpályák. Ennek a mértéke nem mindenkinél teljesen egyforma, egyénenként változhat.

Az egy testté létel amellett, hogy misztérium, nagyon fontos, éltető erőforrás is. Ha egy házasságban nem működik megfelelően a szexualitás, az hosszú távon tönkreteheti a kapcsolatot, akár idősebb korban is. E téren szintén sok a különbség a nemek között: a nőknek tízszer olyan érzékeny a bőre, mint a férfiaknak, ezért inkább az érintés a fontos számukra, míg a férfiaknak a vizualizáció. „A romantika és a szexualitás ideális esetben nem külön él, hanem együttesen. Ennek során mindenki azért a részért felelős, amiről úgy gondolja, hogy rábízta az Isten."

A férfinak mély vágya a szabadság, autonómiájáért cserébe biztonságot nyújt a nőnek – idézte Booth kutatásait Zoltán. Ugyanakkor szabadságunk korlátozott: mindig rendszereken belül van. Nem csak külső – családi, kulturális, társadalmi, politikai – rendszerek értendők ide; a saját, belső biológiai-pszichológiai rendszereink működésétől is függ szabadságunk. A magasabb tesztoszteronszint miatt a férfiban nagyobb az irányítási vágy is. Keresi a küldetését, és azt, hogy mi dolga az életben. Agyi beidegződések évezredes lenyomatai vannak bennük. „Ezekkel a csomagokkal érkezünk a párkapcsolatainkba." Ha a közös kapcsolati terünk – ahová megérkezünk – szeretetbe van ágyazva, tehát szorongásmentes mederbe van terelve, akkor ez az édeni állapotokat idézheti fel bennünk. A szeretetben ugyanis nincs se félelem, se a szabadság és irányítás utáni vágy.



A stresszt a nők tovább bírják hordozni. A férfi vagy elmenekül, vagy lefagy, vagy teljes erővel nekimegy a forrásának, és nem szívesen kér segítséget. A gyásza sem ugyanolyan. „Tudunk-e a szégyeneinkről beszélni? Ha nem, az neurózist okoz. Szembe kell néznünk olyan gondolatainkkal is, amelyeket magunk előtt is szégyellünk. Valahogy integrálni kell őket, különben üvöltve törnek ki a tudatalattinkból." De az sem jó, ha egyszerre túl sok mindent engedünk rá az egónkra. „A tudatunknak is megvannak a korlátai. Aki gyorsan vág át a problémákon, az nem dolgoz fel semmit."

A férfi elvan a világgal maga körül. Fontos számára a felkutatás élménye, a meghódítás, az új ingerek, a versengés, az alkotás, a termékenyítő törekvések. „Válságot okoz a férfinak, ha olyan munkát kell végeznie, amelyben nincs alkotás." Ha az otthon megalapításának és védelmének az ösztöne nincs meg a férfiban, sérülhet a nő kötődése is. Az érzelmi otthonteremtés a nőknek megy jobban, mert általában türelmesebbek, kitárulkozóbbak és befogadóbbak.

A férfiak legfontosabb archetípusai: a Király, a Harcos, a Pap és a Szerelmes. A Király az, aki a józan döntéseket meghozza. Lehet jó vagy rossz Király is, az utóbbi sokszor már egy bukási folyamat eredménye (lásd például Darth Vadert a Csillagok háborújából). A Harcos feladata a küzdelem. A Pap a bölcs férfi-én, aki az Istennel való kapcsolatra képes. A Szerelmesnek pedig az a funkciója, hogy tudjon odaadóan, trubadúrként létezni.

Ahogy erre Bagdy Emőke rámutatott, a férfiértékek túl vannak hangsúlyozva a mai társadalomban. A női munkavállalók is túlterhelődhetnek emiatt. Gyakran előfordul, hogy munkaidőn kívül, este, szabadság közben, hétvégén is kötelesek válaszolni a levelekre. „Az élet nem csak a teljesítményről szól" – figyelmeztetett Zoltán. Ezzel párhuzamosan a férfiak kasztrációja is elindult a férfias, teljesítmény-orientált nők részéről. A társadalom túl férfias lett, a férfiak pedig egyre kevésbé azok. Ilyen közegben nehéz egyenrangú félként funkcionálni.



Hogy a helyzet mégsem annyira reménytelen, azt megerősítette az előadás hallgatósága, amely javarészt párokból állt: fiatalokból és idősebbekből egyaránt. Ők azért érkeztek, mert nyitottak arra, amit Isten nekik szánt házasságban és családban. Részt vettek a rendezvény programjain, érdeklődők voltak, kérdeztek, bizonyságot tettek. Nemcsak kíváncsian hallgatták az elhangzottakat, de látszólag el is gondolkodtak rajtuk. Talán ilyen útravalóval nekik sikerül megélni mind szabadságukat, mind kiteljesedésüket a kapcsolataikban.


Képek: Mérnökmisszió, Barna Bálint