Szociális szolgáltatók?
A konferenciát Viczián Miklós, az MRPSz Missziói Bizottságának elnöke áhítattal nyitotta meg. Felhívta a figyelmet arra, hogy egyházunkban ugyanazokkal a kísértésekkel kell megküzdeni, mint személyes életünkben: „A tegnap felvetődött a kérdés: csökken a taglétszám a Presbiteri Szövetség programjain és a gyülekezetekben is, mit tehetnénk azért, hogy jöjjenek az emberek? Felmerültek különböző ötletek: szervezzünk táncesteket, kiállításokat, kirándulásokat, hozzuk be a világi zenét. Ez az emberi gondolkodás. Behoztuk a világot, a néphagyományokat az egyházba, de Jézus kiment belőle. A nyugati egyházak mára szociális szolgáltatókká lettek. Isten ezzel szemben egy dolgot bízott ránk: az Ő Igéjét." A missziói bizottság elnöke hozzátette: az európai kereszténység Jeroboám útján jár (aki idegen vallásokat beengedve elhagyta Isten útját – a szerk.), ezzel szemben a Kárpát-medencei református egyház elveiben a Szentíráshoz hű, „református nagyhatalom" Európában. Az áhítat lezárásaként Viczián Miklós úgy fogalmazott, hogy minden megoldáshoz Krisztuson keresztül vezet az út.

Vissza az alapokhoz
Az áhítat után Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár köszöntötte a megjelenteket: „Huszonöt év a történelemben kevésnek tűnik, nekünk azonban sok idő. Erről a huszonöt évről egy kérdés szól hozzánk, keresztyénekhez: Éltünk-e ezzel a huszonöt évvel? Megmaradunk-e Európában?" Soltész Miklós felhívta a figyelmet arra, hogy nagyon sokan élnek körülöttünk, gyermekek, fiatalok, családok, akik hiányolják Istent, a hitet az életükből. Az államtitkár hangsúlyozta: elsődleges feladatunk visszatérni a krisztusi alapokhoz, ebben mindenkinek megvan a saját szerepe, kinek a szolgálatban, kinek imádságban vagy a mindennapi teendők között. Amire a lelkészeket nem készítik fel a teológián, azokon a területeken a presbitereknek kell segíteniük őket.
Hála és szégyenkezés
A köszöntést követő közgyűlést Ritoók Zsigmond akadémikus, az MRPSz első elnöke nyitotta meg: „Ezen a huszonötödik évfordulón két érzésnek kell bennünk lennie: hálának és szégyenkezésnek. Szégyenkeznünk kell azért, mert szövetségünket nem a presbiterek kezdeményezésére hozták létre, hanem dr. Tóth Károly püspök hívta fel ennek szükségességére a figyelmet. Azért szomorú ez, mert hozzá voltunk szokva ahhoz, hogy mindent megmondanak nekünk, mit kell csinálni. Mindezek ellenére Isten küldött figyelmeztetést, és huszonöt éve dolgozhatunk a presbiteri szövetséggel, ezért hálával tekintünk vissza. Azonban minden emlékezésnek akkor van értelme, ha a jövőre szóló tanulságot vonunk le belőle: Isten nyitott kapukat ad; a kérdés, hogy mi észrevesszük-e ezeket vagy ott akarunk bemenni, amit Isten bezárt. Észrevenni és kihasználni a lehetőségeket, ez a mi feladatunk. Ne várjunk mindig a presbiteri szövetség tanácsaira, hanem mindenki a saját gyülekezetében szolgáljon, szeretetből."

Az egység felé
A presbiteri szövetség eddigi történetéről ünnepi kiadványt is megjelentettek, amelyből az elmúlt 25 év eseményeiről tájékozódhatunk. Ehhez kapcsolódva Szilágyi Sándor ügyvezető elnök elmondta: a szövetség elsődleges célja a presbiterek között végzett evangéliumi misszió, képzések és konferenciák szervezésén és egyházmegyei szervezetek megalakításán keresztül. Az MRPSz felelősséget érez a teremtett világért és az egész társadalom javáért is, kéthavonta kiadott folyóiratukban, a Presbiterben rendszeresen jelentetnek meg környezetvédelemmel kapcsolatos cikkeket, konferenciáikon rendszeresen állást foglalnak társadalmi kérdésekben (népesedés, család kérdése vagy belépés az Európai Unióba). Jelentős lépés volt az öt Kárpát-medencei presbiteri szövetség között tavaly megkötött együttműködési megállapodás az egység felé vezető úton. A jövőre tekintve az MRPSz fontosnak tartja a bekapcsolódást a cigányokért és a menekültekért végzett szolgálatba, a taglétszám és az előfizetők növelését, valamint egy új képzési terv megvalósítását, melynek része a pedagógusok közötti misszió is. A 2015-ös missziói terv alapvetése szerint tudni kell, min kell változtatni és mit kell megőrizni: Isten Igéje, az evangélium, Jézus Krisztus missziói parancsa és Isten ígéretei változatlanok és örök érvényűek, ezzel szemben például az informatikai környezet változását követni kell és igazodni hozzá. 

Az öröm útján
Az MRPSz nemzetközi tanácsadója, Szabó Dániel a 118. zsoltár szavaival köszöntötte az ünneplő résztvevőket,: „Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! Ó, Uram, segíts meg! Ó Uram, adj szerencsét!” Minden emlékezésnek örvendezéssel kell betölteni a szívünket, hiszen Isten az öröm útján akar látni bennünket. Nem teljesítmény szerint mér meg minket, hanem aszerint, hogy az Ő útján járunk-e. Az öröm felszabadítását azonban mindig az Istenhez szóló segélykiáltásnak kell követnie, hiszen Ő emlékeztet minket örökségünkre, amely nélkül nem mehetünk tovább: a bizonyságtevő szolgálatra. Édesapám azt mondta gyermekkoromban, amikor csodáltam a könyvespolcát: „A lelkipásztor otthonában a legszebb bútordarab az imádkozó presbitertestvér, akit bevisz.”; biztatom a lelkészeket, vigyék be a presbitereket a parókiára és imádkozzanak együtt!”

A konferencián bemutatkozott a baranyai, a Békés megyei és az észak-borsodi területi szervezet is, a megjelent képviselők beszámoltak az elmúlt évek eseményeiről saját régiójukban. Őket követte az Országos Református Cigánymisszió nevében Nyeső Ágnes és a Magyar Református Szeretetszolgálat nevében Pál Sándor köszöntése. A közös ebédet követően a jubielumi konferencia hálaadó istentisztelettel zárult, ahol Bogárdi Szabó István, a zsinat lelkészi elnöke hirdetett Igét.

Horváth Zsuzsanna

Képek: Füle Tamás