Miért szervez zarándoklatot egy református diákmozgalom?

Elsőre talán furcsa az a szókapcsolat, hogy „református zarándoklat”. Mi nem szoktunk. Érdemes néha felülvizsgálni szokásainkat. Íme, néhány gondolat, amiért szerintünk érdemes zarándokolni!

Az életünk egy út – életút. Az ember „homo viator”, úton lévő ember. „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.” (Zsid 13,14)

Zarándoklatunk egyszerre közösségi és egyéni út. Mindenki a maga útját járja, egymásnak pedig útitársai vagyunk. „Utaidat, Uram ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!” (Zsolt 25,4)

Egyfajta istentisztelet. Zarándoklatunknak nem egy szent helyre való eljutás a célja, mégis egy különleges formája az istentiszteletnek, az Istennel való kapcsolatunk ápolásának, az imádságnak. Nem a hely, vagy nem kifejezetten a hely miatt, hanem az odaszentelt idő, figyelem, nyitottság és ima miatt lehet tere az Istennel való találkozásnak. „Hagyjad az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik… Légy csendben és várj az Úrra!” (Zsolt 37,5;7)

A lelki-szellemi aktivitás mellett fizikai cselekvés. Testi és lelki kihívás, testi és lelki út egyszerre. Teljes embert kíván, ahogy arra Jézus is hív: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.” Mt. 22,37

Miért jó még zarándokolni?

• Fizikai határok feszegetése.
• Természet közelségének megtapasztalása.
• Kiszakadás a hétköznapokból, kilépés a megszokottból.
• Közösség, barátok, beszélgetések.
• Elmélyülés, csend.
• Útközben sok éneklés (népi és egyházi).
• Az adott vidék és lakóinak, kultúrájának megismerése.

További információk itt.

Rövid videóbeszámolót a tavalyi utunkról itt találsz.