Személyre szabott nőiesség

Református lelkész akart lenni, végül divattervező lett, méghozzá sikeres. Egyedi szabású és kivitelezésű kabátjait Európa-szerte és a Távol-Keleten is forgalmazzák. Üzlettársával, aki egyben ikertestvére is, azt vallják: a divat van az emberért, és nem fordítva. Az Ille/Olla alapító-tervezőjével, Illéssy Lenkével beszélgettünk.

Kamaszkorában tért meg, egy rövid ideig tudatosan készült a lelkészi szerepre is, egészen addig, míg 96 éves dédmamája meg nem tanította lábbal hajtós varrógépen varrni. Beleszeretett és bele is feledkezett az anyagok alakításába, ettől fogva varrónő szeretett volna lenni. Szülei tanácsára mégis továbbtanult, elvégezte a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem divattervező szakát. „Sosem értettem, hogy a hozzám hasonlóan kerekebb alkatú tervezők miért olyan ruhákat terveznek, amiket csak extra vékony lányok hordhatnak. Engem már diákként sem a folyton változó divat érdekelt, hanem a technikai megoldások izgatnak, és az ember problémája. Van, amikor fáradt, van, hogy fázik, vagy valamilyen funkciót kell, hogy betöltsön a ruha, ami segíti őt. Ezért a diplomamunkám egy kismamaruha-kollekció volt, ami hasznos és jövőbe mutató dolog is egyben” – eleveníti fel a kezdeteket Illéssy Lenke.

Egy ideig ő tervezte, varrta és értékesítette a darabokat, szépen fejlődött a cég. Az Ille/Olla márkanevet saját nevéből és a finn létigéből alkotta meg tíz évvel ezelőtt. Amikor ő maga is várandós lett, ikertestvére, Illéssy Kata munkatársként csatlakozott hozzá. A sors fintora, hogy gyermekként Kata volt az, aki mindig rajzolgatott, ruhákat tervezgetett, később mégis az értékesítés és a stílustanácsadás felé fordult. Lenkével azóta is jól kiegészítik egymást.

A széles körű sikert már az egyedi szabású, bármilyen női alkatot előnyösen kiemelő kabátok forgalmazása hozta számukra. „Egyszer a tükör előtt állva magamra terítettem egy téglalap alakú anyagot, valahogy úgy alakult, hogy létrejött az aszimmetrikus záródás és a nagy zseb. Belevarrtam két ujjat, a 2011-es kollekciómban pedig már különböző variációkat alkottunk meg: hosszú és rövid kabátot, övvel és öv nélkül, cipzárosat vagy gombosat, háromnegyedes vagy hosszú ujjút, a vásárló pedig eldönthette, hogy a nagyobb gallér kell neki, vagy a kisebb. Egy időben még egy számítógépes programmal össze is állíthatta magának a különböző elemekből az ideális kabátot, de úgy tűnt, ha eljátszanak is a gondolattal, a döntés felelősségét már sokan nem merték vállalni, inkább ránk hagyatkoztak.”

„A nő az nő!”
A kabátok sikerének titka az lehet, hogy tervezőjük rendszerben gondolkodik, így kidolgozott egy saját esztétikai arányrendszert. „A divat hektikus dolog, és jellemző rá egyfajta majmolás. Valaki kitalálja, mi most a trendi, attól fogva úgy szabják meg a fazonokat és a színeket és gyártják le az anyagokat. Megmondják azt is, kinek mi áll jól, pedig nem minden körte típusú nőnek csapott a válla. A nők épp azért tanácstalanok abban, hogy mit vegyenek fel, mert nem kategorizálhatók könnyen, a valóság sokkal árnyaltabb. Van, aki felül S-est hord, alul már L-est. Ahelyett, hogy az ilyen hölgyek egy M-es ruhába próbálnák magukat belepasszírozni, szeretnénk nekik személyre szabott ruhákat kínálni. Ezért találtam ki egy saját szabászati rendszert, aminek az az alapvetése, hogy a nő az nő, ezért legyen bármilyen testalkatú is, a nőiességét kell hangsúlyozni. Egy dúsabb keblet, egy erősebb derekat vagy csípőt színekkel, bőségekkel lehet kompenzálni, ez, persze, nem jelenti azt, hogy túl sokat mutató, ledér öltözetben gondolkodnánk. Tavaszra megjelenő kollekciómban a különböző testalkatú hölgyekre szabom a ruhákat, amelyeket egy felmérést követően úgy készítünk el, hogy figyelembe vesszük, hogyan változnak körméretileg a különböző alkatok, milyen eltérések jellemzők egy-egy típuson belül.”

A nők, ha támogatják egymást
Lenke és Kata már a ruhák és a kabátok elkészítésével és forgalmazásával is a nők jóllétét szeretnék szolgálni, emellett szeretnének olyan közeget teremteni, ahol a nők egymást is támogatják. Kiscsoportos műhelyfoglalkozásaikon a női és férfiszerepről, önbizalomról, nőiességről, egymás és társuk támogatásának módjairól is gondolkodnak közösen, barátnőknek pedig stílustanácsadást tartanak. Álmuk egy közös alkotóház létrehozása, ahol a nők Lenke vezetésével rajzolhatnak, festhetnek, Kata pedig segítene nekik felismerni és kialakítani saját stílusukat. „Vannak ugyan olyan női közegek, ahol ellenségeskedés tapasztalható, de Kata szerint ha a nők kinyílnak egymás felé, akkor nagyon támogatóak tudnak lenni, és ehhez elég két-három jószándékú, egymásra nyitott nő. Az értékek továbbadását én is fontosnak tartom, tanár szakot végeztem, cserkészkedtem is korábban. Ezekre a gyermekeim és a vállalkozás mellett már nem jut időm, de az alkotóház megnyitásával erre is alkalmam nyílhat. Ez azonban a vállalkozás huszadik évében lehet reális. Egyelőre az a célunk, hogy a munkatársainknak anyagi megbecsülést teremtsünk.”

„A vállalkozás Isten kezében van”
A legfontosabb azonban az, hogy az Istentől kapott tehetségét kamatoztassa – fűzte hozzá Lenke. „Engem nem a pénz motivál, hanem a tevékenység öröme. Amikor egy szabásmintán gondolkodom vagy dolgozom, az órák elillannak. Azt, hogy szomjas vagy éhes vagyok, csak ritkán veszem észre.”

Ám ahogy arra utalt is, a vállalkozás nem csak alkotómunkából áll. A felelősségteljes döntéshelyzetekben, a konfliktusok feloldásában, az állandó stressz elviselésében a hite segíti őt. „Nincs meg rögtön az eredménye a munkámnak, és ez főleg a gazdasági válság idején jelentett nagy stresszforrást. De amikor Istenhez fordultam, Ő mindig békességet adott. Ahhoz, hogy Istenre tudjak figyelni és harmóniába kerüljek önmagammal és a környezetemmel, időről időre szükséges elcsendesedni, kicsit megpihenni. Ez a teendők miatt sokszor elmarad, de Isten mindig visszafordít magához, és ha én nem keresem is, Ő akkor is keres, jelez, bátorít, biztosít, hogy nem engedte el a kezem. Van, hogy abban segít, hogy elengedjek egy munkát, amihez nagyon ragaszkodom, amire már túl sok időt vagy energiát áldoznék, akár a barátaim, akár a családom rovására. Vagy éppen abban, hogy akkor is folytassam a munkát, ha azon kívül is rám bízattak emberek. Ha nagyon összecsapnak a hullámok a fejem fölött, segít az a tudat, hogy ezt a vállalkozást felajánlottam Istennek. Benne van, hogy bármikor vége lehet, de az is, hogy amíg tehetjük, segíthetünk embereknek, és megoszthatjuk velük a divat világában megszokottól eltérő látásmódunkat is. A divatszakma fókuszban van, ezért van lehetőségünk a médiában is hallatni a hangunkat.”

Miközben nagy erőkkel folyik a gyártás, nem feledkezhetnek meg az emberségről sem – fűzi hozzá Illéssy Lenke. „Ezek a kabátok mégiscsak azért vannak, hogy a viselőik fel tudjanak öltözni, amikor esik az eső vagy fáznak, és még jól is nézzenek ki benne. Ugyanígy, a kollégáink is emberek, ha vannak összezördülések, akkor látnunk kell, hogy az azért van, mert valamelyikünk fáradt vagy magánéleti problémái vannak. Mi a hétköznapokban szeretnénk megtalálni Istent, az emberben pedig az Isten-képmást. A vállalkozás tükör, egyfajta játéktér, ahol az ember megtapasztalja önmagát, megtanul a döntéseiért felelősséget vállalni, problémákat megoldani, konfliktusokat kezelni emberségesen, aggódás helyett pedig Isten kezébe tenni azt, ami fontos neki.”

Illéssy Lenke tavaszi kollekcióját a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával alkotja meg. Az Ille/Olla márkáról itt tudhat meg többet

Képek: Füle Tamás

Ille/Olla