Nem kell költővé válnunk ahhoz, hogy az életünkről hitelesen és szavatosan beszéljünk – arról az életről, amiben ott kísért a függőség, a szerhez nyúlás lehetősége. Valakinek a csokoládé, másnak az alkohol, megint másnak a társ vagy a keménydrog kínál pillanatnyi megoldást a szeretethiányunkra, a stressz levezetésére, a lelki sebek kezelésére. A Tisztás Közösségi Hely bár nem a költészet napja alkalmából, de épp a költészet napján tartotta éves konferenciáját a Budapest Külső-Üllői úti református templomban, melyet az MRE drogprevenciós szolgálatával közösen szervezett április 11-én, és amelynek fókuszpontjában az iskolai drogprevenció állt.

„A Tisztás 2012 óta működik, kezdetben ifjúsági közösségi térként fordult a fiatalok felé azzal a céllal, hogy szabadidős programokat szervezve ne kallódjanak el és alternatívájuk legyen a drogokkal szemben” – fogalmazott Bartha Kata drogprevenciós szakember, a Tisztás segítője és a konferencia egyik szervezője. A közösségi tér eredetileg a Református Szeretetszolgálat egyik pályázataként jött létre, a Tisztás jelenleg alapítványi keretek között működik. Az elmúlt években a szervezet odáig fejlődött, hogy már iskolákban is tartanak drogprevenciós alkalmakat, amelyek önismereti csoportfoglalkozásokként valósulnak meg. A hangsúly nem az ismeretek átadásán, hanem a személyiségfejlesztésen van egy-egy ilyen foglalkozás alkalmával. Eleinte a Budai Református Gyülekezet adott helyszínt a Tisztásnak, majd a szervezett átköltözött a kőbányai Zágráb utcába.

Hivatalosan nem lehet megszabadulni teljesen a kábítószerektől, csak tünetmentesség létezik – vélik egyes szakértők. Ha ebből a szemszögből nézzük a konferencia kezdetét (és valójában az egész napot), semmi értelme nem lett volna azoknak az énekeknek, amelyek a szabadításról, az Istenbe vetett hitről, megnyugvásról, bizalomról, a hálaadásról szólnak, és amelyek lírai hangon fogalmazzák meg a megtisztulást. Az alkalom énekléssel kezdődött, és mindenki érezte a sorok mögött meghúzódó üzenetet: „Mert jó az Úr, örökké való kegyelme és hűsége megmarad mindörökre… Csak Benned nyugszik meg szívem… Csak Tőled kaphatok gyógyulást… Felemelsz, hogyha elbukom… Nincs mivel pótolhatnálak…” Már a konferencia elején érezték az ország különféle pontjairól érkezők, hogy most nem pusztán drogokról, függőségről lesz szó, hanem arról, hogy Isten hogyan tesz valakit szabaddá és tisztává, mit jelent teljesen meggyógyulni és ez miért nem megy parancsszóra, miért kell egy olyan útnak látnunk, ami nagyon sok állomásból áll.

Erről hallhattunk bizonyságtételt az egyik 22 éves fiataltól, aki jelenleg Ráckeresztúron gyógyul. Életébe a drog akkor került be, amikor édesapja a saját céljait és be nem teljesült vágyait akarta fiában megvalósítani: sportversenyekre küldte őt, szinte minden sportfoglalkozásra beíratta gyermekét. Ez a fiú azonban nem szeretetet, elfogadást és megértést kapott – amire igazán szüksége lett volna –, hanem a sok feladattal és elvárással óriási nyomás és stressz nehezedett a lelkére. 18 évesen már többéves szerhasználat állt mögötte, volt, hogy négy napig nem evett, hajléktalan volt, barátnőjét öngyilkossági kísérletbe hajszolta, amit végül megakadályozott, azonban mindketten csupa vér voltak a felvágott erek miatt. „Mindennap megbántam, hogy drogot használtam. Egy alkalommal azt vettem észre magamon, hogy a lelkem állandóan bocsánatot akar kérni mindenkitől, mindenért. Akkor még nem tudtam, hogy valójában Isten bocsánatára és kegyelmére vágytam. Négy hónapja vagyok Ráckeresztúron, és itt elfogadást, szeretet kaptam. Úgy érzem, Isten visszaadta az életemet” – megdöbbenve hallhattuk a bizonyságtétel során.

A konferencia gerincét az iskolai drogprevencióról szóló előadás adta, amelyet Csendes Éva magyar-angol szakos tanár, kiképző drogprevenciós szakember tartott, és aki a ’90-es években dolgozta ki az iskolai drogprevenció programját Magyarországon. Az előadásból kiderült, hogy létezik egy olyan 40 órás pedagógiai program tanároknak, amely nem hagyományos módon, a személyiségre fókuszálva segítheti a fiatalokat abban, hogy tájékozottak és felvértezettek legyenek a drogokkal szemben. „A módszer nem a nyers, lexikális ismeretátadásra helyezi a hangsúlyt” – fogalmazott Csendes Éva. „Mindenekelőtt szemléletváltásra van szükségünk. Életünk során kialakulnak különféle sémáink, amelyek a rossz szokásainkat és beidegződéseinket is meghatározzák. Ezeknek nagy veszélye lehet, hogy könnyen megszokjuk és nehezen tudunk változtatni rajtuk. Már az is furcsa érzés, amikor megcseréljük a karjainkat, mikor ölbe tesszük azokat, eltérünk a szokásostól. Ez a gondolati sémáinkra még jobban igaz.

Az iskola meg kell, hogy tanítsa a diákoknak a kreatív, alkotói gondolkodást. Például egy tárgy esetében feltehetjük a kérdést, hogy mire használjuk, mire jó, és mire nem használhatom, mit nem enged meg a társadalom. Az első kérdésre egy, a másodikra 100, a harmadikra 50 választ is adhatunk. Ezek az értő, kreatív és kritikus gondolkodás szempontjából nagyon fontosak. A szenvedélybetegség esetén alakulhatnak ki a legkönnyebben a rossz sémák, amelyek a viselkedésünkre vannak óriási hatással. Komoly fegyvertényező lehet, ha valakinek mély önismerete, tájékozottsága van elsősorban arról, hogy mi miért történik az életében, miért akar a szerekhez nyúlni, mit él át ilyenkor és milyen folyamatban van benne. Ebben segíthet az értő, kritikus gondolkodás, és az a tudás, amit közösen, közösségben teszünk magunkévá a saját és mások megtapasztalásai által. Az iskolai drogprevenció lényege, hogy a diákok vannak főszerepben, akiknek szabad tévedniük, és akik számára biztonságos, elfogadó légkört biztosítunk. Nem droghasználati formákról beszélünk, hanem bevonjuk őket a közös munkába” – hangzott az előadás során.

A közös élmények és ismeretek megosztására kaptak lehetőséget a résztvevők a nap további részeiben. Iskola, drogok, fiatalság és a gyógyulás reménységéről tartott műhelyt Erdős Eszter református lelkész, addiktológiai- és drogprevenciós szakember. Ahogy elmondta, már 1984 óta foglalkozik drogos fiatalokkal, környezetében sok ilyen kamasz kallódott. Lelkészként olyan fiatalokkal került kapcsolatba, akik – ahogy Eszter fogalmazott – „elmondták a Miatyánkot, majd másnap ugyanúgy lőtték magukat.” A ’80-as években induló Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió titkárjaként szembesült azzal, hogy nem elég keresztyénként lelkesedni a fiatalok segítéséért, konkrét, szakmai professzióra is szükség van.

A ráckeresztúri otthon programjában a misszió mellett a személyiségfejlesztés van a középpontban. „Olyan lehetőséget szeretnénk nyújtani, mint pl. az after fogadóóra, vagy a szülői suli, ahol beszélgethetünk a szülőkkel, elmondhatjuk, hogy ha védelembe veszünk egy gyermeket, akkor ez azért van, hogy segítsük a családot” – vallotta Erdős Eszter. „A drogprevenciót be kell vinnünk az iskolába. Mikor a témakör szóba kerül, gyakran előfordul, hogy a tanároknak hiányos vagy tévesek az ismereteik, esetleg azt gondolják, hogy az ő diákjaik között nincs drogos. A hallott bizonyságtétel rámutathat arra, hogy bármelyik gyermekkel megtörténhetnek hasonló dolgok. Egy kilencedikes diák már nagyon kemény terhekkel érkezhet a középiskolába. Öröm látni, hogy az egyház a legjobb megelőző és utógondozó hely, hiszen kapcsolati hálója az egész világra kiterjed, és Isten valódi szabadítását hirdeti.”

A beszélgetés során ugyanakkor az is elhangzott az egyik gyógyuló félben lévő fiataltól, hogy a szabadult fiataloknak alapvetően nehéz bekapcsolódni az egyházba. „Nem könnyű megérteni a helyzetünket, még mindig vannak olyanok, akik megbélyegeznek minket. De most látva azt, hogy ebben a körben milyen sok a másokon segíteni akaró ember, akik megértéssel és nyitottsággal vannak az irányunkban, úgy döntök, hogy én is közéjük akarok tartozni” – vallotta meg a fiatal. Rajtunk is múlik, hogy ez a döntés, fogadalom végül érvényre jut, hiszen Jézus nem szabott feltételeket akkor, amikor a megvetettek irányába fordult. Mert mindannyian hordozhatunk lelki sérüléseket, sémákat. Van, aki azonnal Istenhez fordul, de vannak, akik soha nem hallanak a gyógyulásról, nincsenek ismereteik sem önmagukról, sem a függőségekről. Megtisztult szívvel, elfogadással és ismerettel, hiteles keresztyénként valóban életeket menthetünk, akár az iskolában, de az élet bármely területén is.

Somogyi Csaba

Képek: Füle Tamás