„A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik."
Hamvas Béla
Támadójáték védekezés helyett
Gyakran nem a vágyaik, hanem a félelmeik irányítják a vezetőket. Isten azonban támadójátékra hív, amelyhez megadja az erőt és a reménységet is.
Erről tett bizonyságot egy magyar óriásvállalat vezetője, egy muszlim többségű ország keresztény gyülekezetének lelkipásztora és egy, a modernkori rabszolgaság ellen küzdő emberjogi ügyvéd az idei GLS Nemzetközi Vezetői Konferencián.
Figyelem, határok, integritás
Család, munkahely, szolgálat, közélet – talán sokak életében jelen van mind a négy dimenzió. Mindegyik külön hivatás is lehet, és aki több területen is szeretne maradandót alkotni, gyakran egy másik életterület rovására időz el valamelyiknél. Összefüggő univerzum, vagy egymástól független szerepjátékok ezek? – vetette fel a kérdést Dabóczi Kálmán hétgyermekes családapa, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezérigazgatója, aki huszonkét éve házas és egy tágabb értelemben 13 ezer fős cégcsoport vezetője. Mint mondta, egyszerű módja van annak, hogy ennek utánajárjunk. „Tegyük fel magunknak a kérdést: ránk ismernének az életünk egyes területeinek szereplői, ha látnák, hogy viselkedünk egy másikban?” A hívő felsővezető beszélt az integritás megőrzéséről is, amelynek néha nincs más módja, mint drasztikusan szakítani olyan emberekkel, akiknek a társaságában folyamatosan erkölcsi dilemmák elé kerülnénk. Elárulta, vezetőként a legnagyobb kihívás számára az irgalom és az igazság mindennapos egyensúlyát megtalálni, és akkor is kitartani döntése mellett, amikor mások nem értik, miért nem avatkozik be drasztikusabban a dolgok menetébe. Mint mondta, keresztényként egy-egy folyamatot tágabb nézőpontból szemlél, ugyanakkor beszélt arról is, hogy egyéni szinten mennyire fontos a vezetettek számára a figyelem.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a sikerrel együtt gyakran azt is elfogadjuk, aminek határt kellene szabnunk. „Feláldozzuk a házastársunkat a gyerekeinkért? A családunkat a szolgálatért? A társunkat azért, hogy másokat vezessünk? Nem pihenünk eleget a munkáért? Vagy éppen átvesszük a gondviselés felelősségét Istentől? Ha így van, kapcsoljuk ki a telefont a vacsoraasztalnál, szakítsunk időt a feltöltődésre, játsszunk a gyerekeinkkel, kapcsolódjunk ki kettesben a párunkkal, vagy legyünk nagyvonalúak és adakozzunk!” Végül beszélt arról is, hogy a lelki támadás mindig annak a jele, hogy valamilyen értékes irányba elindultunk. Ám a jó szolgálat szerinte nem az, amit mi keresünk magunknak, hanem az, ami megszólít. „A házastársunk validálja, ha az az irány jó. A házastárs Isten szócsöve. Éljünk vele!”
Hasonlít, de elvezet máshová
„Azokat tudjuk vezetni, akikkel van bennünk valami közös” – kezdte előadását Sam Adeyemi nigériai lelkipásztor. A Daystar keresztény központ alapítója egy huszonötezer fős gyülekezet vezetője egy muzulmán vallási többségű országban. Mint mondta, ahhoz, hogy valakit vezetőnek fogadjunk el, kulcsfontosságú, hogy közös identitásunk legyen vele. A vezető szempontjából épp ezért igazi kihívás, amikor ahhoz segíthet hozzá másokat, hogy olyan emberré váljanak, amilyenek még nem voltak. „Mit tehetünk, ha gyülekezeti szolgálóként rájövünk, hogy a korán bevonzott emberek nem az ideális emberek? Valójában ők azok, csak még nem ismertük fel ezt. Vezetői képességeink próbája, hogy segítsünk nekik olyan emberekké válni, akik építik a gyülekezetet.”
Előbb a szíved dobd át
Igazi, mélyreható változás az önmagunkról alkotott kép megváltozásával kezdődik bennünk – hangsúlyozta. „Amit megszoktunk, nem biztos, hogy az, ahová tartozunk. Oda fogunk tartozni, amiben hiszünk. Vezetőként éppen ezért az a feladatunk, hogy ezt a belső meggyőződést formáljuk azokban, akik ránk bízattak. Egy fiatalember egyszer azt mondta az edzőjének, nem hiszi, hogy sikerülhet átugrania egy korlátot. Mire az edzője úgy válaszolt neki: először a szíved dobd át a korláton, a tested pedig követni fogja.”
Tükröt tart
A lelkipásztor arra is felhívta a figyelmet, hogy amit az ember folyamatosan lát és hall, az befészkeli magát a szívébe, és az életét robotpilótára teszi. „Változtasd meg, mit látnak és hallanak az emberek körülötted! Újra és újra ismételd el a közös víziótokat, mert abban erő van! A vízió tükör, amelyben láthatjuk jelenlegi és jövőbeli önmagunkat. Nevezd annak a vezetettjeid, amivé válhatnak: vezetőknek! Emlékeztesd magad arra, hogy nem ők vannak érted, hanem fordítva: te vagy itt azért, mert ők a különlegesek.”
Strukturált képzési rendszer
Sam Adeyemi hozzátette: az emberek nem a szavainkat, hanem a tetteinket és a példánkat követik. Ugyanakkor fontos, hogy amikor képzésükre van szükség, azt strukturált rendszerben tegyük. A képzés azért is hasznos, mert elmélyíti a víziót, a közös értékeket, tudatosítja a stratégiát és a folyamatot, amelyben részt veszünk, eközben pedig összehangolja a szervezeti és a személyes célokat. Erre saját példát hozott, hiszen egy újragondolt képzés eredményeként gyülekezetük létszáma két év alatt megtízszereződött.
Engedd el a sikereid!
Meghalás nélkül azonban nem lehet új szintre emelkedni – tette hozzá. Sam Adeyemi talán mind közül a legmeglepőbb és leghasznosabb vezetőkhöz szóló tanácsa az volt, hogy merjenek szembesülni saját bizonytalanságukkal és elengedni jelenlegi sikereiket. „A siker sok vezető önfeláldozásra és kockázatvállalásra való hajlamát eltompítja. Ezek nélkül azonban nincs növekedés.”
Álomból vezetés
„A félelem az álmok lerombolója, pedig a bátorság éppúgy ragályos. Konkrét lépésekkel pedig az is elsajátítható” – kezdte előadását Gary Haugen emberjogi ügyvéd, a modernkori rabszolgaság elleni mozgalom vezetője, a Nemzetközi Jogi Misszió alapítója. „Mielőtt meghalt, Jézus az utolsó vacsorán a legtöbbször arra intette tanítványait, hogy ne féljenek. A félelem az álmok csendes gyilkosa.” Haugen ezután Martin Luther King Van egy álmom… kezdetű híres beszédére emlékeztetett, amelyet több millió ember hallhatott az élő televíziós közvetítés révén. Beszédét, amelyet egész éjjel írt, akadozva olvasta fel, mígnem egy ponton egyik barátja odaszólt neki, hogy mondja el az álmát. Ekkor kezdett dőlni belőle a szó, amely visszafordíthatatlan előrelépést jelentett a színesbőrűek egyenjogúsága érdekében folytatott harcban. „A vezetés egy álommal kezdődik” – hangsúlyozta az előadó.
Feladni vagy folytatni?
„Az álmot a szeretet táplálja, a félelem azonban önmagunk felé fordít, arra késztet, hogy elsősorban saját magunkkal törődjünk” – fejtegette. Ezúttal egy közelmúltbeli és őt is érintő példát hozott. Egy olyan emberjogi ügyvédét, akit saját hazájában brutálisan megöltek védencével együtt, azt a sofőrt sem kímélve, aki őket szállította haza egy, a rendőrséget a vádlottak padjára ültető perről. Gary Haugen, az ügyet felkaroló Nemzetközi Jogi Misszió vezetője elárulta, komoly fejtörést okozott neki, ezek után biztasson-e bárkit az elnyomottak ügyéért való kiállásra, különösen az érintett országban. „Féltem attól, hogy mások mit szólnak majd, ha ezek után is folytatom a missziót, sőt, valószínűleg még meg is dicsértek volna a megfontoltságomért, ha nem teszem. De végül arra jutottam, ha abbahagyjuk a munkánkat, akkor mi lesz a kiszolgáltatottakkal?”
Támadójáték védekezés helyett
Majd hozzátette: valóban másként folytatták munkájukat. A munkahelyükön az ügyvédek és a munkatársak minden napot félórás csendességgel kezdenek. Ilyenkor imádságban készülnek fel az aznapi kihívásokra. Miután elvesztették egyik legjobb emberüket, az egymás iránti szeretet segített legyőzni a félelmet, hogy folytathassák közös missziójukat. Egyetlen ember sem hagyta ott a munkahelyét, a nyílt és őszinte gyász leteltével pedig egy csapatként nyerték vissza az örömöt és az erőt.
A napkezdő imádságra azért is van szükség, mert mint mondta, a vezetőket gyakran nem a vágyaik, hanem titkos félelmeik irányítják döntéshelyzetekben, ami meggátolhatja azt a munkát, amit Isten el tudna végezni általuk. „Vajon Isten is pánikba esik, amikor mi elbizonytalanodunk abban, hogy az álom vajon valóra válik-e? Vagy pedig megmutatja az ehhez vezető utat? Bizony, Ő a remény, a békesség, a szeretet és az öröm útján vezet tovább minden körülménytől függetlenül. Ezért ne hagyjuk, hogy a félelem kioltsa az örömöt! Egy támadójátékos számára az igazi örömöt nem a kapott gólok elkerülése, hanem a lőtt gólok jelentik. Isten is arra hív, hogy ne csak védekezzünk, hanem támadjunk is. Isten királyságának támadásai ellen a pokol kapui sem nyerhetnek. Ehhez megvan az alapunk, hiszen nagy és végtelen reménységünk van Istenben. Jézus azt mondta, legyünk bátrak, mert bár néha keserű a veszteség és a világon nyomorúságunk van, Ő legyőzte a világot.”
A misszióvezető hangsúlyozta: életformáló erő van az Istentől kapott szeretetben. Majd arra emlékeztetett: csupán szolgálók vagyunk a harcmezőn. Az igazi harcos Krisztus maga.
Kép: GLS; EPA