Apátlan nemzedék
Néhány évig azt hittem, hogy a férfiak elakadásai kizárólag a nőknek okoznak keserű éveket, leginkább őket érintik hátrányosan. Később találkoztam nyílt és őszinte úriemberekkel, akik megosztották a saját bizonytalanságukat: talán megrekedtek valahol az úton. Hogy az emberré váláson túl férfivá is fontos formálódni, arra Bolyki László zenész, igehirdető és lelkigondozó hívta fel egyszer a figyelmem, amikor megjegyezte, hogy milyen érdekes, hogy a Biblia számtalan helyen bátorít arra, hogy legyetek férfiak! – de egyetlen helyen sem olvassuk, hogy arra hívna az Ige: legyetek nők! Bolyki szerint ez a megkülönböztetett figyelem annak köszönhető, hogy a Biblia nem idealizálja a képet: attól, hogy valaki fiúnak születik, nem feltétlenül talál rá a férfiasság útjára – míg a nők esetében legtöbbször ez természetes folyamat.
A férfiasság témájában született meglepően nagy számú írásmű is arról beszél: ez a téma korántsem triviális. Időről időre egy-egy férfi gyanakodni kezd önmagára és minden erejét a megoldás felkutatására fordítja. Így született minden férfi irodalom alfája is, Robert Bly Vasjankója, ami voltaképpen az 1812-ben napvilágot látott Grimm-mese exegézise.

Bly talán először jelöli meg nemzedéke férfiúi elakadásainak okát az apátlanságban – ekkor 1990-et írunk. A szociológiában az 1950-es évektől létezik definiáltan az apátlan nemzedék fogalma. De hogy ez a tény hogyan hat a férfiasságra, annak megértéséhez nem árt egy egyszerű felnövéstörténetet megérteni – Bly erre a Vasjankót találta a legalkalmasabbnak. Az apátlanság mellett okként pedig az idősebb férfiak felé való egyetemes bizalmatlanságot is odateszi, melynek az amerikai miliőben a vietnámi háború visszáságai ágyaztak meg – és hát valljuk be, Európa sem szűkölködött ez idő tájt sem a társadalmi méretű hazugságokban.

Egyébként az apátlanság is a háború közvetett hatásainak egyike, ennek az állapotnak azonban azóta számos alternatív elérési útvonala is lett. Az egyik csapást a válások megnövekedett száma jelölte ki, a másikat az urbanizáció és a férfiakat érintő megváltozott társadalmi elvárások.  

Amellett, hogy a munkamánia is kitermelte a maga „hadiárváit”, van még egy harmadik út, ahogyan apa nélkülivé válhat bárki, ez a speciálisan keresztény közeget érintő családi amputáció a túlzásba vitt szolgálat.

Számos okból tehát, de egyre kevésbé van jelen az apa a családokban, aki ezt a sűrített jelentéstartalmat, hogy mit jelent férfinak lenni, a fia elé élné.

Befejezetlen férfiak (év)százada
Robert Bly szövegét nem könnyű olvasni. Ennek az az oka, hogy meglehetősen hínáros – ami nem esztétikai, vagy irodalomelméleti kategória, hanem inkább szellemi. Talán úgy a legegyszerűbb megérteni, ha az ember leemeli a polcról például Kálvin Institútióját – és bár a nyelvezete nem éppen mai, a szöveg mégis tiszta és világos.
Mindemellett Bly nagyon egyszerű és alapvető dolgokat állapít meg a férfilétről, melynek szerinte nyolc állomása van – és bizony lehet egyik-másik állomáson hosszan, esetleg élethosszig vesztegelni. De ahogy olvastam Blyt, arra jutottam, hogy valójában ez a vesztegelés a férfiaknak sem éri meg.

Elfelejtettünk egész éjjel halászni
„Sokáig a legkevésbé sem foglalkoztatott a férfiirodalom, viszont azt vettem észre, hogy miközben igehirdetőként és a Bibliát jól ismerő emberként teljes lelkiismeretem szerint szolgáltam az Urat és éltem a családi életemet, mégsem működtek bizonyos dolgok. Lassan jöttem rá arra, hogy részben a szüleim tönkrement házasságának a következményei gyűrűztek be a saját életembe.
Nem értettem, hogyha a természetfeletti világgal rendben van a kapcsolatom, hogy lehet, hogy a természetiben mégsem tökéletes minden? Azt gondoltam pedig, hogy az ráadásként megadatik, ha Isten országát keresem. 

Akkor kezdett igazán érdekelni, létezik-e, hogy van, amit egyáltalán nem tudok arról, hogy mit jelent férfinak lenni?!

Először a mélylélektan foglalkoztatott, majd kezembe került Robert Bly könyve, a Vasjankó. Ez a könyv 1990-ben jelent meg, amikor Amerikában a puha férfiak világa egyre terebélyesedett. Az Új-Jeruzsálem közösségben Richard Rohrék pelenkázni tanították a férfiakat és ebben a közhangulatban robbant a Vasjankó. Azóta Richard Rohr, John Eldredge és mások is megírták a saját férfiirodalmukat, melyekben megpróbálták megkeresztelni a Vasjankót – de szerintem ez meddő törekvés. Bly pont arra mutat rá, ami természeti. Hívő emberként azt vettem észre magamon, hogy Jézus szavára állandóan ki akartam vetni a hálót – de már nem halásztam egész éjjel. Pedig van egy természetes része annak, hogy mit jelent férfinak lenni. Ez a tudás javarészt attól függ, hogy volt-e apa, aki megtanította, volt-e férfiközösség, amelyikhez tartozva megtörtént a beavatódás a férfilétbe. Ez nem Jézus-kérdés. 

Éppen a bibliai hősöket nézve láttam azt, hogy a férfiasság nem természetfeletti érték, tehát nem a hit területén artikulálható ügy.

Azt mondja az Ige, hogy Isten gondoskodik rólunk, az anyagi javainkról. Képzeljünk el egy generációt, amelyik otthon ül és várja, hogy gondoskodjon róla Isten. És akkor valaki megírná nekik a Tücsök és a hangya című mese elemzését arról, hogy igazából dolgozni életbevágóan fontos. Ilyen a Vasjankó. A közeljövőben jelenik meg a könyvem, ami ugyanehhez a témához kapcsolódik, ebben lesz egy eléggé felzaklató fejezet, ami Izsák és Rebeka házasságát elemzi. Nagyon sok esetben a férfiasságában gyenge férfi bizonygatja a felsőbbségét – különösen igaz ez az egyházi körökre. A szószék majdnem az egyetlen hely, ahol negyven percig úgy beszélhet az ember, hogy nem szakítja félbe senki, és ahol a férfi legitim támasztékot kap arra nézve, hogy ő erős. Az a célom a könyv megírásával, hogy ráébresszem a férfiakat, hogy szükség van arra, hogy minden apa beavató legyen. Mert minden fiút be kell avatni és ezt nem lehet intézményesíteni. Apátlan társadalomban élünk és ez az, amit ellensúlyozni kell. A nők beavatását legtöbbször elvégzi a természet azzal, hogy anyává válnak. Sokkal kevesebb a beavatatlan nő, mint a férfi. Egy férfi nyugodtan maradhat hülyegyerek, attól, hogy gyerekei születtek. Őt vagy kívülről beavatják, vagy soha nem fog beavatódni. A nők kőkeményen megszenvedik a férfiak elakadását a férfiasság terén. Amikor úgy akadnak el, hogy az élet megy előre, ők pedig belül megmaradnak kisfiúnak. Ült velem szemben például egy 55 éves férfi és elmondta, hogy beleszeretett a titkárnőjébe, mert elege van abból, ahogy a feleségével élnek; az szerinte maga a pokol. Hiába cégvezető, láttam, hogy még a harcos létbe sem avatódott be, mert azt szeretné, hogy őt kényeztessék. Ahelyett, hogy az életét adná az övéi boldogságáért, odaadja az övéi életét a saját vélt boldogságlufijáért.

Amit én látok: a házasság egy hajó, aminek a férfi a kapitánya. Ha észreveszi, hogy lyukas a hajó, akkor az élete árán is meg kell mentenie, és nem pedig átigazolni egy elegáns jachtra.

De egy férfinek csak egy másik férfi adhat ilyen visszajelzést. A beavatatlanság nem morális kérdés, én csak együttérzéssel tudok beszélni a beavatatlan férfiakról – mert annak a férfinak valószínűleg az apja is beavatatlan volt, pedig nagy harcos lehetett volna belőle és nagyszerű király. De nem jött ki a fiúlétből. Ha valaki látja magán és a családjában ugyanezt, jó, ha nem azon kezd nyavalyogni, hogy mi nem adatott meg, hanem felismeri a lehetőséget: nála kezdődhet a változás. Nem XXI. századi beavatási rítusokat kell kitalálni, ebben nem hiszek. De szükség van erős férfiközösségekre. Jézus a tanítványokat is kettesével küldi ki, a megtartó, tizenkettes közösségből, hogy csak egy példát mondjak. Tavaly végigcsináltam a fiammal az XCC-t az erdélyi hegyekben, sokszoros beavatási és beavatódási élmény volt. Brutálisan nehéz körülmények adódtak, de olyan bajtársiasság, olyan légkör alakult ki, ami máshogy egyszerűen nem lehetséges.”

Bolyki László férfiasságról, apa-fiúi kapcsolatról szóló könyve közép-kelet-európai perspektívával hamarosan megjelenik a Harmat Kiadó gondozásában.

A harcos, a király és a bölcs
A férfivá válás útja tehát a keresztény irodalom számára sem közömbös. A legjobban sikerült mű idén jelent meg, John Eldredge tollából Befejezetlen férfiak útikalauza címmel (Koinónia Kiadó, 2024). Eldredge hét fázisát különbözteti meg a férfivá válásnak, Blyhoz hasonló szisztémával dolgozva, de sokkal világosabban és áttekinthetőbb rendszerbe foglalva egy-egy életszakaszt. Míg Bly problémát vet föl, vázolva az apátlan nemzedék kihívásait, Eldredge megoldást kínál abban, ahogyan Istenhez mint tökéletes Apához vezet el.
Az ő tagolásában megjelenik a fiúkor, a kalandozó, a harcos, a szerelmes, végül a királyi és a bölcs életszakasz – és minden fázisnál láttatja azt is, hogyan sérülhet egy fiú, ha valamelyik rész kimarad. Különösen fontos, hogy a harcost nem elvont metafizikai fogalomként festi fel, hanem életszerű példákon keresztül láttatja ennek a szakasznak a lényegét.
Az amerikai szerző műve úgy vezet végig minden fázison, hogy egy-egy imádságot is ad támaszként a fejezetek végén, amely a továbblépésben segít.

A férfi dolga az élet szolgálatában állni – mondta Bedő Imre közgazdász, a Férfiak Klubjának alapítója egy beszélgetésben. Nőként a férfiirodalom egyik tanulsága számomra éppen ez.
Meg az, hogy amit a nőként a gyakorlatban tapasztalunk, annak nevet lehet adni. Ha problémába ütközünk, nem biztos, hogy segíthetetlen jellemhiba, mélyről eredő gyökérbűn, űzni való démon – lehet, hogy egyszerű elakadás a férfivá válás útján.

Mi lehetett volna Ákánból, ha van mellette egy harcostárs, aki rá mer kérdezni a sineári köntösre? Mi lett volna Nábálból, ha nem hagyja, hogy Abigail vállalja fel az ő bűnének a terhét is? Nem tudjuk. De aki férfiként nem az életet szolgálja így, vagy úgy, annak kívánom, hogy legyen harcos, legyen király, legyen bölcs – amíg lehet.
A jellemformálásnak és a férfivá válásnak nincs rövidített útja. A facebookhuszárok korában egyre nagyobb szükség van a királyok és a bölcsek megjelenésére – egyházon innen és túl.

Kapcsolódó cikkünk:
A férfivá válás útja 
Más emberként térnek vissza – ezt állítják, akik részt vesznek a vég nélküli napként is fémjelzett XCC-n. A kívülállók számára titkos kalandtúráról annyit biztosan tudni, hogy ami ott történik, jellemformáló erővel bír a férfiak számára. Áldozatmentalitásról, megszégyenítés nélküli lelepleződésről és felelősségvállalásról beszélgettünk az XCC hazai vezetőjével, Hamar Dániellel.
 

Bolyki László portréja: Family magazin/Mészáros Péter
Fotók: Pexels.com