A református telefonos és internetes lelkigondozás általában nincs szem előtt, hiszen olyan háttérszolgálatról van szó, amelynek leginkább akkor lehet érezni a hiányát, ha nincs. Az elhúzódó koronavírus-járvány miatt azonban egyre többen szorulnak lelki segítségnyújtásra, így előtérbe kerül minden olyan lehetőség, amely a krízishelyzetből kiutat mutathat. Ez utóbbit a Református Telefonos Lelkigondozás is megtapasztalhatta az elmúlt évben – tudtuk meg a szervezet vezetőjétől, Révész Jánosné Abuczky Anikótól, aki lassan harminc éve végzi missziói szolgálatát ezen a területen.

A kommunikációra épül
„Azért vagyunk, hogy a válságba jutottaknak támaszt nyújtsunk, hogy mindig elérhetőek legyünk számunkra, hogy enyhítsük az elhagyatottságukat, kétségbeesettségüket, magányosságukat, és támogassuk azokat a krízisben lévőket, akiknek nincs hová fordulniuk” – fogalmazta meg küldetésük lényegét Révész Anikó. A hivatalos meghatározása mindennek így hangzik: konzultációs vagy krízisintervenciós beszélgetés emberi és lelki válság esetén, emberi, családi, hitbeli, lelkiismereti kérdések megbeszélésére. De hogyan is zajlik egy ilyen telefonhívás? – tettük fel a kérdést Anikónak.

„Maga a hívó kezdeményezi a beszélgetést és bármikor megszakíthatja a kapcsolatot. A beszélgetés során természetesen az emberi méltóságot, szabadságot tiszteletben tartjuk. A krízisben lévő hívót abban igyekszünk erősíteni, hogy helyreálljon a lelki egyensúlya, hogy oldódjon a lélektani beszűkültsége, regressziója, a problémamegoldó eszközei pedig fejlődjenek. Ahhoz viszont, hogy a stresszel megküzdő mechanizmusokat és az alkalmazkodóképességet megerősítsük, elengedhetetlen a megértő, empatikus légkör, a higgadt beszélgetés, a gyors megnyugtatás. Ezért elsőként ennek a bizalmi viszonynak a megteremtésére törekszünk, majd igyekszünk ezt végig fenntartani.”

A beszélgetésnek – vagy több beszélgetés esetén az utolsó beszélgetésnek – a végén dől el, hogy a továbbiakban melyik hívónak szükséges szakértő konzultáns vagy tanácsadó is. „Ennél a szakasznál már csupán eszközök vagyunk abban, hogy bevonjuk a hívót egy külső kapcsolatba azokkal a szakemberekkel, akikkel együttműködünk. Ennek lehetőségét csak a figyelmébe ajánljuk a hívónak, de ő maga dönti el, hogy igénybe veszi-e az adott pszichológiai, egészségügyi, szociális, jogi vagy egyházi jellegű segítséget.”

Telefonhívást már interneten keresztül, Skype-on is lehet igényelni. Amikor ez a lehetőség elindult, akkor még újdonságnak számított, míg most, a pandémia idején a legtöbb ember már átállt a Skype-ra és más online kapcsolattartási módokra. Természetesen kamera nélkül, névtelenül zajlik a hívás: bár a hívó, ha akarja, bekapcsolhatja a kameráját, de a vonal túlsó végén lévő ügyelő sohasem, neki őriznie kell az anonimitását. „Igyekszünk minél több csatornán elérhetőek maradni, van honlapunk és Facebook-oldalunk is Velünk lehet beszélni néven. Levélírásra azonban inkább nem buzdítanék senkit, mert a lelkigondozás a kommunikációra épül.”

A szolgálatot a református hitbéli elkötelezettség különbözteti meg a hasonló telefonos lelkisegélyt szolgáltatóktól. „A célunk az, hogy a bajban lévő hívó ne csupán arra az erőre találjon rá, ami benne rejlik, hanem arra is, amely úgymond felülről jön. Itt jön be a képbe az egyházi hivatásunk célja: az Istennel való kapcsolat. Valljuk, hogy akkor vagyunk őszinték magunkhoz és az érzéseinkben hitelesek, ha részt veszünk mások életében, ha gondoskodunk róluk. Erre akkor maradunk fogékonyak, ha építünk, alkotunk, remélünk, együtt szenvedünk és örülünk másokkal. Erre buzdít bennünket maga a Biblia is.”



Újfajta krízishelyzetben
A koronavírus-járványnak köszönhetően a korábbiakhoz képest megháromszorozódott a hívásaik száma. „Az első hullám alatt szinte pánikszerűen keresték a krízisben lévők a szolgálatot. Kiterjesztettük az éjjeli ügyelet időtartalmát, mert nem is tudtunk felvenni minden hívást, annyira zsúfolt volt a vonal. Nyáron lecsökkent a hívások száma, valószínűleg akkor sokan gondolhatták, hogy túl vagyunk a nehezén, de számított az is, hogy az emberek kimehettek a szabadba. A második hullám megnövekedett hívásszáma már nem volt annyira kiugró a tavaszihoz képest. A mostani, harmadik hullám végét pedig még nem látni.”

Nagyon nehéz helyzet ez, mind a hívóknak, mind az ügyelőknek. „Mindannyian érintettek vagyunk a krízisben, és mindannyian szenvedünk tőle, velünk is előfordul, hogy elveszítjük szerettünket vagy hatósági karanténba kerülünk, mi is ki vagyunk téve a fertőzés veszélyeinek és szövődményeinek. Akkor leszünk hitelesek, ha mindezt mások megsegítése előtt lerendezzük magunkban. Kezelnünk kell a helyzetet ahhoz, hogy segíteni tudjunk, de egymás szemében is hitelesnek kell maradnunk, ezért a vezetők és szupervizorok lehetőséget adnak a munkatársainknak arra, hogy kibeszéljék a feszültségeiket.”

Januárban még személyesen is együtt lehetett a csapat, azóta pedig online találkoznak, hogy erősítsék egymást. „Hála Istennek hívő emberek vagyunk, megküzdjük a magunk harcát, és online platformon szoktunk beszélgetni, imádkozni, énekelni. Mi, vezetők, gondoskodunk a munkatársak továbbképzéséről. De mivel a szolgálat krízisintervencióra alakult, bizonyos szempontból azért felkészült volt erre a helyzetre is. Aki ezt vállalja, annak máskor is szembe kell néznie a problémákkal, azokkal a hívókkal, akik saját magukat is veszélyeztetve látják. Miután öngyilkosság megakadályozása, értelmes cselekvésbe fordítása is feladatunk, ezért ezekre a kihívásokra már felkészült a csapat.”

Az érintettségen túl abban is különbözik a megszokottaktól a mostani krízishelyzet, hogy ez hosszú ideig tart. „A krízishelyzeteknek van felfelé ívelése ugyan, de utána belátható a vége. A mostaninak azonban még nem látjuk a végét, és egy éve küszködünk vele. Ez egyfajta lelki kimerülést okoz, amit a szakemberek karanténfáradtságnak neveznek. Ez is új jelenség. A hosszú tűrésben a szabadság korlátozása, az izoláltság, az összezártság, a mozgáshiány, az egzisztenciális nehézségek, egészségügyi problémák együttesen vezettek a karanténfáradtsághoz. Mindezt nem elég túlélni, hanem működésbe kell hozni a bennünk lévő lelki erőtartalékokat. Erősítenünk kell a bizalmat, a biztonságot, az együttműködést, hogy képesek maradjunk az egymás iránti toleranciára és segítőkészségre is!”

Révész Anikó úgy véli, illúzió volna azt remélni, hogy ha ennek vége, akkor minden visszaáll a régibe. „Megújulásra, újfajta értékrendre és életmódra van szükségünk, tudatosabban kell élnünk, egymást támogatva! Mi tudunk ebben a helyzetben másoknak adni, mert van Mennyei Atyánk, aki fogja a kezünket, aki a Lélek által jelen van, és akiben rátalálhatunk erre az új életre. Ha fáradtak vagyunk is, ha vannak is nekünk is félelmeink, problémáink, mégis bíznunk kell Istenben, aki teremtett minket, aki hordoz bennünket.”



Bizonytalanok reménye
Aki elhívást érez magában, hogy önkéntesként csatlakozzon a telefonos ügyelők közé, írjon levelet az info@telefon-lelkigondozas.hu e-mail címre, és csatoljon hozzá egy motivációs önéletrajzot, amelyben leírja, hogy korábban milyen önkéntes munkában vett részt, valamint azt is, hogy miért szeretne részt venni ebben a szolgálatban! „A jelentkezők pszichológiai és mentális felmérésével szoktuk kezdeni, és csak utána kezdünk bele a szakmai képzésbe. Nálunk ugyanis speciális képzést kap mindenki, hogy a vonal mögé ülhessen. Ez pandémiás helyzetben nehéz, mert 10-12 embert szoktunk általában összeszedni egy féléves képzésre, és most várnia kell a jelentkezőknek arra, hogy találkozhassunk, ez azonban ne tartson vissza senkit! Viszont azt kérnénk, hogy olyanok jelentkezzenek, akik nemcsak a pandémia idején, hanem hosszabb időn át szolgálnának!”

A telefonos lelkigondozás a mindenkori önkéntesek létszámától függetlenül is várja azoknak a hívását, akik külső segítséggel gondolnák végig mindazt, ami történt vagy történik velük. „Mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy nem tudjuk senkivel megosztani terheinket. A reménytelenségnek, magánynak, elhagyatottságnak ez az érzése bármelyikünket elérheti, bárhol is élünk, bármit is csinálunk. Beszélni a problémáinkról, megosztani valakivel érzéseinket – ez az első lépés a megoldásaink felé. De nem mindig könnyű erre megtalálni a megfelelő embert. Mi igyekszünk megértést, teljes titoktartást adni, az emberi méltóságot komolyan venni, a szabadságot tiszteletben tartani, támaszává és barátjává válni annak, aki hív bennünket. A Példabeszédek könyve 11. fejezetének 25. részében így fogalmaz az Ige: »Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.« Ebben a reményben biztatom a bizonytalanokat.”
 

Képek: Révész Anikó, Református Telefonos Lelkigondozás