„Néha arra gondolok, hogy a szégyen a maga kínosságával és értelmetlenségével több kárt okozott a jóságra és boldogságra való törekvésünkben, mint bármely más rossz tulajdonságunk." C.S.Lewis
Tükörbe körte
Tükörrel hajított fény, Forró folyosó, Tengerre nyíló ablak – hirtelen nem is tudom, könyvcímekkel vagy kávékölteményekkel van-e dolgom. Az árnyas körtefa alatt berendezett irodalmi kávéházban lassan ráébredek, a frissítő csak ráadás, az igazi felüdülést az irodalmi műrészletek nyújtják. És, persze, a találkozások.
búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal,
a fénnyel, mely tovaszárnyal
Kosztolányi Dezső játékos hosszúját kortyolgatom, s mellette tükörlapon tálalva kapom a verset. Röviddel ezután asztaltársaságom többi tagjához lép oda a verspincér: előbb kortárs verset szaval, majd Dosztojevszkij feketetea-mélységű szövegét olvassa fel.
„Kávéház nélkül nincs irodalom” – hirdeti Márai elhíresült mondását az irodalmi kávéház megálmodója. Bölcsföldi András református lelkész hosszú évek óta gondoskodik a zamatos, frissítő szövegekről és a hozzájuk dukáló kávé- és teakülönlegességekről a taliándörögdi református udvarban.
A szomszédos asztalnál valaki filctollat ragad – ezúttal ő kanyarít verssorokat a kávéház később érkező vendégeinek. Ezektől az apró gesztusoktól az ismeretlen arcok keretei újabb, finom vonásokkal és színárnyalatokkal telítődnek. Úgy tűnik, a Képtelen kertben lassan mégis képet kapok a mellettem ülőkről.
Tükörrel fényt hajítok – írja Kosztolányi a ma nekem szóló versben. De A játék komoly. A tükörtálcákba pillantva saját vonásaimmal is találkozom. Ekkor már tudom, az udvarban nemcsak Isten és az ember találkozása válik lehetővé, nemcsak a számvetésre nyílik alkalom, de a kert közepén egymással is kapcsolódhatunk.
A leginkább megelevenedő történetekkel mégsem a pincérek szolgálnak, hanem az élő könyvtár szereplői. Ők a hab a kávé tetején. A kikölcsönzött könyvekhez ugyanis tekintet is társul. Aki szeretne bekukkantani a borító mögé, talán előítéleteivel is leszámol majd. Kávéház nélkül nincs találkozás – ferdítem az idézetet.
De most úgy érzem, körtefa nélkül sincs. A kert közepén álló, roskadozó fa a gyümölcstermés szimbóluma lett – mondja a főpincér. Néha belehullik a tükörbe, ami nem rejti el sem a hibát, sem a szépséget. És ez a közvetlenség mindig hívogató.
Akárcsak a Tükörbe körte irodalmi kávéház, amelynek asztalai felől kávéillat, csevej, és zeneszó hangfoszlányai szállnak az érkezőkhöz. Te jártál már itt? Ha nem, vasárnapig megteheted. A taliándörögdi Képtelen kert református udvar e hét végéig minden nap délelőtt 10 és este 6 között várja a látogatókat ajándék frissítővel. Hiszen számukra is minden találkozás ajándék.
Képek: Füle Tamás