Évek óta figyelem azt a csendes hűséget, ahogyan Irlandáné Nagy Gabriella jelen van a kapcsolataiban, legyen szó családról vagy gyülekezetről – ezért lettem kíváncsi arra, hogy miből táplálkozik a békessége a nagy család állandó készültséget követelő kisebb-nagyobb viharai menedzselése közepette. Az ő életében lépésről lépésre bontakozott ki, hogy megértette és meg is tapasztalta, hogyan lesz élő az Ige.
 

„Kisgyerekként hamar megérintett Jézus lénye, megtapasztaltam, hogy ő létezik és mellette akartam dönteni. Hatéves lehettem, amikor a nővérem segítségével ez a döntés valóban meg is született. Másnap a gyermek-istentiszteleten a kis Sámuel történetéről volt szó, és amikor azt hallottam, hogy „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád”, akkor valahogy másképpen érintett ez a néhány szó, mint azelőtt bármikor.
Megéltem ebben, hogy történt velem valami és azt Isten úgy tartotta számon, hogy valóban válaszolt, beszélt velem. Onnantól kezdtem el rendszeresen olvasni a Bibliát.
Mióta nekem is vannak gyermekeim, már tudom, hogy hatévesen ez nem magától értetődő. Ez az első tűz azért később megfakult. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy belül azt éltem meg, hogy én erőfeszítéseimen múlik a hitem.”

Gabi hite a konfirmációja alkalmával erősödött meg újra, tehát még mindig nagyon fiatalon lett fontossá számára, hogy mit is akarhat Isten az életével. Nagyon erős ifjúsági csoportba tartozott Belső-Kelenföldön, ahol sok mindent megtapasztalt abból, hogy nem csak a látható dimenzió létezik. Egy ifihéten kapott Ige lett meghatározó a számára, amelynek a mély megértéshez mégis évekre volt szüksége.

„Lassan megértettem, hogy ez az Ige nem emberi szelídségről beszél. Az utóbbi években egyre többen jelezték vissza, hogy feltűnő szelídséggel hordozok helyzeteket. A nehéz helyzetekre adott reakcióimon keresztül értettem meg, hogy az Istentől jövő, általa munkált szelídség jól megkülönböztethető a saját tulajdonságaimtól. Mert hatással van az emberekre.”

Gabi nagyon korán, tizennyolc évesen kötött házasságot, amelyet a környezetéből sokan tartottak meggondolatlan döntésnek akkor. De ezen a döntésen mára több, mint húsz év szűrője van.
„Hálás vagyok azért, hogy Isten korán ajándékozott meg társsal, mert az életemnek fontos és meghatározó része lehet a feleség- és anyaszerep.
Teljesen az Úrban bízva léptem rá az ösvényre, neki hittem el, hogy bár sokan őrültségnek tartják, de ez az én utam, ez a mi utunk a férjemmel – immár huszonhárom éve.”

A közös évekből néhányat Gabi férjének munkája miatt Németországban éltek, ahol arról is lett tapasztalata, hogy az Ige és az imádság jelentősége más, mint az itthoni lelki közegében volt.

„Ráeszméltem, hogy bár Isten szerette volna szorosabban fogni a kezünket, sokszor mi magunk elégedtünk meg kevesebbel – bár nem hanyagoltuk el a reggeli csendességet és a fontos ügyeinket Isten elé vittük.

Az imádság volt az a terület, ahol nagyon valóságossá vált az Ige egy barátnőmmel kapcsolatban, akit az egyetemen ismertem meg. Pár évvel később végig kellett néznem, ahogy az élete elindul lefelé a lejtőn. Teljesen elmerült a spirituális piac kínálatában – ami azért is volt csalóka, mert sok hívószó van ezeken az utakon is, ami rezonál a kereszténységre. Imádságként definiálják sokszor a meditációt, hogy csak egyet említsek. Miközben tudtam, hogy Jézus Krisztus lenne a barátnőm széthulló élete számára is a megoldás, azt tapasztaltam, hogyha róla beszéltem neki, üveges lett a tekintete, mintha nem is ért volna el hozzá a mondandóm.
De imádkoztam érte – majdnem tizenöt éven keresztül, kerestem a társaságát, de azt láttam, hogy éveken keresztül nem tudott kapcsolódni a szavaimhoz.
Mégis eljött a nap, amikor meglátogattuk, és arról számolt be, hogy megtért Jézus Krisztushoz.
Ez egy komoly lesúlyozása volt számomra annak az Igének, hogy aki kér, mind kap és a zörgetőknek megnyittatik, akkor is, ha adott esetben sok évet kell rá várni és senki más nem hisz már abban, hogy amit kérek egy ember életére nézve, Krisztus által mégis valóság lehet. (Máté evangéliuma 7. vers 8. rész)
Ennek a megtapasztalásnak a nyomán újra feltört bennem az a régi, gyermeki hit, hogy az Ige élő és igaz, Isten válaszol az imádságaimra és ez valóság.
Az Ő irgalma lett valóságossá bennem is, azért tudtam kitartani a barátnőm mellett a legnagyobb kilátástalanságban és az Ő szeretete tudott megnyilvánulni rajtam keresztül. Ennek a szeretetnek a jellege és mélysége is egészen más, mert a forrása nem én magam vagyok. Ezért képes minden káros mintát és függőséget felülírni, amit a barátnőm életében is láttam.”

Gabi négy gyermek édesanyja volt már, amikor megtapasztalta annak az erejét, ha Istent dicséri minden helyzetben. „Hatalmas erővel hatott rám az a felismerés az Igéből, hogy Jézus bármit csinált a földön, közben hálát adott Istennek, és ebből a hálaadásból lépett ki abba a szituációba, ami nehéz volt. A saját fizikai fájdalmam kapcsán tapasztaltam meg, hogy bár Úrnak vallottam Jézust, mégis tőle függetlenül igyekeztem megoldani a problémáimat.

Tele voltam engesztelhetetlenséggel, dédelgetett keserűséggel, amiket azokban a napokban tettem oda Jézus kezébe.

Ezekben az imádságokban olyan intenzív kapcsolatot éltem meg Jézussal, hogy azt éreztem, ha lebénulok, az is róla fog szólni, mert el tudom mondani sokaknak, mi mindent formált át bennem ezeken a fájdalmakon keresztül.
Amikor egy gyötrelmes, de örömtelien imádságos éjszaka után felkeltem, élővé vált az az Ige akkor a számomra, hogy Isten az én gyógyítóm.”

Ez a tapasztalat még inkább átrendezte az életemet, hogy mindaz, amit két kézzel őrizgettem a magam számára, Isten szerint a helyére kerüljön.
Elvégeztünk egy bibliaiskolát ketten a férjemmel, s ebben a folyamatban még inkább tisztult az életünk, ahogy minden részét a Biblia alapján újra átbeszéltük. Egyik kislányunk ötéves volt ekkoriban, ő volt a harmadik gyermekünk, három fiútestvérrel körülvéve – és minden este kislány testvérért imádkozott lelkesen. Négy gyermeket nevelve nem volt éppen hiányérzetünk, pont ennyi utódra vágytunk korábban. De nem lett volna tőlünk autentikus, ha épp az imádságról beszéljük le a gyerekünket – és Isten rajta keresztül mutatta meg nekünk az akaratát. A földi törvényszerűségek ellenére ajándékozott meg minket még egy gyermekkel, akiről nem is volt kérdés, hogy a testvére kérésének megfelelően kislány.
Utána érkezett még egy ráadás kisfiú, amivel Isten megpecsételte, hogy a gyermekáldást is úgy és akkor adja, amikor Ő akarja.

Ez azért is érdekes, mert Isten azóta sokakkal hoz össze, akik az Ő szuverenitásának éppen a másik oldalát tapasztalva évek óta várnak a gyermekre. Sokszor méltatlannak érzem magam, hogy éppen én álljak mellettük ebben a helyzetben, de hittel ki tudok tartani amellett, hogy Isten okkal alkotta meg úgy a nőt, hogy életek teremhessenek általa.
Van hitem abban, hogy az Ige számukra is élővé lesz, és megtapasztalják Isten áldását.”

Fotó: Füle Tamás