Miért jelentkeztél Zsobokra és mit csinálsz az otthonban?

Olyan lehetőséget kerestem, ahol kipróbálhatom magam. A felhívásban megtetszett, hogy a Kárpát-medencei magyarság gondozásával foglalkoznak és különféle szakembereket keresnek változatos feladatokra. Az interjún jeleztem, hogy szeretek gyerekekkel foglalkozni, magyart, zenét tanítani. Így esett a pályázatkiíró választása Zsobokra és rám. Elsődleges feladatom bekapcsolódni a Bethesda Gyermekotthon életébe, segítséget adni a dolgozóknak és a diákoknak. Tartok délután különórákat nyelvből és zenéből, korrepetációt, este beszélgetőesteket, kórust szervezek és a szórványból érkező gyerekek utaztatásában segítek. Az intézménybe hétköznap bentlakásos gyerekek is járnak, mivel a környéken csak itt van magyar nyelvű általános iskola.

Miben látszik, hogy református intézményben dolgozol?

Az egyházközösség építtette húsz évvel ezelőtt az intézményt. Van malom, tejüzem, fóliasátor, forrásvíz. Mindezt a helyi református közösség irányítja és szervezi, így a gyermekotthon szinte önellátó.
A gyermekek minden héten részt vesznek a szombati és a vasárnapi istentiszteleteken, valamint szombat délután a legkisebbektől a legnagyobbakig vallásórán vesznek részt, melyet Molnár Irma tiszteletes asszony tart.
Az intézményen belül úgy élünk, mint egy nagy református család: együtt étkezünk és imádkozunk, együtt járunk istentiszteletre és próbáljuk betartani az együttélés szabályait.

Mit tudsz ott adni, amit más nem, mi a küldetésed a gyerekek között?

Mivel nem ismerem őket, nálam mindenki tiszta lappal indul. Szeretném megtapasztaltatni és elhitetni velük, hogy attól, hogy a családjuktól elszakítva vagy anélkül élnek, van előrelépési lehetőségük, a szociális hátrányuk csökkenthető. Szeretném megszerettetni velük a tanulást, megerősíteni anyanyelvüket és magyarságtudatukat.

Eddigi tapasztalataid alapján mi a legnagyobb kihívás ebben?

Gyermekotthonban élni és dolgozni 24 órás műszak, 45-60 gyerek között. Nagyon kell figyelni, hogy megpróbáljak minden gyerekkel egy kicsit beszélgetni, tanulni, és a beszélgető esteket úgy szervezni, hogy őket érdeklő témákról legyen szó. Egy intézményben a legnagyobb kihívás szerintem, hogy sikerüljön a családi légkörben való nevelést helyettesíteni. Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy ez itt megvalósul. Természetesen nehézségek vannak: két gyermek is hirtelen kórházba került, két különböző városba, meg kellett oldani a nevelőknek egymás helyettesítését, éppen iskolakezdéskor.

Hogyan tudod beépíteni az eddigi tapasztalataidat?

Mivel eddigi munkám során is magyar nyelvet tanítottam, így ez nem ismeretlen terep számomra. Két évig a református menekültmisszió Migráns Tanodájának szakmai vezetője voltam, ahol a Budapesten élő migráns diákok délutáni tanulását, korrepetálását, szintfelmérését szerveztem. Hobbi szinten énekelek kórusban, zongorázom és szeretem a zenét, mely szerintem hasznos pedagógiai eszköz.

Melyik a legkedvesebb történet, amit Zsobokon tapasztaltál?

Pár napja érkezett négy testvér, akiknek eltűntek külföldre a szülei. Kiszálltak a megszeppent gyerekek a buszból, a nevelési igazgató és én fogadtuk őket. Megmutattuk a szobájukat, leültek, látszott, hogy nagyon bizalmatlanok. Kérdezgettem őket kicsit az iskoláról mint semleges témáról, a két nagyobb beszélt magyarul, a két kisebb nem nagyon. Egyszer megszólal az egyikük: akkor itt van iskola és lehet játszani? Mondtam, hogy igen. Olyan széles mosolyt és megkönnyebbülést régen láttam gyerekarcon. Jó figyelni napról napra, hogyan bíznak a nevelőkben és a társaikban, látni, hogy biztonságban érzik magukat.

Minden nap van valami vidámság, egy-egy jó mondat vagy elgondolkodtató pillanat. A legkisebb fiúk egy szobában alszanak. Egyik este közülük is a legkisebb (3 éves) nagyon sírt, nem akart elaludni. A többiek erre szinte egyszerre mondták, hogy énekeljünk, mert attól megnyugszik. És a fiúcska pár perc alatt abbahagyta a sírást! Nagyon megható volt, ahogy mint a testvérek, elkezdtek törődni egymással. A következő percben ugyan már az ágyon ugráltak, de az a pár perc megható volt.

Mit szeretnél felépíteni, elérni a kilenc hónap alatt, míg kint vagy?

Szeretnék a gyerekeknek és a közösségnek is érdekes programokat szervezni, melyek egyszerre fókuszálnak a magyar nyelv és a magyarságuk megőrzésére.
A diákoknak segítséget nyújtani a tanulásban, úgy hagyni itt őket, hogy legalább sejtik egy kicsit, milyen lehetőségeik vannak a későbbiekben dolgozni, hogyan tudnak élni akár Zsobokon, akár máshol az országban. 

Horváth Zsuzsanna
Képek: Ottucsák Melinda Anikó