Épp az úrvacsorai kelyheket tisztította a gyülekezet gondnoka. A templom már elcsendesedett. A lelkészék az imént mentek föl a parókiára, még hallatszanak a tiszteletes távolodó léptei. A palást ott van felakasztva szemközt a szekrényajtóra. A gondnok figyeli magát, ahogy tükröződik az arca a fényes úrvacsorai kehelyben.
Szépek a klenódiumok, na.
Sokat harcolt érte, hogy a szebbik, a drágábbik kerüljön az úrasztalára. Ezüstből. Most pedig lelkiismeretesen törölgeti. Más lehet, hogy gyorsabban csinálná, de nála gondosabban aligha.
Krisztus vére. Krisztus értünk kiontatott vérének szimbóluma nem lehet méltatlan edényben.
Bor és kenyér. Test és vér.

⁎⁎⁎

A klenódium szó eredetileg drágaságot, kincset, ereklyét vagy ereklyetartót jelent. Református használata ennél szűkebb, mert jellemzően azokat a tárgyakat jelölik ezzel a kifejezéssel, melyeket az úrvacsora kiszolgáltatására használnak, ezek ugyanis „közvetlenül érintkeznek a Krisztus testét és vérét jelenvalóvá tévő ‘szent jegyekkel’”. Ezek a tárgyak a kelyhek, kannák, kenyértartó és kenyérosztó tányérok.

A hagyomány szerint a református egyház klenódiumai bármilyen anyagból készülhetnek, akár fából, üvegből, fémekből, természetesen nemesfémekből is. Az adományozott tárgyak színvonala és minősége természetesen mindig a lehető legjobb, szinte céhremekek vagy azokkal megegyező nívójú tárgyak voltak.

Forrás: Nagy Károly Zsolt: Communitas et Ecclesia. A lokalitás fogalmának változásai a magyar reformátusok között. – L'Harmattan (Budapest) 335-355. o. 

⁎⁎⁎

Majdnem élettelen a test, ami a röviditaltól ragacsos söntéspultnak támaszkodik. Mintha évek óta itt lenne. Mondjuk ki bátran: itt is van – sokkal inkább, mint máshol.
Pedig a doktor úr csak végszükség esetén tér be a sarki kocsmába. Amikor a többi zárva, vagy amikor már képtelen arra, hogy távolabbra menjen. Akkor már nem csak az este, de az agyköd is rejti a kíváncsi szemek elől. A főorvos úr ilyenkor újra másfél éves. A játékkockákból épült torony összedőlt, eltakarja a szemét, úgy bújik el a világ elől. A Nocsak, a főorvos úr! – csak a kocsmáros belső monológjában hallatszik, miközben kívülről törölgeti a söröskorsót, megélhetésének drága forrását.
Bizony, minden forrásom legalább 3,6%-os – mondatja vele a csendes elégedettség. Vagy még inkább: a hála. H-vitaminról a tiszteletes is annyit beszél. Sokkal egészségesebb, aki naponta beveszi, tudhatná a doktor úr is. Meg van írva. Hálás lehet például, hogy én még kiszolgálom zárás után. Innen elviheti a dobozos sörét békességgel. A folyékony kenyeret. Csak bor nincs hitelbe.

⁎⁎⁎

Ez vér. Anya, te vérzel! – suttogja a tizenhat éves fiú tehetetlen dühvel, miközben felsegíti anyját az üvegszilánkok közül.
A konyhakövön fekvő test, ami rabul ejtette a professzor úr ragyogó elméjét és világos gondolatait, most nem mozdul.
Az összetört üvegpoharak közül tápászkodó női alak a kamaszba kapaszkodik. Nem fáj igazán.
El lehet-e hinni, hogy nem fáj? A fiú a doktor úr tehetségét örökölte. Neki még szerencsére pokolian fáj. Ahogy kiveszi az apja kabátzsebéből az összenyomódott sörösdobozt, a saját kezét is megvágja. Nem is volt már pénze, amikor elment. Ki adott neki inni?

A mindennapi rettegés méregfogát csak percekre húzta ki a pénztelenség, ma biztosan nem részegedik le. Még nem számolt az emberi aljassággal. Pénz nem volt, eszméletvesztés mégis van. Meg hitel is ezek szerint valahol.

⁎⁎⁎

Ez az én testem, mely értetek adatik.
…Úgy egyék..., úgy igyék…

Bevezette a tiszteletes a havi úrvacsorát, jóllehet a hitemben nem kételkedett, de mindig elhangzik ez az úgyegyék, úgyigyék. Hát, hogy máshogy ennék és innék, mint úgy? A Ráczok, csakis úgyisznak. Egyenes gerinccel, bocskaiban. A kocsmában például sehogy, ott csak a nyomorultak. Ők az úrasztalánál, nemzedékről nemzedékre.
Örökölte a gondnoki szolgálatot, csakúgy, mint a kocsmát.

Tükröződik a fényesre törölt kehelyben a gondnok arca. Kissé szigorú, szikár vonások. Rengeteg a munka, nem volt ideje elpuhulni. Ő is adja testét, vérét az övéiért. A gyülekezet meg a család. Ennyi. Ezért van a kocsma. Ez az ő keresztje. De viszi becsülettel.

⁎⁎⁎

A test már alig mozdul. Szinte feloldották az évek, ahogy a templomba járás rutinját is. A név elől semmi nem tudta lemosni a méltóság és a tudás betűit, de az alkohol a doktor urat kimosta a kórházból. A gyerekeit meg elmosta mellőle. Ki a rabló? A Ráczfrici biztos nem.

⁎⁎⁎

Miért engedte az Isten?

⁎⁎⁎

Tragikus hirtelenséggel elhunyt – így írjuk a gondnok úr gyászjelentését, tiszteletes úr? Rácz Frigyes, gyülekezetünk hűséges szolgálója tragikus hirtelenséggel.

Lesz aznap másik temetés is?
Idős orvos, szűk családi körben.
Mintha idejártak volna ezek is. De nem voltak hűségesek, mint a gondnok úr. Megfojtotta szívükben az igemagvakat a világ gondja. 10.30 és 12.00.
A doktor úr piás volt, azt mondják.

Képek: Füle Tamás