Zrinyi Gál Vince színművész, a KOMA Bázis művészeti vezetője egy újságírótól hallott Bajcsi Norbertről, a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon önkéntes munkatársáról. Közös munkájuk gyümölcse a színdarab, amely sallangok nélkül, kendőzetlen őszinteséggel mutatja be azt az embert, aki élete során számos rossz döntést hozott, és úgy tűnik, a mélységből már nem képes kikerülni. Hogyan juthat el valaki a teljes egzisztenciális leépülésig, és lehetséges-e, hogy valaha is áldásokkal teli életet éljen?

Minták szerint
Az egészséges, függőségektől szabad élethez nélkülözhetetlen az őszinteség saját magunkkal és a környezetünkkel szemben. A szembenézéshez óriási bátorságra van szükség, hiszen gyakori eset, hogy egy család tagjai nem mernek nyíltan beszélni érzéseikről, fájdalmaikról, félelmeikről, ahogy a megélt örömöket sem feltétlenül osztják meg egymással – Bajcsi Norbert pontosan ezt a mintát látta gyermekként.
„Sokszor kellett hazudnom, hiszen képtelen voltam megosztani, mi az, ami igazán bánt, és amire valóban vágyom, ez zárkózottá és meg nem értetté tett. Ha visszautazhatnék az időben, azokat a családtagokat, ismerősöket keresném fel, akikben megbíznék, ma úgy látom, ők talán képesek lettek volna kiemelni a borzasztó körülményekből, talán fel tudták volna nyitni a szüleim szemét arra, milyen sebeket okoztak a lelkemben.”

A szülők függősége miatt mélyszegénységbe süllyedt család és az elviselhetetlen otthoni légkör végül agresszívvá tette Norbertet, aki sokáig nem ismert más eszközt önmaga megvédésére. Bűncselekmények, hajléktalanság,  fiatal-, majd nagykorúak börtöne, a drogfogyasztás, gyógyszerfüggőség ördögi köre, pszichiátria – élethelyzetek, amelyek a biztos pusztulás irányába terelték a fiatal, Istenre vágyó Norbertet. Ráckeresztúrra kerülve indult el a hit és a gyógyulás útján, itt hallott először az egészséges, kölcsönös kapcsolatokról és a döntéseinkért vállalt felelősségről.

Mindig van segítség
Kezdetben azért tartotta fontosnak elmesélni az élettörténetét, hogy ezzel másfajta mintát adjon a szenvedélybetegségekkel küzdőknek abban a reményben, hogy ez visszarettenti őket a szerhasználattól. Ma már egészen mást gondol erről a küldetéséről.
 „Biztos vagyok abban, hogy sem a személyem, sem a történetem nem elégséges arra, hogy egy függő fiatal letegye az adott szert. Azért beszélek magamról, mert így szeretném elmondani, hogy mindig van segítség. Csak arról tudok beszámolni, ami velem történt meg, hiszek az őszinteségben, és abban, hogy Isten a rossz döntéseimben is velem volt. Most olyanok vesznek körül, akikre gyermekként felnéztem volna, ma ebben élem meg a mindennapi csodákat. Van kiút, óriási kiváltság erről bizonyságot tennem, és sokak életében látom ennek gyümölcseit.”

 A legnagyobb mélységek idején került a református drogmisszióhoz, az ott átéltek tették egyértelművé számára: nem tudjuk úgy elrontani az életünket, hogy Isten ne tudná azt akár rövid időn belül helyre hozni. A Teremtőnek van hatalma a döntéseink felett, de a felelősséget nem veszi le rólunk, és megengedi, hogy megtapasztaljuk döntéseink következményeit.

Hiteles forrás, színházi élmény
A monodrámát a tervek szerint iskolákba is elviszik preventív céllal, a színdarab így új formát adhat a megelőzésnek. Az iskolai drogprevenció ugyanis sokszor kimerül a puszta történetmesélésben, ez azonban nem mindig köti le a fiatalok figyelmét, sőt, közönyt is kiválthat belőlük. Bajcsi Norbert több példát is látott erre, ezért olyan formát kerestek Zrinyi Gál Vincével, amely nagyobb hatást válthat ki a hallgatóságból. Azt remélik, a monodráma jobban leköti a középiskolásokat, mint a hagyományos élettörténet-mesélés.

A történet Bajcsi Norbert gyermekkorától indul, bemutatja a legnagyobb mélységeket, de egy adott kritikus ponton megáll.
„A cselekmény a különféle döntések mentén tárja elénk a főszereplő életét, végkifejlete azonban lezáratlan, megoldás nélküli. Rendkívül eseménydús történet ez, valódi tragédiákkal, mintegy 50 perc hosszan. A végső döntés teljes fordulatot hozhat Norbert életében, kérdés, hogy van-e bátorsága meghozni azt” – fogalmazott a színművész.

A KOMA Bázis gyakorlatától eltérően a színdarabot annak írója mutatja be, de az előadást követő nyitott beszélgetésben már Bajcsi Norbert vesz részt. Zrinyi Gál Vince elmondta, a monodráma jó keretet adhat a valódi problémákkal foglalkozó beszélgetésnek, a cél nem a látványos, impulzusokkal teli színházi illúzió, hanem a közönségben megfogalmazódó kérdések megválaszolása hiteles forrásból.

Akivé a főszereplő válhatott
„A monodráma megírásakor kifejezetten motivált, hogy nem csavarokkal, váratlan fordulatokkal teli, színes történetet kellett kitalálnom, hanem egy hús-vér ember életét dolgozhattam fel, ebben lelkes és alázatos segítőre leltem Bajcsi Norbert személyében. Hiszem, ha megfelelő alázattal adunk át egy színházi élményt, akkor a darabot követő beszélgetés is érvényessé válhat. Ez az élmény azonnal létrehozza a kapcsolatot a nézők és a színész között, ha csak beszélgetésről lenne szó, később és nehezebben alakulna ki ez az őszinte kapcsolódás.”

A műfaj komoly feladat elé állítja a színészt, akinek a legapróbb gesztusokat is hitelesen kell eljátszania. Zrinyi Gál Vince elmondta, színdarabja azért is nagy vállalás, mert azt a múltbeli erőszakos, önző és kétségbeesett Norbertet kell megformálnia, akit össze sem lehet hasonlítani a mostanival.
„Ma egy konszolidált, kedves, mosolygós fiatalembert láthatunk, ezért is kihívás interpretálnom a múltbeli énjét. A színdarab arra fókuszál, amilyen volt, és arra az üzenetre, hogy mindenkinek van lehetősége azzá válni, akivé a főszereplő válhatott.”

Bár a címe még nem nyilvános, a monodráma elkészült, a járványhelyzet azonban kérdésessé tette annak bemutatását. Az egyik elképzelés szerint ha a karantén ismét több hónapig elhúzódik, a színdarabot online teszik közzé, ez azonban veszélyezteti azt az eredeti tervet, amely épp a színházi élményre fókuszál. A készítők azt szeretnék, ha élőben, biztonságban mutathatnák be közös színdarabjukat, a járványhelyzet most a lehető legjobb megoldás megtalálására sarkallja őket. Mindketten vallják, hogy a monodráma – akár élőben, akár online mutatják majd be – függőségekkel küzdő fiatalok és idősebbek számára adhat reményt és mintát a valódi gyógyulásra.

Képek: Dobó Attila, Bajcsi Norbert