Eszergály-Pintér Brigitta férje közgazdászként végzett az egyetemen és a család vállalkozásában dolgozott. Brigitta és Előd már házasok voltak, amikor a férfit egy bibliai ige erősítette meg abban, hogy beiratkozzon a teológiára.
– Emlékszem, hogy kéthónapos kisfiunkkal ültünk otthon, Előd hangosan tanulta a héber igéket, amiket annyit hallottam már, hogy én is megjegyeztem. Sosem gondoltam arra, hogy egyszer lelkészfeleség leszek, ezt nem választottam, hanem kaptam. Fogalmam sem volt arról, hogy milyen lehet egy lelkészfeleség élete, nem is gondolkodtam ezen, egyszerűen belenőttem ebbe – meséli Brigitta.

Jót tett a személyiségének
Esztergály Előd a csömöri missziói gyülekezet lelkipásztora. A kétgyermekes család Gödöllőn él, Csömörön ugyanis még épül a parókia és a gyülekezeti ház. Brigitta egy fogorvosi rendelőben dolgozik dentálhigiénikusként.
– Azt gondolom, hogy teljesen más életünk lett, mintha Előd a vállalkozói szférában maradt volna. Mi most a gyülekezettel élünk és lüktetünk együtt, ez korántsem olyan, mint a vállalkozói lét stresszei. A közgazdasági és a vállalkozási területen szerzett tapasztalat azonban nagyon sokat segít a férjemnek a gyülekezeti élet menedzselésében is. Előd nagyon határozott, képes célokat kitűzni, határidőket kijelölni, dönteni és jól kommunikálni. A másik oldalról viszont nagyon jót tett a személyiségének a lelkészi hivatás, érződik rajta a krisztusi szemlélet: sokkal figyelmesebb, toleránsabb, türelmesebb, alázatosabb, mint korábban. Ez rám is jó hatást gyakorolt, hiszen a férj és a feleség egymás tükrei, úgy érzem, hogy általa én is sokat változtam, fejlődtem.

Ami a szívemen, a számon
Brigitta azt mondja, hogy tanulnia kell még a „lelkészfeleségséget”. – Nyitott, extrovertált személyiség vagyok, ami a szívemen, a számon, nem moderálom a gondolataimat, mielőtt kimondom. A gyülekezetben azonban meg kell tanulnom a határokat, és ez hosszú folyamat. Kit mennyire engedhetek közel magamhoz? Miről beszélhetek? Hogyan tudom feldolgozni, ha kibeszélnek? Ha valakivel bizalmasabb viszonyba kerülök, hová kerülnek az információk, amiket megosztottunk egymással, és azok hogyan élnek tovább a gyülekezetben? Ért már ezen a téren csalódás. Hála Istennek sok olyan ember vesz körül a csömöri közösségben, aki tiszta, jó szándékú és óvja a másikat. A blogon hasonló témákról is leírjuk gondolatainkat.

Nem vagyok egyedül
A csömöri tiszteletes asszony a lelkészfeleségek blogírásába Szőke Etelka, a blogot megálmodó lelkipásztor kérésére kapcsolódott be.
– Négy évvel ezelőtt indult a blog, de szünetelt egy ideig, pedig a felmérések azt mutatják, hogy van igény az itt megjelenő tartalmakra. Nem hívő környezetben nőttem fel, tizennyolc évesen mélyült el a hitem, így még inkább örülök, hogy született  olyan fórum, ahol a lelkészcsaládok életéről olvashatok és kommunikálhatok másokkal. Számos speciális terület van, ami a mi életünket érinti. Jó megosztani egymással az örömeinket és a problémáinkat is. Nekem mindig segítség, ha tudom, hogy nem vagyok egyedül, a mellettem lévő faluban vagy városban ugyanazokkal a gondokkal szembesülnek a feleségek, mint amivel én is.

Sok mindent, de nem mindent
Egy blog írása őszinteséget és feltárulkozást kíván. Vajon „lecsupaszíthatja-e” magát teljesen egy lelkészfeleség ország-világ előtt? – teszem fel a kérdést Brigittának.
– Blogot írni valóban csak őszintén érdemes, sok mindent megosztunk a világgal, de nem mindent. Azt azonban fontosnak tartjuk, hogy megmutassuk, mi munkálkodik bennünk, beszéljünk az érzéseinkről, életünkről. Nem lehet mindig mindenkinek megfelelni, erre senki nem képes, így bizonyára lesznek kritikusaink. Aztán van ennél rosszabb is, hiszen a netes világban mindig akadnak trollok, akik a névtelenség álarca mögé bújva rosszindulatú megjegyzéseket tesznek, de ez róluk szól, az ő életükről. De milyen élet lehet az, ahol az ember nem önmagába néz, hanem inkább a másikat piszkálja, és bomlasztja a közösséget? Ha nem adunk teret a rosszízű kommenteknek, akkor idővel elkopnak, nekünk az a feladatunk, hogy tegyük a dolgunkat szívvel-lélekkel. Talán érdemes lenne egy teljesen zárt fórumot is létrehozni, ahol valóban csak egymás között lehetünk.

Pörgés kétszáz százalékon
A fiatalasszony elárul néhány olyan problémát, amely lelkészcsaládok mindennapi életét érinti. 
– A lelkipásztor a nap huszonnégy órájában szolgál, ami nem feltétlenül kedvez a családi életnek. Amikor megérkeztünk Csömörre, Előd kétszáz százalékosan beletette magát a gyülekezet építésébe, és csak nagyon lassan látta be, hogy hosszú távon nem tartható fenn ez az állapot, így felőrlődik. Bennem is hihetetlen megfelelési kényszer volt, és még most is próbálom a maximumot kihozni magamból. Az ünnepek és a hétvégék szolgálattal telnek és nem pihenéssel, ez nagyban eltér a világi gyakorlattól, de természetesen elfogadtuk. A gyülekezeti alkalmak is munkaidő után, az esti órákban vannak, hiszen ekkor érnek rá az emberek az igével törődni. A férjem ezért nem mindig tud velünk együtt vacsorázni, ráadásul velem is előfordul, hogy későn jövök haza. A munkabeosztásom miatt nem dolgozom ugyan mindennap, de amikor igen, reggel nyolckor indulok otthonról és este kilenckor érkezem haza. Emiatt nagyon kevés az az idő, amikor kettesben lehetünk, egymásra figyelhetünk. A szüleinknek nagyon hálásak vagyunk, mert rengeteget segítenek, sok terhet levesznek rólunk. A lelkészfeleségek blogon ezekről is írunk. Nincs tabu – mondja Brigitta.

 „Hogyan tehetem boldoggá? Mivel lephetném meg? Hogyan ölthetne testet az iránta érzett szerelmem? Ezek a kérdések az emberek üdvösségéhez képest érdemtelennek tűnnek. Pedig azt sejtem, szoros összefüggésben is lehetnek...” – idézet a lelkészfeleségek blogról.

Ha kíváncsi arra, hogyan gondolkodnak a lelkészfeleségek, látogasson el a blogra, és olvassa el Parókia portál sorozatának következő cikkét, amelyben Gergelyné Molnár Líviával beszélgetünk, aki lelkész és lelkészfeleség is egyben.

Fekete Zsuzsa
képek: Esztergály-Pintér Brigitta családi archívum