Sportemberi teljesítmény
Különös bicajos csapat járja az országot hétfőtől; református lelkészek kerekeznek át az országon három nap leforgása alatt. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy kényelmes sétagaloppról van szó, elárulom, hogy a reformáció 500 túra nemcsak nemes megemlékezés, hanem valódi sportemberi teljesítmény. Ráadásul a csapatmunkát az is nehezíti, hogy a lelkészek korábban soha nem bringáztak együtt, sőt, a legtöbben nem is ismerték egymást. A lelkészek hétfő este érkeztek Budapestre, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöki hivatalába. A kerekezők a Ráday kollégiumban pihenték ki az első nap fáradalmait, volt mit, hiszen az első etap Pápától Budapestig 158 kilométert tett ki.

Ünnepelni nemcsak ingben-nyakkendőben lehet
A lelkészi teljesítménytúra ötlete Gilicze Tamás bakonyszentkirályi református lelkipásztor fejéből pattant ki.
– Nagyon szeretek kerékpározni, és azt gondoltam, hogy ünnepelni nemcsak fehér ingben és fekete nyakkendőben lehet, hanem azzal is, hogy valami mást teszünk, olyat, amit különösen szeretünk. A református sajtóban hirdettük meg a túrát, így jött össze a csapatunk. A felkészülés már hónapokkal ezelőtt elkezdődött, és nagyon szigorú, áldozatos munkát követelt, hiszen mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy félezer kilométert letekerni nagyon nehéz. Én novembertől heti három alkalommal tíz kilométert futottam, majd a túra előtt összesen 2500 kilométert tekertem le, hogy megfelelő edzettségi állapotban legyek. A lelkésztársakat sem kellett nógatni, aki szeret mozogni, kerékpározni, örömmel vállalta az áldozatot.

Mogorva, öreg, pocakos?
A bringázó lelkészek a Pápa – Budapest – Debrecen - Sárospatak túrán egyenpólót viselnek, amelyen a reformáció 500 felirat mellett egy bibliai ige is olvasható: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” – A saját belső indíttatásunk mellett az is célunk, hogy leszámoljunk a lelkészeket övező sztereotípiákkal, miszerint mogorva, öreg, pocakos emberek vagyunk, akik naphosszat a dohos templomfalak között számolgatjuk a perselypénzt. Az eredeti cél mellett a túránkkal szeretnénk felhívni a figyelmet arra is, hogy a református lelkészek is ugyanolyan emberek, mint bárki más – magyarázza Gilicze Tamás.

Szélárnyékban
A kerékpártúra összekovácsolja az ismeretlen lelkipásztorokat. Azt mondják, hogyha sikerül teljesíteni az 500 kilométeres távot, valami megváltozik majd, hiszen ezzel a teljesítménnyel mindannyian túllépnek önmagukon. Az első nap végén 158 kilométerrel a hátuk mögött, közösen indulnak vacsorázni, de mielőtt eltűnnek a Ráday utca forgatagában, a lelkészi teljesítménytúra korelnöke, Bán Béla, a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye esperese válaszol néhány kérdésünkre. Az ötvenöt éves lelkipásztor már az elején megjegyzi, hogy nagyon vigyáztak rá a többiek, az út jelentős részén szélárnyékban, azaz a többiek háta mögött tekerhetett, ami nagy segítség volt a számára.
– Most jóleső fáradtság van bennem, teljesen nem omlottam össze, de bevallom, hogy az utolsó dombok Biatorbágynál és Budaörsnél már igen megviseltek. Hála Istennek megérkeztünk, teljesítettük a kitűzött táv első részét. Mi mindannyian amatőrök vagyunk, de nagyon szeretünk kerékpározni és igyekszünk tartani a jó kondíciónkat. E nélkül nem is lehetett volna útnak indulni. Fontos a sport szeretete, de még fontosabb maga a cél, hogy kifejezzük elkötelezettségünket a reformáció ügye iránt. Jó érzés, hogy érintjük a Magyarországi Református Egyház mind a négy egyházkerületének fontos helyszíneit, ez is doppingol minket, amikor útközben meglankadunk - hangsúlyozza. Bán Béla elárulja azt is, hogy a túrán olyan személyes indíttatásból vesz részt, ami egyházmegyéje hirtelen elhunyt esperesével, Hegedűs Béla dunamelléki főjegyzővel kapcsolatos. – Hegedűs Béla főjegyző úrral szerettünk volna szervezni egy kerékpártúrát Nápolyba, hogy megemlékezzünk a gályarab prédikátorokról. Jelezte is, hogy az anyagi fedezetet előteremtette erre, de váratlan halála alapvetően mindent megváltozatott. A nápolyi túra nem valósult meg, de remélem, egyszer még megszervezhetjük. A mostani túrán Hegedűs Béla emlékére is kerékpározom, minden tekerésben benne van az emléke, a testvérisége, és a barátsága. Tizenhét évvel ezelőtt súlyos beteg voltam, akkor kezdtem el aktívan mozogni a gyógyulás érdekében. Azóta is sokat járunk fiatalokkal, gyülekezeti tagokkal, barátokkal kerékpártúrára. Természetesen azok a megmozdulások emberléptékűbbek a mostaninál.

Erősíti a kohéziót
Bán Béla szerint a reformáció 500. évfordulóján nemcsak az a fontos, hogy fejet hajtsunk reformátor elődeink előtt, az igazi nagy kérdés az, hogy ötszáz év elteltével ma mit tudunk hozzátenni a reformációhoz.
– Ebben a nyári időszakban belefért egy kerékpártúra is, összekötve a négy egyházkerületet. Mindez előremutat, közösséget teremt és erősíti az egyházon belüli kohéziót – teszi hozzá. A kerékpárosok az útjukra lelki muníciót is kaptak. A pápai startnál Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke áldotta meg az utazókat, míg Budapesten Bölcsföldi András spirituális indította őket útnak egy bibliai igével.

Királyetap
A lelkészcsapat kedden hajnalban Budapestről Debrecen felé vette az irányt. Útközben egy defekt is lassította a haladást, de hamar sikerült kicserélni a lyukas kereket. A hajdúsági fővárosba késő este érkeztek meg „lábukban” a Budapest- Debrecen távval, azaz 256 km-rel. Biciklis nyelven szólva ez volt a királyetap, vagyis a túra legnehezebb szakasza, harminckét fokkal és tűző napsütéssel megspékelve. A biciklis lelkészek a „kálvinista Rómából” Sárospatakra tekernek szerdán, és ezzel ér véget 500 kilométeres (pontosan 512 kilométeres) teljesítménytúrájuk.

Hogy mi várja őket Sárospatakon? A célba érkezés öröme, hiszen ahogy mondták, ez a túra szimbolizálja az emberi életet is, azt hogy mindannyian úton vagyunk, és nem biztos, hogy a cél a legfontosabb, inkább az út maga.

Fekete Zsuzsa
Képek: Molnár Péter (Debrecen), Bölcsföldi András (Budapest)