Soha annyi muszlim, keresztyén és vallástalan nem élt egymás mellett Európa társadalmaiban, mint amennyien ma élnek, és ez arány a közeli jövőben várhatóan emelkedni fog. Nézőpont kérdése már az is, ki minek tekinti a kontinensre érkezőket: az elmúlt hónapok menekült- vagy migránsáradata számos kérdést felvetett, ezekre próbáltak válaszokat keresni a találkozó résztvevői.

Az első nem vallási alapú civilizáció
„Jelenleg Európa lakosságának 4 százaléka muzulmán vallású, az 508 millió európai hetven százaléka pedig keresztyénnek vallja magát. Persze a valóban hívők száma jóval kevesebb. A muszlimok abból indulnak ki, hogy az európai országok keresztyén népek, pedig már régen posztkeresztyén világban élünk" – mondta előadásában dr. Szalai András valláskutató, az Apológia Kutatóközpont vezetője. „A keresztyénség csak vallás, amely egy már létező civilizációban, a Római Birodalomban jelent meg, és bármilyen kultúrában megélhető. Az iszlám viszont eredeti, ideálisnak tekintett formájában kultúrateremtő vallás, civilizáció, amely az élet minden területét szabályozza, a politikát, a gazdaságot, a jogot, a személyes higiéniát és vallásgyakorlást egyaránt. Napjaink Európája az első emberi civilizáció, amely nem vallási alapú. Az, hogy kik a valóban keresztyének, csak lassan tűnik fel egy hívő muszlimnak" – jegyezte meg.

Nem iszlám: iszlámok
Szalai András Goldziher Ignácot, a 19. század második és a 20. század első felében élő orientalistát idézte, aki szerint nem az számít, mi van a muszlimok írásaiban, hanem az, hogy most éppen hogyan értelmezik. „Az a probléma, hogy a Korán és a prófétai hagyomány bizonyos szövegeiben a békés és a radikális muszlim is megtalálhatja a hivatkozási alapot. A muszlim hagyomány nagyon sokszínű. Nincs iszlám, csak iszlámok vannak, vagyis igen eltérő regionális, hittani, vallásjogi és lelkiségi változatok. Az iszlám kultúra története is sokszínű: helytől és kortól függően volt toleráns vagy intoleráns, virágzó vagy tespedő. Napjaink iszlám világa krízisben van."

Aki szeret, beszél az igazságról
„A párbeszéd önmagában jó, a szó maga viszont a nyugati kultúrában azt a meggyőződésünket próbálja letörni, hogy lehet szeretet az, ha bizonyságot teszünk az igazságról" – ezt már Hamar Dávid mondta előadásában. A budapesti Agora gyülekezet lelkipásztora Oxfordban folytatott hitvédelmi tanulmányokat, muszlimokkal is vitázó keresztyén professzorok oktatták. „Az iszlámban kevés doktrína van és sok szabály, míg a Bibliában sok doktrína és kevés szabály. Isten–ember kapcsolata egy muszlim számára leginkább az engedelmességről szól, míg nekünk a szeretetközösségről és a párbeszédről. Csakhogy ma az igazi párbeszédet – vagyis a konfrontálást – intoleranciának nevezik" – fogalmazott.

„A keresztyénség méltányos, igazságos, ezért ami az iszlámban tiszteletreméltó, azt tiszteljük" – szólított fel. „Az iszlámmal szemben viszont ne legyünk toleránsak, de a muzulmánokra tekintsünk ugyanolyan emberként: nekik is vannak vágyaik, életcéljaik, akárcsak nekünk." A lelkész szerint a hívő muszlimok maguk is tisztelik a vallásos, igazságkereső embereket. „Nem tisztelik viszont azt a nyafogást, ami az EU-ból hallatszik a tolerancia jegyében, miközben ettől nem érzi jobban magát egy muszlim például Svédországban – ezt kutatások bizonyítják" – tette hozzá.

Utat tör
„A muzulmánok között szolgáló misszionáriusok tanúsága szerint még soha nem volt ekkora lehetőség arra, hogy az evangélium utat törjön. Sok muszlimnak, mielőtt keresztyén hitre tért, álmában megjelent Jézus azokban az országokban, ahol nem volt lehetőségük hallani róla az igazat" – idézte fel Hamar Dávid. Szerinte az iszlám radikalizmus és a nők helyzete mellett a Korán is a muszlim–keresztyén párbeszéd témája lehet. „Egy muzulmánnal beszélgetve rávilágíthatunk arra, hogy a Koránnak is van kialakulástörténete. A szövegkritika mérlegén a Biblia már megméretett..."

Ha van gyenge pontja a keresztyénségnek a muszlimok szemében, az többek között a láthatatlanság – állítja a lelkipásztor. „A polemikus összecsapás többet ér, mint a bólogatás, arról ugyanis feltűnik, hogy hit." A másik gyenge pont az erkölcsi tisztaság lehet. „A tisztaság nemcsak az, ha beszélünk a megváltozott szívről, hanem ha tényleg megharcoljuk a harcainkat."

A rajtunk kívül álló igazság nem tetszik
Ferenczi Zoltán, a hetényegyházi gyülekezet lelkipásztora a tolerancia fogalmát kiérlelő posztmodern gondolkodás hátteréről beszélt a hallgatóságnak.
Mint mondta, ma azt kérik számon a keresztyénségen, hogy nem tekint ugyanolyan értékként azokra a nézetekre, amelyekkel nem ért egyet, mint a saját hitvallására. „A keresztyénség valódi igazságokkal akar dolgozni, és meg is szenvedünk ezzel. Számon kérik rajtunk az intoleranciát, de a megdöbbentő agresszivitás, ahogy ezt gyakran kommunikálják, le is leplezi, hogy a toleránsak valójában intoleránsak. Nem tolerálják azokat a vallásokat, amelyek rajtunk kívül álló igazságról beszélnek. A Szentírás kizárólagosságot, radikális utat mutat. Ebben a radikalizmusban viszont az ellenség szeretete is benne van. A keresztyénség tehát sokkal többre hív, mint a tolerancia" – fogalmazott.

Szaktudás és elköteleződés kell
A találkozó kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott, ahol a budapesti Skót Misszió lelkészei és Szalai András a menekültáradat felvetette kérdéseket vitatták meg.

2006-ban alakult meg a Magyarországi Református Egyház Menekültmissziója, melynek fő célja a menekültek integrációjának segítése. Ebben az angol nyelvű Skót Misszió is partner. A budapesti gyülekezethez etiópiaiak, irakiak és irániak is csatlakoztak az elmúlt években, a református közösség lelkipásztora többük megtéréséről is beszámolt.
Aaron C. Stevens szerint nagy a tudatlanság a menekültekkel kapcsolatban, és sok a teendő: szociális munkásokra, magyar mint idegen nyelv tanárokra, kulturális közvetítőkre és sok más szakember munkájára volna szükség ahhoz, hogy az egyház valódi segítséget nyújtson beilleszkedésükhöz.

Találkozni, nem félni
A Skót Misszió néhány alkalommal egy-egy éjszakára szállást biztosított menekült családoknak idén ősszel. „Nekünk is jót tett, hogy kapcsolatba kerültünk menekültekkel. Ha látjuk az embert, kevésbé félünk – legalább azoktól, akikkel találkoztunk" – fogalmazott a lelkész.

Nemcsak túlélni: élni
Felvetődött az a kérdés is, vajon menekültnek tekinthető-e az az ember, aki meg akarja határozni, melyik országban szeretne élni. Njeri Wagana, a Skót Missziós kenyai beosztott lelkésze Budapesten végezte a református teológiát, évek óta itt él. Szerinte egy képzett középosztálybeli nemcsak túlélni akar, hanem a jövőt is biztosítani szeretné a gyermekeinek, ez pedig nem ítélhető el. „Persze, hogy a menekültek nem akarnak olyan helyen maradni, ahol kapnak ugyan segítséget, de az éppen elegendőn túl nekik nem jut semmiből. Van emberi méltóság is. Aki korábban jobb életszínvonalon élt, és már a legrosszabb elől elmenekült, nem fog itt megtorpanni."

Békés együttélés és terror
Njeri Wagana szólt arról is, milyen önellentmondásokkal járt a menekültek befogadása Kenyában. Szülőhazájában a 7. század óta békésen együtt élt a többségi keresztyén társadalom a muszlim kisebbséggel. Az utóbbi évtizedekben nagyszámú muzulmán és keresztyén menekült nyert befogadást a kelet-afrikai országban. A lelkész hozzátette: nem tud a muzulmánokra terroristaként tekinteni, hiszen velük együtt nőtt fel. A tavalyelőtti nairobi bevásárlóközpontban elkövetett mészárlást egy fehér ír nő vezette, ám a fegyveres terroristák – mint kiderült –, Kenyában tanuló szomáliai muszlimok voltak.

Terrorveszély
Szalai András szerint a menekültáradat egyik legnagyobb kihívása, hogy utoljára a második világháború után volt ekkora embermozgás, most azonban a közel–keleti háborús övezetből jön rengeteg ember az európai békébe. Szerinte a terrorveszéllyel kapcsolatos találgatások túlzók.
„Semmi sem kizárható, de a mintegy félmillió menekült több mint fele olyan szír, aki Törökországból indult el. Ott több mint kétmillióan laknak menekülttáborokban, tehát csak egytizedük döntött úgy, hogy végigmegy egy hosszú, viszontagságos úton. A terror elől menekülőknek minden bizonnyal feltűnik, ha terrorista csapódik hozzájuk. Sokkal valószínűbb, hogy aki ilyen szándékkal jön, más útvonalat választ. Például a volt Líbiában hosszú partszakaszt vont felügyelete alá az Iszlám Állam helyi csoportja. Ha terroristák Európába akarnak jönni, Afrikából pár óra alatt itt vannak hajóval vagy repülővel."

Bevezethetik-e a saríát?
A valláskutató szerint nem megalapozottak azok a feltevések sem, miszerint azokban a társadalmakban, ahol muszlimok élnek, előbb-utóbb bevezetik az iszlám vallásjogot mint totális rendszert. „Bár a saría mint Allah törvénye ideálisan az élet minden területét szabályozza, a saría nem egy könyv, hanem sok változata van. Ma hét-nyolc muszlim vallásjogi iskola rendszerében létezik, amelyek egymástól módszertanilag és döntéseikben is részben eltérnek, és helyi szokásjoggal keveredő, regionális változatok. Csak a Koránt mint jogforrást tekintik isteni eredetűnek, de a jogrendszer mint ennek értelmezése és alkalmazása emberi mű. Kizárólag az iszlamisták, vagyis a politikai fundamentalisták beszélnek róla úgy, mintha emberi befolyástól mentes, történelem feletti, egységes és minden muszlim számára azonos szabályrendszer lenne" – fogalmazott.

Mint mondta, a világon 48 olyan ország van, ahol a lakosság többsége vagy legalább negyede muszlim vallású – de közülük csak 6 deklaráltan iszlám állam, amelynek az alkotmánya az iszlámra épül, és további 13-ban államvallás az iszlám. A többi 29 országban a vallások vagy egyenrangúak (Libanon), vagy az alkotmány nem nyilatkozik vallásról (5 ország), vagy kimondottam szekuláris (23 ország), azaz állam és a vallás szétválik. Jelen van „a saría", de csak családjogi ügyekben érvényesül például esküvő vagy öröklés esetén. Tehát 5 muszlim többségű országból 3 nem kér a saría középkori, totális változatából, amit az iszlamisták propagálnak.

„Ami a nyugaton élő muszlimokat illeti" – folytatta –, „az igazi veszély a gettósodás: amikor kis helyen nagy számban él túl sok munkanélküli. Bár többségük muszlim többségű, főleg észak-afrikai országból származik, nem a vallásuk, hanem a társadalmi helyzetük, illetve a bűnözés miatt alakul ki körülöttük „No-Go" zóna, ahova a rendőrség is fél bemenni. Ezek a gettók azonban nem azonosíthatók például az angliai „Shariah Controlled" zónákkal, ahol a muszlimok eleve jogi autonómiát élveznek, etikai ellenkultúraként igyekeznek megélni a hitüket, és etnikai-vallásjogi szempontból homogének, mint például a pakisztániak."

„A kb. 5500 hazai muszlim is szubkultúraként él, de kis létszámuk és vegyes származásuk miatt egy hittani vallásjogi iskola mellett sem kötelezik el magukat, hanem szükség szerint válogatnak, közösségeik élére pedig olyan sejket hívnak, aki ismeri a nyugati viszonyokat" – ismertette Szalai András.

Az evangélium ereje
Az iszlám keresztyénségképét is kutató szakember az evangéliumból fakadó szeretetről is beszélt. „Ha valakit a vallása miatt megbélyegeznek vagy bántalmaznak, legyen muszlim vagy bárki más, és mi ez ellen nem lépünk fel, egy nap mi kerülünk sorra. Az iszlamisták annak örülnének, ha az európaiak nekiesnének a muszlimoknak, ez igazolná az ideológiájukat és a terrort. Mi, keresztények nem erősíthetjük a félelmet és a gyűlölködést! Az evangélium éppen arról szól, hogy Isten az irántunk való szeretetből minden határon átlépett, és még azokat is szeretnünk kell, akik minket az ellenségeiknek tekintenek."

Jakus Ágnes 

Kapcsolódó cikkeink:

Párhuzamos utak
Kényszerhelyzet és önként vállalt segítségadás; egykori bevándorlók, akik nem hívei a feltétel nélküli befogadásnak, és Isten missziója: ha az itteniek nem hajlandók megtérni, megtérnek majd az ide érkező idegenek – nagyjából így összegezhetnénk a Németországban élő, protestáns magyar lelkészek menekültkérdésről szerzett tapasztalatait. A müncheni és a stuttgarti lelkipásztorokkal az elmúlt hétvégén beszélgettünk a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének találkozóján a svájci Beatenbergben.

Megfagyott levegő
Keresztyének is vannak a menekültek között, akiket hitük miatt üldöznek hazájukban. A hazai keresztyén egyházak nehezen találják meg saját hangjukat az egyre feszültebb légkörben, néhányan egyenesen úgy vélik, hogy a hívő társadalom elbukott a menekültkérdés kezelésében. A déli határ közelében keresztyén menekülteket és segítő önkénteseket kerestünk, hogy bemutassuk mi is történik keresztyén szemüveggel vizsgálva a migráció kérdését. A délvidéki Magyarkanizsától Horgoson át Röszkéig és Szegedig végigjártuk a menekültek útvonalát. Hegedűs Márk helyszíni riportja.