Bár a karácsonynak a békéről és az örömről kellene szólnia, de sokak számára csak feszültséget és a stresszt jelent. Miért van ez így, és hogyan lehetne visszatalálni az ünnepek nyugalmához és meghittségéhez? Erről beszélgettünk Pap Erika klinikai szakpszichológussal és szimbólumterapeutával, a gyerekek és kamaszok lelki segítségnyújtására elköteleződött MURMO Terápiás Műhely alapítójával.

Miért állít minket kihívások elé a karácsony?
A kihívásokat valójában mi magunk idézzük elő. Hatalmas kísértés ugyanis, hogy a karácsonyi ünnep kapcsán mindenki a maga vagy a családja tradíciói által meghatározott elvárásoknak feleljen meg, például arra fókuszálva, hányféle finomság legyen az asztalon, vagy hogy mindennel végezzen karácsony előtt – még azzal is, amit az elmúlt félévben vagy akár egész évben halogatott. Szeretnénk, hogy végre eltűnjön a por a polcokról, de ha ez komoly stresszt okoz, akkor jobban tennénk, ha elengednénk az ezzel kapcsolatos elvárást. Jobb együtt ünnepelni azzal a több hónapos porral, ha már egészen addig el tudtunk viselni.

Miért van az, hogy sokszor tisztába vagyunk mindezzel, mégsem engedjük el az elvárásokat?
Ha nem ismerjük fel ezeket a belső lélektani folyamatokat és nem gondolkodunk el rajtuk, akkor nem tudunk nekik ellenállni. Mielőtt maga alá tűrne minket a stressz vagy az önhajszolás, érdemes egy kicsit végiggondolni, hogy minek van realitása. Mi az, ami belefér az időmbe, hol tartok most, mi az, ami feltétlenül szükséges a lelki békémhez, és mi az, amit pedig el fogok engedni a következő napokban. Nyilván nem lehet mindent elengedni, mert van egy minimum, amelynek teljesítése önmagába is hozzájárul a feszültségmentes ünneplésemhez, de ezt a minimumot úgy kell meghatároznom, hogy a legoptimálisabb energia- és erőforrásfelhasználással teljesíthető legyen. Ha ez nem sikerül, és túlságosan feszült vagyok, akkor elkerülhetetlen, hogy ez a feszültség a családomra is rávetüljön.



Miért pont karácsonykor kerekednek ebből családi veszekedések?
Egyrészt azért, mert máskor nem jut elég idő átbeszélni a konfliktusokat, főleg a ritkán látott rokonokkal. Amikor az ünnephez kapcsolódó elvárások miatt amúgy is feszültek vagyunk, nem tudjuk tovább magunkban tartani a családi problémákat. Nem gondoljuk át az adott helyzetet, csak kimondjuk mindazt, amit korábban kellett volna átbeszélni. Ennek nem karácsonykor lenne itt az ideje. Ha a mindennapokban gyakrabban beszélgetnének egymással a családtagok, a konfliktusok nagy része elkerülhető volna. Persze, néha beleférhet egy-két kisebb veszekedés, de olykor inkább az éri meg jobban, ha nagy levegőt véve továbblépünk, és az ünnep igazi lényegére koncentrálunk. Másrészt sokaknak igen komoly kihívást jelent, hogy nem szeretnek együtt lenni a családjukkal. Olyan jó lenne, ha a felkészülés során végiggondolnánk, vajon ki hogy érezhet azzal kapcsolatban, hogy velünk együtt kell ünnepelnie!

Hogyan kerülhetőek ki az ebből fakadó konfliktusok?
Legyen mindenkinek tere abban, hogy mennyi időt tölt azokkal, akikkel szeretne, vagy mennyi időt nem tölt azokkal, akikkel nem szeretne! Ne ragaszkodjunk ahhoz, hogy mindenkinek mindenhol végig ott kell lenni! Nagyon sok olyan kamasszal találkoztam munkám során, aki nem várja a karácsonyt, pont amiatt, mert nem érzi azt, hogy beleszólhatna abba, mennyit vegyen részt a családi ünnepben, hanem mások elvárásait kell teljesítenie. Családi légkörtől függ, mennyire lehet ezeket az igényeket kimondani. Az lenne a jó, ha minden családban lenne biztonságos tér erre. Persze, nem mindegyik kamasz tud konkrét vágyakat vagy ellenérzéseket megfogalmazni, még ha ezek bennük is vannak. Erővel nem kényszeríthető senki, hogy mondja el őszintén, mit szeretne.

Szülőként hogyan lehet ezt a biztonságos teret megvalósítani?
Nem karácsonykor. Ami nem ment egész évben, az ebben a pár napban sem fog. Ha ez a helyzet, akkor venni kell egy nagy levegőt és elfogadni, hogy karácsonykor valaki vagy nem fogja jól érezni magát, vagy nem akar részt venni a közös ünnepben. Ha csak robogok egyik helyről a másikra és nem szánok időt arra, hogy karácsony előtt is együtt legyek a szeretteimmel és gondolkozzak azon, mik az igényeik, akkor ez egyedül nem fog menni. Ezt csak közösen lehet megvalósítani. Bár három nap alatt nem lehet megváltoztatni a kapcsolatokat, de fontos, hogy ezalatt a három nap alatt is próbáljunk szeretettel, elfogadással és egyenrangúként kezelni másokat! A másik ostorozása helyett próbáljunk meg kicsit előretekinteni, hogy átgondolhassuk, mit tudnánk tenni a jövőben azért, hogy a következő karácsony már másképpen teljen!



A hívő családoknál fontos az is, hogy a szeretet ünnepét spirituális ünneppé tegyék. Hogyan járulhat ez hozzá a stresszmentesebb ünnepléshez?
Ehhez végig kell gondolnunk, hogy milyen üzenetet hordoz a karácsony ünnepe, a jászol egyszerűsége, és az, hogy a jászol köré gyűlve mindenki egyenrangú, és egyformán fejet tud hajtani. Nem a tízféle fogástól lesz ünnep az ünnep, hanem a békétől, megnyugvástól, és attól, hogy teret adunk az egymásra figyelésre. A jászol üzenete arról szól, hogy a Megváltó születését kellene ünnepelni, és díszbe öltöztetni a lelkünket. Én remélem, hogy minél többeknek sikerül ez, és akkor békés és szép ünnepük lesz, amiben ott a fény, még akkor is, ha van olyan égősor, ami nem működik, és nem tudnak újat beszerezni helyette. Fény lesz mindenütt, ahol a szívekben lévő fény képes betölteni a családi ünnepet.

Hogyan lehet átadni a gyerekeknek karácsony szakralitását?
A gyerekek csak a kötődő szeretetkapcsolatokon keresztül képesek ezt magukba szívni, és csak azon a szinten, amelyen hitelesen tudjuk azt közvetíteni. Egyetlen lépést sem tudnak továbbmenni azon túl, mint amennyi rajtunk keresztül igaz. Ha nem tudok énekelni, akkor ne akarjak énekelni, mert az hamis lesz! Ha éppen nehéz a kapcsolatom az Istennel, akkor ne tegyek úgy a gyerek előtt, mintha én lennék a legstabilabb az istenkapcsolatban! Ne akarjunk mást közvetíteni az ünnepről, mint ami számunkra is igaz, és ami számunkra is jelenvaló! Ezekben a kisgyerekekkori élményekben alapozódik meg, hogy milyen tradíciók épülnek fel bennük, és az, hogy ők milyen mintákat adnak majd tovább.

Hány éves korig van lehetőségünk megalapozni mindezt?
Általában kilenc éves kor körül válik szét a fantázia és a realitás, bár ez mindenkinél más ütemben történik meg. Sokaknál angyalka hozza az ajándékokat, ha egyáltalán vannak ajándékok, és olyan tíz éves kor körül válik nyilvánvalóvá, hogy nem egészen így történik. Mégis, nagyon sokáig még később is szeretnék a gyerekek hinni, hogy erről van szó, hiszen ez is hozzájárul a varázslatossághoz. Ahogy a realitás fokozódik, úgy vonódnak be a gyerekek is a karácsonyi készülődésbe, persze, a családoktól is függ, mennyire. Érdemes bevonni őket, mert ez is fontos útja a tanulásnak.



Mi az, amit mi tanulhatunk a karácsonyról a gyerekektől?
Az őszinte kíváncsiságot, a hiteles jelenlétet, a játékosságot, a szívből jövő jókedvet mindenképpen. Ezeket karácsonyon túl is folyamatosan tanulnunk kellene tőlük, ha azt szeretnénk, hogy boldogabb életünk legyen.

Boldogabb gyermekkorban a karácsony?
Többféle gyerekkor létezik, és nem mindegyikben az. Az én látókörömben nagyon sok gyerek van, és az, hogy pozitív-e számukra a karácsony, az attól függ, hogy mennyi feszültséget visznek a családi ünnepbe a felnőttek. Attól lesz szép az ünnep, ha a családban képes megteremtődni a béke – és a családok többségében ez meg is valósul. Persze, néha úgy is lehet varázsa az ünnepnek, ha feszültség uralja a családot, mert a karácsonynak önmagában lehet varázsa attól függően, ki hogyan ünnepel. De ha ez feszültséggel, veszekedésekkel, akár bántalmazásokkal vagy alkohollal átitatott, akkor hamar megkopik a varázs, főleg, ha a gyerek idősebb fejjel tekint vissza a korábbi ünnepekre. Akkor a feszültséget és a szorongást fogja magával vinni.

Szorongásból jutott mindenkinek az elmúlt években a járványnak köszönhetően. Mennyire hat ez ki az ünneplésünkre?
Kettős érzéseim vannak ennek kapcsán. Egyrészt az elmúlt évben a mentálegészségügy, a pszichiátria túlterheltsége miatt rengeteg az ellátatlan ember, akiknek komoly depressziós hullámokat hozhatnak az ünnepek. Sokuknak nem is nagyon van esélye ellátáshoz jutni. Számukra csak az imádság és a kegyelem marad. Aggódom mindenki iránt, aki nem kapott ellátást. Magyarországon ugyan komolyabb megszorítások nélkül ünnepelhetjük az idei karácsonyt, de a járványhoz kapcsolódó folyamatos szorongások és félelmek még mindig ott vannak az emberekben. Másrészt azonban nyugodt vagyok azok kapcsán, akiket kísérek. Nagyon nehéz családokkal és kamaszokkal dolgozom, de megéri beletenni a lelki munkát, mert jobban vannak, jobban lesznek, és ez nagyon jó dolog.



Mi, akik nem vagyunk szakemberek, de látjuk valakin, hogy segítségre szorul, mit tehetünk érte?
Az ítélkezés nélküli, szeretetteljes odafigyelés és a melléállás az, ami sokat segíthet. Ehhez el kell fogadni azt, hogy ki milyen állapotban van, és miket él meg. Egy jó szó, egy kedves gesztus, egy apró karácsonyi ajándék, egy bibliai igeidézet lehet, hogy többet jelenthet nekik bármi másnál. Egy kedves figyelmesség, amely azt üzeni, hogy figyelek rád, itt vagyok, szólhatsz, ha szükséged van rám. Lehet, hogy nem kicsattanó örömmel reagálnak rá, mert erre éppen nem képesek, de akkor is emlékezni fog rá, hogy mellette álltak. A nehéz pillanatokban is. Ha azonban valakin azt látjuk, hogy nagyon súlyos állapotban van, napok óta nem akar enni, inni, vagy a hangulata nagyon extrém módon megváltozott, agresszívabb lett vagy összefüggéstelenül beszél, akkor el kell őt juttatni a megfelelő krízisosztályra vagy egyéb szakszerű segítségnyújtási lehetőséghez. Ott sokat tudnak tenni értük. De nagyon fontos, hogy saját magunkra is odafigyeljünk, erre az ünnepi elcsendesedés is jó lehetőség.

Ennek a személyes elcsendesedésnek sokszor része az is, hogy visszatekintünk az elmúlt évünkre. Hogyan érdemes lezárnunk 2021-et?
Az év vége valóban fontos számadási időszak. Mindenképpen érdemes átgondolnunk, hogyan is zajlott az évünk és hogyan is kezdjük majd az újévet. A két ünnep közötti időt se azzal töltsük, hogy behozzuk a lemaradásainkat! Ami probléma ebben az évben felgyülemlett, azt már az év végén nem fogjuk tudni megoldani, sem a külső térben, sem a lélektani térben, de arra viszont készülhetünk, hogy a jövő év során milyen lépéseket tudnánk tenni a megoldásuk érdekében. Az újabb év ugyanis újabb lehetőség az újrakezdésre, a továbblépésre, a fejlődésre, a gyógyulásra. Ennek az ígéretét érdemes továbbvinni, hogy bizonyossággá legyen.




Barna Bálint
Képek: Elek Orsolya, pexels.com