„Átkeltünk ugyan a Vörös-tengeren, de magunkkal hoztuk Egyiptomot. Meg kell szabadulnunk attól, amik voltunk, hogy azzá lehessünk, amivé Isten akar formálni bennünket."
Francine Rivers
Számadás
Szpész új világ címmel jelent meg Széplaki György, nyugalmazott főiskolai tanár, a budapest-fasori református gyülekezet tagjának novelláskötete. A kötet a karanténidőszak számadása, a szerző június 11-én, szombaton dedikálja művét az Ünnepi Könyvhéten.
Kérdezze meg magától ki-ki, hogy mit csinált a 2020-21-es esztendőben azt követően, hogy a koronavírus berobbant a világba, s itt, Európában, különösen Észak-Olaszországból érkeztek lesújtó hírek! Az olasz kórházakban nem tudták ellátni a légzési nehézségekkel küzdő betegeket, a folyosókon is felállítottak ágyakat, nem volt elég műszer, lélegeztetőgép. Olyan sokan haltak meg, hogy teherautó-konvojok szállították a koporsókat a temetőkbe. Felejthetetlenek ezek a fotók mindannyiunk számára. Sokan nem is tudtak elbúcsúzni elhunyt szeretteiktől, mert látogatási tilalom volt érvényben a fekvőbeteg-intézményekben, s a temetéseken is csak korlátozott számban lehettek jelen a rokonok.
Mi is sokat imádkoztunk, mi magunk is talán gyászoltunk, betegek voltunk, családtagjaink, rokonaink, ismerőseink kerültek kórházba. Templomaink bezártak, nem vehettünk részt személyesen az istentiszteleten, átrendeződött a korábbi életünk, online térbe került az oktatás, s home office-ban dolgoztunk. Ilyen körülmények közepette mi uralta az életünket? Miről gondolkoztunk, tudtunk-e hasznosak lenni túl azon, hogy segítettük a környezetünkben élő időseket, betegeket, rászorulókat? Széplaki Györgyöt is foglalkoztatta mindaz, ami körülvette. Új kötete Életjel című novellájában ír arról, hogy a zárlat harmadik napjára szépen kialakult az életrendje, amelybe az írást is bele akarta illeszteni, mivel „régóta nem írt egyetlen sornyi szépirodalmi szöveget sem.” Végiggondolta, milyen veszély leselkedik rá is a járvánnyal. S rögtön itt, ezen a ponton bizonyságot tett arról, nem a vak végzet irányítja a pandémia alatt sem a sorsunkat. Az Írásból megtanulta, vallotta is: mindnyájan Isten szent kezében vagyunk, az Ő szent akaratából bármi megtörténhet, a számunkra jó és rossz is. Sőt, a legvégső, az elmúlás is benne van a pakliban. „Felkészültem? – tette fel a kérdést magának, és hite szerint igennel válaszolt. „De elvégeztem-e mindent, amire eddig időt kaptam, s amennyit még kapok?” Erre nem tudott felelni.
Életjel
Gondolataiban számos téma felmerült, de egyiket sem tartotta időszerűnek. Végül arra jutott, jelet kell hagynia a világra. De milyen jelet? Mit üzenne az utolsó pillanatban a környezetében élőknek, ha mégis mennie kellene? S megszületett élete legrövidebb írása, amely egyetlen mondatból állt: „Ne tegyenek lélegeztetőgépre, egy fiatalabb kapja meg.”
Új, immár ötödik kötetével lepte meg olvasóközönségét a budapest-fasori református gyülekezet tagja, Széplaki György, az ELTE Tanárképző Főiskolai Kara nyugalmazott docense. Elejétől a végéig életjel, arról, hogyan látja a világot, hogyan él benne harmóniában a felmenőktől kapott értékrend, a múlt, jelen és jövendő, de legfőképpen arról, mit végzett el benne Isten. Amit észrevesz a világból, tanítani kellene! Mindenből születhet írás, az úrvacsoráról, egy fikuszról, egy állásinterjúról, a rollerről, az orgonaszóról, egy a séta közben észrevett, rosszul lerakott térkő alól kibúvó fű, lucerna vagy egy madzaggal játszó kisfiú látványából, az utcán elcsípett mondatfoszlányból, vagy akár egy rövid versidézetből, amely reggel, ébredés után motoszkál a fejében. „És mindenki újakra készül” – ez az egy verssor cseng a fülében, s nyomoznia kell, honnan való. Széplaki György minden novelláján ott ül Isten lenyomata. Finoman, gyengéden, szeretettel, a másik iránti irgalommal, nagy beleélő képességgel, tanítón, a világnak örülve, a szépet és jót láttatva ír, s az olvasó figyelmét is erre irányítja, sőt feljebb. Még feljebb és még feljebb! Egészen fel, a Mindenhatóra!
És mindenki újakra készül
Kiderül, a vers Ady Endre költeménye: Készülés tavaszi utazásra. „Hát, ez gyönyörű” – jegyzi meg, miután elolvasta a nagybeteg Ady versét. „Többször is végigolvasta, soronként ízlelgette. Mámoros, megváltó érzés kerítette hatalmába. Őt is feszítette a készülődés láza: „Hisz egyszer csak itt és most is Tavasz jön, nagy útra kelek” – sóhajtott a maga elé, mert percek óta motoszkált a fejében egy újabb kis iromány, egy ígéretes embermese” – olvasható „Mindenki újakra készül” című novellájában.
Elgondolkoztam, kit foglalkoztatnak ma versek, ebben a kütyüktől és internettől átitatott világban? A járványról szóló és egyéb negatív hírek tengerében ki nyomoz költemények után? Nem félelem és rettegés tölti be a szívét, hanem az őt körülvevő világ szépsége. Ahogy felfedezi és megismerteti olvasóival mindazt, amit észrevesz, s felvillant régi emlékeket az életéből, úgy érdemes nekünk is lassan, figyelmesen, olvasni legújabb kötetét, átadva magunkat neki, s hagyni, hogy a novellák dolgozzanak bennünk! És meglátjuk, dolgozni fognak!
Egy kis magyarázat a címhez: Szpész új világ, Aldous Huxley „Szép új világ” című regényét juttatja eszünkbe. Széplaki Györgyöt is foglalkoztatta az, hogy a világjárvánnyal milyen világ köszönt ránk? A számítógépes nyelv angol szava a space (kiejtve szpész) nem más, mint szünetjel, szóköz, az az „üresség”, ami két szó között van. A járványügyi korlátozásokkal, zárlattal szünetjel, „szpész” költözött a mi életünkbe is. „S ha már Covid-járvány, ez az időszak se teljen el tétlenül!” – vallotta meg a Magyar Írószövetség Könyvtárában tavasszal tartott könyvbemutatón Huszárik Kata színművésznővel folytatott beszélgetésében. Hogy el ne tespedjen, rövid sétákat tett a közeli Városligetbe és vissza, megtanult tornászni, fekvőtámaszban eljutott nullától a negyvenig. „Engem is foglalkoztatott és foglalkoztat ma is, hogy jól használtam-e fel, amit ajándékképpen kaptam a Teremtőtől” – fogalmazott. A bezártság számvetésre késztette, ebből születtek az írások. A „nagy könyvet” azonban még nem írta meg, de mint hozzátette, tervezi.
Ízes-míves magyarsággal
„A járványidőszak gyümölcse ez a kötet, végig ízes-míves magyarsággal, ami önmagában irodalmi érték. Nagyon szép történetek, amelyeket tündéri realizmus jellemez. A novellafüzér a példaadást, a hűséget, a tanári hivatás tiszteletét tükrözi, amelyet nem lehet meghatottság nélkül olvasni, mindenestől gyönyörűséges” – hangsúlyozta egykori tanszéki kollégája, dr. Hubert Ildikó irodalomtörténész a könyvbemutatón.
Széplaki Györgyöt – ismerete szerint – mindig is az ember érdekelte, az, hogy milyen személyiségek, milyen belső értékekkel rendelkeznek, s képesek-e ezeket az értékeket a legkülönfélébb helyzetekben is megőrizni, felmutatni. Mint egykor a falu mesélője, úgy mesél; történetei lélekből, valamennyiünkről szólnak. „Tükröződik benne a szülőföld szeretete, s az, hogy a magyar vidék és a főváros összetartozik. Bemutatja, mint fonódik egybe az egyéni, a közösségi és a nemzeti sors” – emelte ki egykori főiskolai tanár kollégája, dr. Cs Varga István, az ELTE BTK, ny. habil. József Attila-díjas irodalomtörténésze. Hozzátette: amit lát, arról ír, unokáinak és a jövő nemzedékének átadja azt a tudást és világlátást, amelyre élete során tett szert. Egy új Dekameronnal reagál a vírusos helyzetre. „Széplaki tanár úr, Széplaki barátom szentírásos ember, műveiben jelen van a szakrális dimenzió; jóra, igazra, szent dolgokra tanít. Írásait Arany Jánost, Karinthy Frigyest idéző szelíd humor jellemzi” – méltatta a kötetet dr. Cs. Varga István. („Fellépésem volt a jégen. A dupla Axel nem jött össze, a jobb kezem bánja” – kommentálja az ügyeletes orvosnak, mi történt vele egy elesést követően „Két kézzel” című novellájában.)
Lesz-e folytatás?
„Gyuri megírt egy könyvet a Covid alatt, mi pedig kaptunk egy lehetőséget, hogy meglássuk azokat a dolgokat, amelyeket nem láttunk. Helyettünk is odafigyelt, gondosan jegyzetelt. Ez a könyv a karanténidőszak számadása, s bizonyíték arra, hogy jól használta fel az időt” – összegezte dr. Cs. Varga István.
S hogy lesz-e folytatás? Ha Isten is úgy akarja!
Soli Deo gloria!
Széplaki György a 93. Ünnepi Könyvhéten, június 11-én, szombaton, du. 2 és 3 óra között a Vigadó tér közelében, a Hungarovox kiadó 21-es pavilonjánál dedikálja Szpész új világ című legújabb kötetét.
Cseke Hajnalka