Fontos a rendrakás – kivéve karácsonykor. Persze előtte megtesszük, amit megkövetel az előkészület – vagy amennyit meg tudunk valósítani –, méltóra takarítja az ember a lakást, házat, albérletet. Így van ez jól, de aztán minden megváltozik, mert van az ünnepnek egy más típusú rendetlensége, amit úgy kell hagyni, amit nem szabad kivédeni.

Tudunk-e annál szebb kiállítást elképzelni, mint amikor egy gyerek kipakolja szabálytalan alakzatban az újonnan kapott játékait, ruháit a szobája padlójára, hogy aztán a kislámpa fényénél a látványba aludjon bele? (Ilyenkor még a legó sem sebez akkorát.) Tudunk-e bocsánatosabb bűnt, mint a későre nyúlt karácsonyi vacsora utáni nem elmosogatást? Zavar-e bárkit is az a cipőkavalkád, ami úgy marad a sétából való visszaérezés után, hisz rohanni kell, ott a fa, nincs itt helye a komótos rendezettségnek, repülnek a bakancsok, csizmák. Jól van ez így, nem szabad megtörni, a karácsonyi rendetlenség áldott mellékhatása annak, hogy ünnep van és most másra kell figyelni, másba kell fektetni az erőnket. Másra kell koncentrálni az ünnepben, például a szintén rendezetlenül érkező élményekre.

De nem maradhat minden így, a szent ünnepi rendetlenség a hétköznapokban káosz lesz és akadály. Épp ezért van kairosza a karácsony és szilveszter közé ékelődött pár napnak, lehetőséget kapunk a rendrakásra. Adott a félgőzzel működő világ, hiszen igazából nincs lehetőség felpörögni, nem is igazi hétköznapok ezek, csak egy ottfelejtett furcsa hét, amiben ott az esély a karácsony utáni újrarendeződésre.

Ha az ünnep jó volt, akkor gazdagabban lépünk ki belőle, mint ahogy odaérkeztünk, van pár új ruhánk, könyvünk és ki tudja, még mi minden. Ezeknek méltó helyet kell találni, hisz nem csak önmagukban jelentőségteljesek, de mesélnek arról is, akitől kaptuk. Nem egyszerű feladat ez, nem szabad csak úgy találomra megoldani. Ezek még csak a tárgyak! Ugyanez még inkább igaz az élményeinkre, azokra, melyeket az ünnep alatt gyűjtöttünk, kaptunk, szereztünk. Az érzések, a találkozások, a meglepetések, a nevetések. Ami a meghatódás, a vita, a kibékülés, a találkozás után marad. Azoknak is helyet kell találni, ünnep után, lehetőleg minél előbb. Az élmény, ha a helyére kerül, akkor emlékké válik (nem maradhat folyamatosan élmény, az úgy nem megy, elég bennünk). Szóval jól jön az a pár light-verziós hétköznap, rendet kell rakni, mert megvan az ideje, nem csak a dolgok szétszórva hagyásának, de a dolgok helyükre kerülésének is.

És akkor még nem is beszéltünk arról, amit Istentől kapunk. Ő nagyon szereti használni az ünnepet, ilyenkor különösen is sokat akar adni, ezért is tanácsolja a lelassulást, a más minőségű életritmust. Kapjuk tőle a karácsonyi impulzusokat, az üzenetet, bőkézzel, ajándékba adja az Úr. Ezeket aztán helyre kell tenni, be kell építeni az életünkbe. Ha az ünnep olyan volt, amilyennek lennie kellett, akkor gazdagabban lépünk ki belőle, mint ahogy odaérkeztünk, a lelkünkre nézve is. Szóval fontos az is, ami az ünnep után történik, amikor minden a helyére kerül.

Ünnep után vagyunk most is, rakjunk hát rendet! Pakoljuk helyre a szent ünnepi rendetlenséget, szobában, fejben és szívben egyaránt. Vegyük számba – most már lehet –, amivel többek lettünk ezen a karácsonyon! Hogy gazdagabbak is maradjunk...

Bella Péter