április 23.

Szent Adalbert (956-997)

Életútja: Ez a cseh arisztokrata származású Vojtěch, apja révén szláv, édesanyja után szász fiú már gyermekként is különleges szellemi adottságokkal rendelkezett. Kitűnő neveltetésével a szülei nem véletlenül szánták előkelő fejedelmi pályára. Azonban tizenéves korában már felismerték, hogy gyermekük az Úr szolgálatára teremtetett, ezért a magdeburgi dóm híres iskolájába adták papi hivatásra taníttatván őt, ahol bérmálásakor felvette az Adalbert nevet.

Miután visszatért Prágába, 931-ben pappá, majd két évre rá a megüresedő hivatal helyére Prága püspökének választották. Szolgálati helyén, a gyülekezetben azonban a számtalan durvaság, ellenségeskedés és erkölcstelenség, valamint az állandó támadások csak munkája sikertelenségének érzését növelték benne. Ezért pápai engedéllyel a Rómában fekvő aventinói kolostorban talált nyugalomra. Onnan újra visszahívták Prágába, és ő engedelmeskedett. Közben a kolostorból magával vitt társaival megalapította a brnói apátságot, Közép- és Kelet-Európa missziós központját. Prágában a helyzet csak tovább romlott, a szlavnikidák és premyslidák ádáz küzdelme polgárháborúvá terebélyesedett. Adalbert ismét menekülni volt kénytelen az erőszak elől, így 994 és 995 között Géza fejedelem fogadta be Magyarországon. Itt a fejedelem fiát, Vajkot megbérmálta, majd közvetítőként lépett fel a Vajkból lett István és Gizella között létrejövő házasságban. Megtudván azt, hogy otthonában teljesen kiirtották családját és lemészárolták négy fivérét a pogány lázadók, visszatért római kolostorába. Aventinus csendjében világosodott meg előtte életpályájának értelme: Kelet-Európának Nyugathoz való beillesztése az ő saját mártíromsága által. Ezért elindult, s egészen a zord balti tengerpartig ment el a pogány lett-szláv népeket téríteni, ahol végül is a barbárok ölték meg.

Másodunokatestvére, a fiatal III. Ottó császár, valamint a zseniális tudós Gerber, a későbbi II. Szilveszter pápa személyében annak a két rendkívüli személyiségnek volt befolyásos barátja és hitben támasza Adalbert, akiknek később az első magyar király koronájának eljuttatásában és megkoronázásában fontos szerep jutott. Ők hárman gyökeresen átalakították a világ sorsát. Az erkölcstelenség apokaliptikus véghangulatában az ezredfordulón nem a világ végét várták, hanem a renovatio imperii jegyében egy megújuló keresztyén Európának vetették meg alapjait.

Személyisége: A jótékonyság világhódító nagy terveivel, ugyanakkor mély alázattal és szerénységgel rendelkező, érzékeny lelki ember volt. Püspökké választása után megszűnt nevetni, mert úgy tartotta, hogy ugyan könnyű a püspöksüveget és a pásztorbotot viselni, de borzasztó teher a püspökre váró számadás az örök bíró előtt. Ez a másokért való felelősség jellemezte életének és halálának minden mozzanatát: püspöki székhelyére mezítláb vonult be, jövedelmének nagy részét a szegényekre költötte, a pogányoktól elszenvedett gúnyolódásokért és ütlegelésekért is hálát tudott adni az Úrnak.

Életútjának igéi: ● Mt 13, 57: „Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában.” ● Mk 16, 15: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.” ● ApCsel 9, 15-16: „Ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izrael fiai előtt, mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni.” ● 2Kor 11, 26: „Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt.” ●1Tim 6, 12: „Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.” ● 2Tim 4, 2: „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.”

Csendes imádság: Úr Jézus Krisztus! Szent Adalbert példáját látva megszégyenülök kishitűségemen, amikor egy-egy kisebb nehézség, akadályoztatás és támadás megingat elhívatásomban. Pedig Te, Uram, még az otthoni megvetettség, a gyülekezetben ért rágalmak, sőt családi tragédiák és halálos veszteségek ellenére is – vagy kimondottan azokon keresztül – kínálod fel a nékem szánt egyetlen és legszentebb utat: az evangélium hirdetését idegen terepen. Megvan a hatalmad arra, hogy akár üldöztetésemből sajtold ki küldetésemet, hogy akár kilátástalanságomból érd el mások megvilágosítását, hogy akár családom elvesztéséből munkáld egy egész kontinens magára találását a keresztyén hitben –, hogy minden térd meghajoljon a Te kegyelmed és akaratod előtt. Ámen. 

Békési Sándor