2009-ben az első Gróf Teleki Nap apropója az volt, hogy az akkor újonnan felépült Református Polgári Fiú- és Leányiskola épületét éppen 80 esztendővel korábban adták át. Az átadás október 10-én történt, ezért ezt a napot mindig az ehhez legközelebb levő hétvégéhez igazítjuk. Erre a napra meghívjuk a még élő „öreg polgáristákat" is, akik nagy örömmel jönnek el, hogy találkozhassanak társaikkal. Természetesen diákjaink családjait és a városunkban élő embereket is várjuk ilyenkor. Minden évben van mottója ennek a napnak, most a „tehetség" jegyében zajlottak a programok.

Az iskolaudvaron zajló zenés reggeli torna után istentiszteleten vehettünk részt a templomban. Az Igét Ablonczy Gábor lelkész-főigazgató hirdette a II. Királyok 5, 1-19 (Naámán csodálatos gyógyulása) és az I. Péter 3, 15 alapján: „ Az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet."
Az istentisztelet végén a helyi Vikár Béla Nőikar előadásában hallgathattunk meg két népdal-/zsoltárfeldolgozást (92 – Jó dolog az Urat áldani, dicsérni; 111 – Isten nevét dicsérem, szívem csupa hála) és két megzenésített Reményik Sándor verset (Templomok, Akarom). Érdekes volt, ahogy az énekek szövege, mondanivalója teljesen ráfelelt az igehirdetés mondanivalójára. Pedig nem történt semmiféle összebeszélés, csak Valaki fentről így rendezte...

Istentisztelet után az iskolában folytatódtak a programok. A gyerekeket csapatokra bontottuk, külön alsó és felső tagozat szerint, de osztályonként vegyesen, majd indulhatott a vetélkedés. A csapatoknak négy helyszínen kellett ügyeskedniük. Az egyik helyszínen egy ismert népdalt kellett különböző hangszerek kíséretével minél tetszetősebben előadni. Egy másikon egy képet kellett készíteni tetszőleges technikával. A harmadikon egy akadálypályán virágokat kellett összegyűjteni bekötött szemmel úgy, hogy a többiek a hangjukkal irányították a gyűjtögetőt. A negyediken labdával kellett különböző feladatokat elvégezni olyan módon, hogy a labda közben ne essen le. A gyerekek élvezettel, ügyesen hajtották végre a feladatokat és szép dolgokat alkottak közben. A vetélkedő után következett az ebéd. Finom pörköltöt ehettünk és hozzá ráadásként gofrit, amit a szakiskolásaink készítettek el a főzésoktatójukkal közösen.

Az ebédet követte a Dunapatajról érkezett Fényes Csillag Citerazenekar műsora. Mivel igencsak lógott az eső lába odakint, ezért az aulában adták elő, amit magukkal hoztak. A gyerekek csillogó szemekkel, tapsolva hallgatták őket.
A citerások után az iskola énekkara adta elő a dalokat, amikkel erre az alkalomra készült. Ügyesek, aranyosak voltak, bár kicsit megszeppentek az elején. Időközben megérkeztek Szalkszentmártonból a Szalki Komámasszonyok Néptánccsoport tagjai is, akik a tornateremben először bemutatták nekünk tánctudásukat, majd igen jó hangulatú táncházat tartottak az érdeklődő gyermek- és felnőttseregnek. A táncház sikere olyan nagy volt, hogy abba sem akarták hagyni, pedig a helyi tűzoltók már előkészültek és vártak minket az ő „műsorszámukhoz" a Duna-parton.
Miután lesétáltunk a vízpart melletti füves területre, az előre elkészített terepen megbeszélték a gyerekekkel a tűzgyújtás veszélyeit és azt, mi a teendő, ha valahol tűz üt ki. Közösen meggyújtották a kétkupacnyi szalmabálát, majd felhívták a kollégákat, akik szirénázva jöttek le kocsijukkal a partra. Összeszerelték a tömlőket, és a gyerekek lelkes segítségével eloltották a tüzet.
Visszatérve az iskolába már vártak bennünket a Solti Bikák és Boszorkányok egy hangulatos erőpróbára. Bothúzásban és kötélhúzásban lehetett versengeni egymással egyénenként, illetve csapatokban. Ennek a programnak évek óta nagy sikere van, idén is így volt. Aki nem húzott kötelet, az felfedezhette az időközben az iskolaudvarra beérkezett tűzoltóautó tetejét és belsejét is.

A nap vége felé megérkeztek a helyi Kék Duna Népdalkör tagjai is, akik egy aznapi másik fellépés után jöttek el még hozzánk. A tornateremben adták elő népdalcsokrukat, amibe néha-néha a közönség is becsatlakozott. Itt is nagyon jó hangulat alakult ki. Az előadásuk után még ott maradtak, és nagy közös éneklésbe fogtak a hallgatósággal. Jó volt hallgatni őket, velük énekelni! A nagy éneklés után két diákunk is előadta zenei tudományát: Sándor Janka nyolcadik osztályos tanulónk a citerájával és énekével, Juhász Réka negyedik osztályos tanulónk pedig a furulyázásával örvendeztetett meg bennünket.

Egész nap voltak olyan lehetőségek, melyek nem voltak időhöz kötve – a kisebbek az ugrálóvárban játszhattak, lehetett arcot festetni, papírdíszeket készíteni, zsákbamacskát venni sok meglepetéssel. A szakiskolások kreatív varrástudományának eredményeiből kiállítást tekinthettünk meg az aulában. Egész nap megtekinthető volt a rajzpályázatra előre elkészített alkotások sokasága is az aula falain. A büfében reggeltől estig ügyesen helytálltak a vállalkozó kedvű szülők, akik előtt le a kalappal, olyan mennyiségű munkát végeztek el.

Az „öreg polgáristák" ismét szép számban vettek részt a nap eseményein. Kialakítottunk nekik egy külön termet, ahol nyugodtan beszélgethettek egymással némi harapni- és innivaló mellett. Nagyon örültek a lehetőségnek, hogy ismét itt találkozhattak, és viccesen biztatták egymást, mikor búcsúztak: „Nehogy meg találj halni, jövőre is itt találkozzunk!"
A napot szokás szerint tombolahúzás zárta, melyre számos helyről (szülőktől, cégektől, pedagógusoktól, gyülekezeti tagoktól...) érkeztek felajánlások. A tombolahúzásra új módszert találtunk ki, ami már farsangkor is bevált: a tombolajegyre ráírják a vevő nevét, és így húzzák ki. Így, ha a húzásnál nincs is jelen az illető, akkor is megkapja a nyereményét, és még a húzás ideje is lerövidül, mert nem kell a számokat keresgélni.

Köszönet illeti a szervezőket: Turcsányi Csillát, aki a programokat szervezte meg teljes erőbedobással és a végrehajtást vezényelte nagyon profin, illetve Lendvai Tündét, aki csodálatos vendégfogadó hidegtálakat, salátákat készített, az ebédről, a terítésről és a felszolgálásról gondoskodott egész nap a szakiskolás diákjaival együtt. Nagy munkát vittek véghez mindketten, ami remekül sikerült.
És hála Istennek, aki gondoskodott róla, hogy bár lógott az eső lába egész nap, de csak akkor eredt el, mikor már a végére értünk. Ez valahogy mindig így történik...  Szeret minket Mennyei Atyánk és jókedve telik bennünk azt hiszem. SDG!

(Iskolánkról, és az eseményről bővebben: www.drkiskola.hu)

Sándorné Ablonczy Zsuzsanna, a DRK tanára