„A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik."
Hamvas Béla
Tivadar bácsi
„A jézusi szelíd hatalom nem kívül igáz le, hanem megérint belül és az élet irányába vezet. Boldog, aki elfogadja, szerencsétlen, aki nem él vele."
„Szólj, Uram” címmel, özvegye magánkiadásában, a pesthidegkúti gyülekezet gondozásában jelent meg Pánczél Tivadar ünnepi prédikációinak gyűjteménye két füzetben.
Minden keresztyén, hívő igehirdetés a Szentháromság Istent dicsőíti meg, egyetlen Személy áll az üzenet középpontjában, az érettünk meghalt és feltámadott Úr Jézus Krisztus.
Vajon szabad, lehet-e szólnunk az igehirdetések olvasása, hallgatása során egy másik, emberi személyről, az igének hirdetőjéről?
Isten igéjének igazságában járva, úgy gondolom, hogy szabadságunk van erre. Pál apostol is bizonyságot tesz az evangélium hirdetése során arról, hogy benne mint igehirdetőben milyen érzések támadtak fel a szolgálat közben. Így vall erről az első korintusi levélben: „És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.” (I. Kor. 2, 3-5.)
Az olvasó, amikor kezébe veszi, beleolvas, Isten Lelkét segítségül hívva tanulmányozza a „Szólj, Uram” prédikációsfüzet akár első, akár második kiadványát, akkor mindig a „Lélek bizonyító erejével” fog találkozni. Sokunknak azonban olvasás közben egy-egy mosoly is megjelenik az arcunkon, mert az igehirdető személyét is látjuk a bizonyságtételek mögött, Pánczél Tivadart, Tivadar bácsit.
Ha Tivadar bácsira mint igehirdetőre gondolok, akkor több dolog is elém jön, az emlékeimben, a szívemben, értelmemben. Hálás vagyok, hogy hosszú lelkipásztori, igehirdetői szolgálatának utolsó, fontos öt esztendeje során együtt végezhettük a gyülekezeti szolgálatokat. Beosztott lelkészként sokat kaptam és tanulhattam tőle.
Az első, amit kiemelnék, az a felkészültség. Igehirdetéseinek ereje ebben is rejlett. Legyen akár szószéki igehirdetés, temetési szolgálat, vagy ifjúsági óra, mindegyik szolgálatba ugyanolyan felkészültséggel lépett be, tárta elénk az üzenetet. Most is előttem van, ahogy már hajnalban az íróasztalánál ül és írja, vagy éppen átolvassa a szépen formázott igehirdetéseket. Ez a felkészültség ugyanakkor nem merev, szóról szóra felolvasott, „papírba ragadt” igehirdetést jelentett, hanem lendületes, élő, lüktető, valóban megszólító üzenetet. Az igehirdetés hallgatója valóban friss, Lélek által ott, a szolgálatban kiteljesedő, Krisztus által vezetett szavakat hallgathatott.
Komoly tanítás volt az Úrtól azt látni, hogy Tivadar bácsi a legkülönbözőbb generációkat külön-külön, de együtt is képes volt megszólítani, igehirdetéseiben lelki üzenettel meggazdagítani. Soha nem felejtem el, amikor egy gyermekkarácsonyi műsor során több száz kisgyermeknek tárgyakkal szemléltetve adta át a születés evangéliumát, pár napra rá pedig az ünnepi istentisztelet közösségében szólt az ige fiataloknak, időseknek egyaránt. Lelkészi szolgálatának utolsó éveiben is képes volt megszólítani a fiatalokat, közösséget építeni számukra az igehirdetéseken keresztül.
Végezetül, amire ma is megrendülten emlékezem vissza, hogy számára az igehirdetés szolgálata nem csupán a saját szolgálatáról szólt. Az a közös öt esztendő neki az utolsó lelkipásztori évek voltak, nekem pedig az első hónapok és évek.
Hatalmas bátorítást jelentett számomra, hogy feleségével együtt nemcsak hallgatói voltak azoknak az igehirdetéseknek, ahol én kaphattam lehetőséget szólni a gyülekezetben, de fontos volt számukra, hogy a szolgatárs is növekedhessen az ismeretben. Együtt örültek velem, ha a gyülekezeti szolgálat során az üzenet, amely rám bízatott, élővé vált.
Hiszem, hogy mindkét prédikációsfüzet ünnepi igehirdetésein keresztül, a hétköznapjaink is valódi Krisztus-ünnepléssé válhatnak!
Fogarasi Gábor
Budapest-Újpalotai Református Egyházközség lelkipásztora
1930. július 17-én született Nagykőrösön, háromgyermekes pedagógus családban. 1955-ben, 25 éves születésnapján kötött házasságot az ugyancsak nagykőrösi származású Kovács Ágota gyógypedagógussal.
Teológiai tanulmányait a fővárosban folytatta, majd a kápláni vizsgáját követően az első lelkészi állomáshelye Kiskunhalas volt. Egy év után, 1954-ben a budapesti Gyulai Pál utcai gyülekezetbe került, ahol két évet szolgált Farkas József mellett. 1956-tól közel fél évszázadon keresztül, a 21. század első éveiig tevékenykedett beosztott, majd később vezető lelkészként Budapest XVI. kerületében, a rákosszentmihály–sashalmi református gyülekezetben. Itteni lelkészi ideje alatt a diktatúra által takaréklángra állított egyházi élet, a felnövő fiatal nemzedék istentelensége aggasztotta, ezért jelentős energiákat fektetett az ifjúság evangelizálásába. Ennek keretében a feleségével ifjúsági konferenciákat kezdett szervezni balatonszemesi családi nyaralójukban, valamint ifjúsági órákat és a kéthavonta csendesnapokat tartottak, a hitükben döntésre jutottak megerősítésére.
Feleségével együtt összesen 46 évet töltött Budapest XVI. kerületében, a rákosszentmihály–sashalmi református gyülekezetben. 1975-től 25 éven át, egészen 1999-ig ifjúsági konferenciák sorát szervezte a városrész fiataljainak, főként Balatonszemesen, 1988 és 1990 között pedig igen nagy számú erdélyi menekült fogadásában és megsegítésében vett részt.
1988. február 12-én kapott felkérést e tevékenységre az illetékes püspöktől, és 1990. február 9-ig szakadatlanul tartott e „mentőakció”. Irányítása alatt – saját számításai szerint – körülbelül tizenötezer fő részesült összesen mintegy tizenötmillió forint pénzsegélyben, valamint ruha- és élelmiszer-adományban, utóbbiak mennyisége csak tonnában mérhető.
2001. decemberében vonult nyugdíjba, s ezt követően, 2002-ben költözött Pilisszentivánra, ott élt élete végéig. Alkalomszerűen nyugdíjas éveiben is vállalt még szolgálatot, elsősorban Piliscsaba–Klotildligeten és Pesthidegkúton. 2010-ben könyvet jelentetett meg arról a két évről, amikor több ezer erdélyi menekültnek segített új életet találni Magyarországon.
2016. október 13-án hunyt el pilisszentiváni otthonában, 49 évi lelkészi szolgálatot maga mögött tudva, házasságának 61., életének 87. évében.
Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1ncz%C3%A9l_Tivadar
https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:P%C3%A1ncz%C3%A9l_Tivadar_2007.jpg
Egy igehirdetés a kiadványból:
1998. április 5. virágvasárnap
SZELÍD HATALOM
Lekció: Máté 21,1-11
Textus: Zakariás 9,9-10
Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán. Mert kiirtom a harci kocsit Efraimból és a lovat Jeruzsálemből – mondja az Úr. Kivész majd a harci íj, mert békét hirdet a népeknek; uralma tengertől tengerig ér, az Eufrátesztől a föld határáig.
Kevés ember él a Földön, aki ne tartozna valamilyen zászló alá. Embercsoportok alakulnak, és mindegyik a maga lobogóját hordozza lelkesülten vagy visszafogottabban.
Látjuk nagy csoportban elvonulni a tudás bajnokait, zászlójukon a jelszó: ,,Technikai fejlődés.” Jön utánuk a ,,Művészetek” rokonszenves tábora. Amott vonulnak edzett fiatalok a „Sport” zászlaja alatt, emitt a nyugdíjasok hosszú sora ,,Megélhetés” jeligével. Jönnek, vonulnak különböző zászlók alatt a ,,Pénz”, az ,,Élvezetek” avatott hívei. És olyanok is, nem kevesen, kiknek zászlajára csak ennyi van írva: ,,Én, én, én”. És vonszolja magát a legszürkébb tömeg, lobogóján a ,,Nihil”, az ,,Üresség”, a ,,Minden egyre megy”, és a ,,Minden hiába.”
Jézus Krisztus kétezer év óta tartja a Jeruzsálemben elkezdett bevonulását a világban. Mi van az Ő zászlajára írva? ,,Szelíd hatalom”, ezt a feliratot látjuk az első virágvasárnap óta, melyet a Szentlélek lobogtat. Aki ezt kicsit is megérti, oda fog állni Jézus zászlaja alá. Mert ez a szelíd hatalom két fontos üzenetet hordoz.
1. Az első az, hogy Jézus szelíd hatalma nem kívül akart leigázni, hanem belül akar meghódítani, megérinteni.
Leigázni? Ehhez elég volna a hatalom. Erőnek erejével ki lehet kényszeríteni az engedelmességet, de milyen lesz akkor az élet? Gúzsba kötött vergődés.
A kezét tördelő tehetetlen szelídség pedig nem tud változtatni, nem képes bevetni magát a gonoszság ellen.
Önmagában a hatalom rombolja az életet, és magában a szelídség is csak romlásban hagyja az életet.
Ezért kell felfigyelnünk Jézus Krisztus szelíd hatalmára, aki a legrombolóbb gonoszsággal vette fel a harcot, és abba a legnagyobb önfeláldozással vetette bele magát. A virágvasárnapi események már ezt vetítik előre… Bárány-szelídségében hatalom működött. Ez a hatalmas szelídség már a keresztfán hódított: a Vele megfeszített egyik gonosztevő Krisztus szenvedésének hatására megtér. A kivégzőosztag századosában pedig világosság gyúl: „Ez az ember Isten fia volt!” Krisztus keresztje a szelíd önfeláldozásnak és a bűntörlő hatalomnak a találkozási pontja.
Az Ő tanítványai ezt a kettőt – a szelídséget és a hatalmat – igyekeznek magukban párosítani, mert rájöttek, hogy ennek a kettőnek együtt van hódító, belül megérintő ereje.
Nincs nagy tekintélye annak a tanárnak, aki mindent megenged az óráján, és nincs igazi tekintélye a moccanást sem tűrő szigorú tanárnak, de aki szelíd eréllyel kézben tartja az órát és a figyelmet leköti, az hódít.
A nagy francia író, Victor Hugo a Nyomorultak című regényében bemutatja ezt színéről-visszájáról. Jean Valjean, a szökött fegyenc bekéredzkedik éjszakára a püspök házába. A vendégszeretetet azzal ,,hálálja” meg, hogy ellopja az ezüst étkészletet és meglép vele. A csendőrök elkapják, viszik a püspökhöz a hatalmas zsákmánnyal. Mi lesz most? A püspök szól: mindezt én ajándékoztam vendégemnek. A csendőrök meglepődve távoznak. És ekkor a püspök odafordul a fegyenchez: most én megvásároltalak téged az ördög hatalmából és átadtalak Jézus Krisztusnak. Tartsd meg az ezüstöt és kezdj új életet vele. És Jean Valjean új életet kezd. Kalandos események következnek. Sorsa Jean Valjeant összehozza Javert rendőrfelügyelővel. Ennek az élete most a volt fegyenc kezében van. Jean Valjean, a volt fegyenc nagyvonalúan visszaadja a felügyelő szabadságát. Javert megütközik, neki egy volt fegyenc adjon kegyelmet? Ezt egyszerűen képtelen elviselni, meghasonlik, végez magával. A szelíd hatalomnak ereje van. Aki befogadja és ráhangolódik, az új életet kezd. Aki pedig megütközik és elutasítja, annak rámegy az élete.
A jézusi szelíd hatalom nem kívül igáz le, hanem megérint belül, és az élet irányába vezet. Boldog, aki elfogadja, szerencsétlen, aki nem él vele.
2. A szelíd hatalom a jót akarja kihozni az emberekből.
Ám a makacs ellenállókból, az Istennél is mindent jobban tudni akarókból nem a jót hozza ki, hanem a gáncsoskodást: ,,Hallod, mit mondanak ezek itt?” – vetik Jézus szemére, haragra lobbanva. De nem ez a fő dolog, hanem az, hogy meggyógyított vakok és bénák, felnőttek és gyerekek Jézus mellett szív közelben ünnepi örömre gyúlnak és hozsannát kiáltanak. Annak a régi jeruzsálemi bevonulásnak éppen ez volt a célja Isten akaratából: örvendezz és hódolj az igazi Tekintélynek, aki szelíd hatalmat gyakorol. Azóta is fenntartja Isten ezt az akaratot minden kor emberével szemben: tanulj meg ünnepi örömmel ujjongani és hozsannát énekelni a szelíd hatalmú királynak!
Ha a XVII. század legnagyobb lángelméje, Pascal ezt írta naplójába a Krisztussal való találkozás után: „Öröm, öröm!”, akkor mi is komolyan vehetjük Jézus érintésének örömét.
Lépten-nyomon azt látjuk, hogy ahol emberek összetalálkoznak Ővele, a szelídségét hatalommal gyakorló és a hatalmát szelídséggel kifejező Úrral, ott nyomban megterem az öröm.
Hosszú távon győzni csakis szelíd hatalommal lehet. A XX. évszázadban két brutális hatalom vallott csődöt mérhetetlen gonosz életrombolás után. Krisztus szelíd hatalmának biztos a jövője! Amikor visszajön és bevonul, ennek a szelíd hatalomnak szerez érvényt. Akkor az emberiségnek egyszerre lesz sírni- és örülnivalója. Sírni, ha nem hitt a szelíd hatalomban, örülni, ha elfogadta a szelíd hatalmat. Ezt a nem sírni, hanem örülni való jövőt, ezt az ünnepi hozsannát zengő jövőt még ma el kellene kezdeni! Krisztus toboroz a zászlaja alá. Mindazok, akiket megérintett belül szelíd hatalmával és előhívta ünnepi örömüket, álljunk minden életrontó hatalmassággal szemben az Ő oldalára! „Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt!”
CSEND: Mielőtt imádságban nála jelentkezünk, gondoljuk át: ugye, igazat adunk Őneki, amikor nem leigázni akar, hanem belül megérinteni igéjével? És igazat adunk abban is Őneki, hogy nem szomorú szemű emberek menetét vezeti, hanem előhívja bennünk az ünnepi örömöt...
Az első füzet oldalunkról is letölthető:
Ha meg szeretné vásárolni a füzeteket, keresse Ajtony Artúr nyugalmazott lelkipásztort.
Telefon: +36 20 230 4423