A gimnázium aulájában egész nap  „Pilvax kávéház” működött, az asztalokon korabeli újságokkal, a falon a francia forradalom kiválóságainak képeivel, itt beszélgethettek, vitázhattak az ifjak, egy jó cikóriakávé vagy gyümölcstea elfogyasztása mellett. A kávéházat is diákok üzemeltették, megtapasztalva a vendéglátás tevékeny, felelősségteljes feladatát.

Míg az udvaron a Zrínyi Baranta Csoport a szablya-vívást tanította a diákoknak, addig az osztálytermekben órarend szerint zajlottak a foglalkozások, de mindegyik óra elején a 11. A osztály beöltözött ifjai járták a termeket és adtak hírt a forradalom időszerű eseményeiről. A Jenei Miklós történelemtanár, főszervező által összeállított program szerint beszámoltak a Kormány megalakulásáról, majd később a pesti és budai Nemzetőrség megalakítására való felhívás is elhangzott. Az események sodrából kiemelkedik, hogy a Batthyány-kormány elrendeli 10  honvédzászlóalja felállítását, amelyből kettő megalakítása Pest és Buda kötelessége.

Ennek nyomán, éppen a gimnázium udvarán állomásozó BKHE 2-ik Budai Honvédzászlóalj, Berlinger Gábor hagyományőrző százados, zászlóaljparancsnok utasítására, kidoboltatta a felhívást, hogy veszélyben a  haza, most kell katonának beállni! A diákok szorgalmasan jelentkeznek is a feladatra, besorozzák az alkalmas fiatalokat és felkészítik a honvédzászlóaljba jelentkezőket. A háttérből felhangzanak a közismert Kossuth-nóták, amelyeket a Magyar Honvédség Budapest Helyőrség Zenekara, Baczkó István őrnagy karmester vezényletével prezentált magas színvonalon, megjelenítve a hivatásos, napjainkban is a Haza védelmét ellátó magyar katonát.

Az ünnepség második felvonásában az iskola udvarára Tóth László fiákeres – két gyönyörű pejparipa vontatta – hintója gördült be, melyen  megérkeztek a zászlóanyák és az áldor (tábori lelkész).  Tegez Ferenc lelkipásztor a Józsué könyvéből olvasott /Józsué 1.6-9/  „Légy bátor és erős… El ne távozzék e törvény könyve a te szádtól…. Akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.” 

Ezzel az igehellyel buzdította az harcba indulókat, kiemelve, nem véletlenül vagyunk itt, Isten nekünk adta ezt a földet, ez a mi hazánk, melyet veszély esetén meg kell védeni, hogy utódainknak átadhassuk.  „Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz!”. Ezzel a bizonyos reménységgel és krisztusi ígérettel indította útjára a hadfiakat.   Ezt követően a csapatzászlók felszentelése, majd a zászlóanyák szalagfelkötése következett. (A színpompás, korhű ruhákat a Maszka Jelmezkölcsönző bocsájtotta rendelkezésünkre, segítségükkel sikerült méltó miliőt teremtenünk a jeles napon.)

Az áldor felolvasta a katonai esküt, melyet a frissen alakult pesti Első Zászlóalj és a II. Budai Honvédzászlóalj katonái  esküre emelt kézzel, zengő hangon mondtak el. Majd ismét begördült a hintó, a zászlóanyák és a lelkész elfoglalták helyüket, s a gimnázium udvarán megtett tiszteletkört követően, lelkes éljenzés, tapsvihar és virágsziromeső közepette, a zászlóaljakat felvezetve elindult, hogy a regruták megkezdhessék szolgálatukat a Délvidéki a Dráva-menti védvonalak mentén. (A történetírás feljegyezte, hogy a két zászlóalj katonái, számos 17-18 éves ifjúval a soraik között vitézül helytálltak és öregbítették a Magyar Honvédség hírnevét!)

Köszönet minden szereplőnek, résztvevőnek, segítő kollégának, dolgozónak, önkéntes és hivatásos állományú közreműködőnek, fenntartónknak, hogy biztosította a forrásokat, de mindenekelőtt és -fölött hálát adunk Istenünknek, hogy áldott, eredményes napot zárhattunk.

Tóth Csaba Csongor