„A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik."
Hamvas Béla
Tüski István hollandiai magyar református lelkipásztor emlékezete
Az a férfiú, akiről ez a rövid írás kíván hálaadással megemlékezni élete kiszámíthatatlan fordulatait – egyre inkább – úgy tekintette, mint Istentől egyháza és népe szolgálatára rendelt lehetőséget és felelősséget.
Kitaszítottságában és felkészítésének próbáltatásaiban neki is reménységévé és megtapasztalásává lett az igei bizonyságtétel: „De az Úr Józseffel vala…” (1Móz 39,21)
Nemzedékének életét három világtörténelmi esemény szeli át, vagy inkább sodorja, s ebben tapasztalják meg Isten hatalmát, kegyelmét, szabadítását: a II. Világháború, az 1956-os forradalom és a Szovjetunió összeomlása.
Tüski István lelkipásztor testvérünk futásának 87. évében hallotta meg a földi életét lezáró és hazahívó hangot: „szolgám elég, szolgám elég!”. Bizonyára nem véletlenül, családi, lelki gyökerei – szintén meghatározó módon, apai ágon a történelmi Dél- Magyarországba, anyai ágon Erdélybe nyúlnak vissza.
A budapesti Árpád gimnáziumban tanul és érettségizik, hol Dr. Sipos István vallástanárától nyer maradandó lelki hatásokat, míg gyülekezeti lelkipásztora Dr. Patay Pál volt. Soós Géza barátsága és Pógyor István missziói látása is személyiség formáló erővé vált benne. Buzgóságára és lelkipásztoraihoz való ragaszkodására is jellemző, hogy mind az iskolában, mind a gyülekezetben részt vesz a konformációs felkészítésben. Egyre inkább építenek reá lelkipásztorai, szolgálati feladatokkal látják el a serdülő ifjút, diák és ifjúsági köröket vezet és bekapcsolódik az SDG, majd a KIE testvéri közösségébe, a lelki ébredés világába.
1944-ben kezdi meg teológiai tanulmányait Budapesten, miután reális szemléletű édesapja határozott kérésére előbb szakmai vizsgát tesz az ő rangos Váci út menti szabószalonjában.
Istentől kapott készségét, felkészültségét a teológián is hamar felismerik és már első éves korában bekerül a budapesti vallástanárokról kiadott névjegyzékbe, mint tanonciskolai óraadó vallástanár. Gyakorlati, szervezői adottságai folytán Bodonhelyi professzor úr a teológia kiskunhalasi birtokának ügyeit is reá bízza.
Közben a II. Világháború harcai egyre inkább elérik Budapestet. A diákok igyekeznek hazajutni, a menekülő erdélyi, kárpátaljai családok özönlenek és menedéket kérnek a Kollégium pincéjében. Ez a bombázások ideje is. Ekkor kéri meg Csekey professzor úr a kipróbált diákot, hogy vállalja el a gondnoki teendőket, mert az esküdtfelügyelőt a front megakadályozza, hogy az otthoni látogatásából visszatérjen. Éjjel-nappali szolgálat veszi kezdetét, melyben a pincébe levonuló Ravasz családot is gondozza, és a nyilasok elől a Diakonissza kórház toronyszobájában rejtőző püspök és felesége között is futárszolgálatot végez. A sok mozgásból végül orosz fogság is lesz, melyből Isten csodájaként szabadul.
Évfolyamáról egyedül ő nem akar külföldre menni. Végül dr. Sebestyén Jenő és dékánja dr. Papp László kész helyzet elé állítják, akik Ravasz László püspökkel együtt az újrainduló „holland gyermekvonat” ügyét is reá bízzák. Megbecsülést kiváltó ajánlólevelekkel érkezik Hollandiába és azzal a szándékkal, hogy feltétlenül visszatér. Egyháztörténetet, egyházjogot és újszövetséget hallgat az Utrechti Teológián, de Amsterdamban, Kampenben is gyakran látogat órákat.
1948-ban más ösztöndíjas diákokkal együtt meghívást kap az Egyházak Világtanácsa alakuló ülésére Amsterdamba, hol a magyar delegáció tagjaival is találkozhat. Nehéz híreket hallanak Magyarországról. Itt ekkor kezdődik a „fordulat” éve és maga Bölöni György (Ady barátja) hollandiai nagykövetünk kéri és inti őket, hogy maradjanak, mert életveszélyes a hazajövetelük. Ezt a tényt nagyon nehezen dolgozza fel. A gyermekvonatok további érkezését is leállítja a párt.
Tanul, dogozik, tájékozódik és megdöbbenve látja, hogy milyen nagy létszámú református magyarság van teljesen gondozatlanul az európai menekülttáborokban és szétszóratásban. A hasonló lelkületűek keresik egymást a felelősség szálain egész Amerikáig, és megalapítják a SZEMRE-t, a Szórványban Élő Magyar Református Egyházat. A holland történelmi egyházak és szabadegyházak támogatásával Tüski István kezdeményezi az Admiral de Ruyter Alapítvány felállítását a szétszóródott magyarság megsegítésére. Ezzel egy időben a holland zsinat is kinevezi az első magyar szórványlelkésszé a BeNeLux államokban.
Rövidesen 5o-6o kisebb- nagyobb gyülekezet születik, prédikáló helyekkel, kiknek a Heidelbergi Kátét, az énekeskönyvet, az új fordítású Újszövetséget és a teljes Károli Bibliát is kiadják dr. Tóth Miklós jogász-lelkipásztor munkatársával. Bár a forradalom még elképzelhetetlen, Isten már készíti ezt a lelki üzenetet, és táplálékot, a majd menekülő tömegek számára.
Mire a forradalom híre és hulláma eléri Hollandiát, már egyházilag és társadalmilag megbecsült helyzetben vállalhatja a tanácsadói és aktív segítséget a holland Vöröskereszt kötelékében. Ötször repül Ausztriába a forradalom leverése után, és tér vissza egy- egy menekültekkel zsúfolt vonattal, kiknek további sorsát is rendezni kellett. Korábban alig elképzelhető tömeg ömlik rá a fogadó országra. Ausztriában egy-egy alkalommal mintegy 15000 menekülőhöz kellett szólnia és tájékoztatást nyújtani. Újságot nyomtatnak, majd készülnek egy nagy amsterdami templomi gyűjtésre is.
A holland lelkületre jellemző, hogy 56 decemberében az idős Vilma exkirálynő hívatja Tüski István lelkészt és kéri, hogy fordítson le egy evangéliumi üzenetet, melyet karácsonykor szeretne elküldeni a menekült magyarokhoz. Egyben az Appeldoorn-i kastélyát is felajánlja menekültek nyelvi, kulturális felkészítése céljaira. Tüski lelkészt felkérik, hogy vallástanári és lelkigondozói szolgálatot végezzen ezen a helyen is. Az 56 utrechti karácsonyi alkalom előkészítéséhez pedig Julianna királynő kérte segítségét. Ezen az egész királyi család leányaikkal együtt vett részt. De ott volt Julianna királynő az 1957-es magyar menekültklub megnyitásánál is.
Az 56- os tragédiát ismerjük, az kevésbé ismert, hogyan keresett a holland reformátusság az európaival együtt kicsi kapukat, melyeken a totális szembenállás és megdöbbenés után újból elérhetik egymást a testvéri kezek. Az első diplomáciai jellegű kérést maga Visserthooft, az Egyházak Világtanácsának főtitkára kéri Tüski Istvántól. Fontosnak tartja, hogy változtassák meg a SZEMRE nevet. Ez részben magyarországi követelés volt, fenyegetéssel egyetemben. A magyar állam nem tartotta kívánatosnak egy Nyugat-Európai magyar református egyház létét. Ennek összefüggésében változtatják meg a SZEMRE nevét Nyugat-Európai Lelkigondozói Szolgálat-ra.
Ebben az 56 utáni kapcsolatkeresésben Tüski István alapszempontja az volt, hogy ha valóban segíteni akarnak, akkor el kell fogadniuk, hogy azokkal kell kapcsolatot létesíteniük, akik hivatalosan felelős helyzetben vannak, hogy eljuthassanak azokhoz is, akik mellőzött vagy éppen teljesen kiszorított állapotban élnek. S ami igen lényeges szempontja volt, hogy a személyeken és csoportokon túl, mindenkor a gyülekezetek, az Anyaszentegyház támogatása a leglényegesebb feladat.
Ez nehéz diplomáciai jellegű szolgálat volt, melyben Isten a keresztyén szeretet gyakorlásának számtalan alkalmát is feltárta: gyógyszerek küldése, épületek felújítása, a Debreceni Református Gimnázium fizikai szertárának feltöltése modern műszerekkel, a teljes Biblia kiadásához nyújtott segítség, az 1967-es debreceni jubileumi ünneplés, melyben Tüski István a holland delegáció hivatalos fordítójaként volt jelen. Ez az alkalom tette lehetővé dr. Budai Gergely szeretett professzora Újtestamentum fordításának, magyarországi kiadását. De ezen belül volt az erdélyi árvízi segélylátogatás vagy a Baár- Madas Gimnázium újra indításának előkészítése. Folyamatosan tárgyalt Hollandiában is ifjú Bibó Istvánnal a lehetőségekről. Nem csak ő érkezett Magyarországra, de hollandiai otthonában a korszak szinte minden hivatalosan kiutazó magyar képviselete megfordult, s mindenki kapott valamiben segítséget. Élete végéig mintegy 20 püspök és egyházi vezető személy volt vendége szerte a világból.
Új fejezetet nyitott az életében, új viszonyok megismerését, és új távlatokat is, mikor feleségül vette Szabó Márta lelkészt, kinek édesapja és bátyja ki volt zárva a lelkészi szolgálatból s ő maga is többi lelkész testvérével együtt nagyon hátrányos és támadott helyzetben volt a házasságáig. Senki nem várta el a Szabó családban Tüski Istvántól, hogy feladja eddigi szolgálati kapcsolatait és a hivatalos csatornákon át történő segítő szolgálatát, de örömmel vették, hogy be kíván kapcsolódni abba az illegális segítő és missziói tevékenységbe is, melyet a család itthon, Erdélyben, Kárpátalján és sokfelé végzett. Rövid idő alatt nagyon messze és nehéz területekre nyúlt ki a hollandiai magyar segítő kéz.
Az ifjú házasok a holland nevelőszülőktől kapott telket egy Magyar Otthon céljaira ajánlották fel, melyre további támogatást szerezve felépítették a Vianen-i Magyar Missziói és Kulturális Központot.
Ez a magyar missziói és kulturális központ európai unikum, hová korábban a menekülő magyarság látogatott, oda ma egyre inkább az ösztöndíjasok, és a munkát keresők újabb nemzedékéből érkeznek. A Debreceni Kántus is énekelt már itt és a nemzetközileg ismert Mikes- kör dr. Tóth Miklós jogász-lelkipásztor vezetésével is itt ülésezik. A szülők erőtlenségével a fenntartás és működtetés terhét a gyermekek hordozzák erejükön felül, leginkább a szolgálatban megroppanásig elkötelezett nagyfiú, István és az igehirdetéseket végző nővére, Márti. A másik két testvér Gabika és Anni, helyileg is távolabb élnek, de szívük mindig a közös ügyben dobog.
A birodalom összeomlásáig a növekvő szabadságban egyre inkább megnőtt Tüski István mozgástere is. Ezen a növekvő lehetőségen belül mentik ki dr. Török István Dogmatikájának kéziratát, gyermekeiknek szennyes ruhái között, majd az Etika útját is egyengetik. Nem sok idő elteltével az első nyomtatott példányokat hozhatja vissza, hozzáértő szakmai előkészítést követően.
Börtönből és fogolytáborokból hazajövő erdélyi és kárpátaljai lelkipásztoraink és az egyházi csúcsvezetés mind várakozva gondolnak közvetítő, segítő, tájékoztató szolgálatára.
A ’9o- es évek, a birodalom bekövetkező összeomlása további új lehetőségeket nyitott. Ami eddig csendben, fű alatt történt, most „kihangositást” kap. Tüski Istvánt a számtalan kihívás közül az iskolák visszaszerzése és alapításuk foglalkoztatják leginkább. Nevéhez fűződik a Kálvin téri egyházi épületblokk visszaszerzése és megmentése az egyházközség számára. A holland Uni iskolaügyi szervezetnek javasolja, hogy egy alszervezetet hozzanak létre, mely kimondottan a magyarországi és Kárpát-medencei iskoláink ügyével foglalkozik.
ETI ( Educa Transfer International) néven kezdi el működését ez a tanácsoló, támogató holland hátterű szervezet Tüski István elnöksége alatt, melynek irodája, munkásai vannak és újságot is kibocsát. A Keresztyén Nevelés az első alapvető nevelési és iskolapolitikai lap a változások után.
Közel 1oo intézményt segít az ETI indulásában. Előadásokat szervez, számtalan vendéget hív meg és egész tanári testületeket visz ki holland tanulmányútra. Erkölcsi és anyagi támogatást szerez Tüski István Hollandiában a legjelentősebb magyarországi törekvések megerősítésére. Így a Károli Gáspár Református Egyetem születéséért fáradozik személyesen is, minisztériumi csúcsvezetőket hív meg Hollandiába, és a magyar Zsinatban is meghívott vendégként szólal fel meghatározóan az Egyetem ügyében. Számtalan megbeszélést folytat dr. Hegedüs Lóránttal, a Zsinat Elnökével, dr. Kálmán Attila államtitkárral és közvetlen munkatársával, dr. Szöghy László professzorral, dr. Czine Mihály professzor-főgondnokkal és sokan másokkal, akik ebben az ügyben meghatározó személyiségek voltak.
Püspöki delegációt hiv. meg ugyancsak hollandiai ünnepi megnyilatkozásokra az egész Kárpát-medencéből, hogy tájékoztatást adhassanak, és adományt gyűjtsenek, kik holland zsinati és parlamenti vezetőkkel is találkoztak, és sok ezres közösség előtt szólhattak ügyeikről.
Történelmi jelentőségű Tüski István és az ETI szervezet kárpátaljai tevékenysége is. Három református gimnáziumnak segít az elindításában a holland támogatás megszervezésével. (Nagydobrony, Nagybereg, Tivadarfalva). Kárpátaljai munkatársait szintén kiviszi Hollandiába és bemutatja a Bizottságuknak. Így lehetett kint Gulácsy Lajos püspök, Oroszi Pál főjegyző, Horkay László akkor még esperes, majd püspök, Szabó Anna igazgató-tanár (később dr. Pándy Szekeres Dávidné). Szoros munkatárs volt még Nagy Béla, későbbi főgondnok is. Tüski István buzgóságára jellemző, hogy ebben az ügyben tizenötször repült el Hollandiából Magyarországra és utazott el Kárpátaljára autóval. Ebben a vonatkozásban legjelentősebb sikere, hogy Isten segítségével életre hívja azt a bizottságot, melyben először ülnek és munkálkodnak együtt egymással teológiailag szemben álló egyházi, felekezeti képviseletek „Bizottság a Kárpátaljai Iskolák Megsegítésére”.
Az iskolapolitikai törekvések mellett teljes szívvel vesz részt a Református Világszövetség és különösen a Tanácskozó Zsinat munkájában, sőt annak születéséért is fáradozik. Ő támogatja és finanszírozza meg – holland forrásokból – az első Kárpát-medencei esperesi konferenciát Sárospatakon 1992-ben, ahol a Tanácskozó Zsinat született. A Trianon után először találkozó testvéri világ a Bodrog szállóban kapott helyet, lefoglalva az egész szálloda egységet, hogy senki ne zavarja testvéreink bizalmas beszélgetéseit. A találkozó közel egy millió forintba került, melyet Tüski István a holland Stehlingwerf úron keresztül kapott. A találkozón, a gondnokok mellett a Kárpát-medence minden magyar református püspöke is képviseltette magát és előadásokat is tartottak.
Negyvenévi elnyomás után nagyon fontosnak tartotta, hogy egyházunknak, népünknek a kinti, külföldi értékeit is feltárja és megőrizze. Ünnepi keretek között elhelyezett többnyelvű emléktáblával jelölte meg azokat az egyetemi helyeket, monumentumokat ahol kiemelkedő, később híressé lett magyar diák tanult vagy munkálkodott. Ezeken a holland-magyar és esetleg angol nyelvű táblákon a hála, a közös hitbeli örökség és elkötelezettség üzenete áll. Nincs helyünk mindezek felsorolására, de nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy bizony egész közösségünk helyett is cselekedett.
A de Ruyter életműve és szabadító szolgálata a holland- magyar kapcsolatok történelmi gyökerei ismételten visszatérő ügye volt. A gályarabokról szóló dokumentumfilmjét a Magyar Televízió is bemutatta. Az admirális 13. leszármazottját is elhozta Magyarországra és ünnepi keretek között bemutatta a négy egyházkerületben. Orbán Viktor akkori s jelenlegi kormányfő, hollandiai látogatása alkalmával Tüski István magas szintű ünnepi megemlékezést rendezett az Amsterdami Dómban, melynek Hollandiában is országos visszhangja és sajtója volt. Miniszterelnökünk megkoszorúzta az admirális sírját.
Külön ajándék, és jelképesnek is tekinthetjük, hogy utolsó nagy rendezése szintén de Ruyter ünnepély volt az admirális születésének 4oo. évfordulója alkalmából. Két táblát készíttetett, egyet a Vlissingen-i szobornál helyezett el, nagykövetünkkel együtt, egyet pedig a keresztelési templomban hálaadó istentisztelet keretében. Jelen volt a Debreceni Kollégiumi Kántus is gyönyörű szolgálatával, Berkesi Sándor Liszt-díjas karnagy vezetésével, aki sokszor volt korábban is vendége, az igehirdetést pedig dr. Börzsönyi József sárospataki professzor holland nyelven végezte. Magyar részről elhangzott még egy angol nyelvű előadás: A XX. század magyar gályarabjai címen. Ezek az alkalmak már az egész család szellemi, fizikai erejét is igénybe vették, ahogyan ez kezdettől fogva is történt. Mind a holland, mind a magyar kormánynak többszörösen kitüntetett polgára volt. A „holland királynő lovagja” magas rangú megbecsülést is hordozta. Három holland királynőnek volt ismételten vendége, vacsoravendége, utóbb már feleségével együtt, és időnként tanácsadói feladatra is meghívást kapott. Julianna királynő változások utáni magyarországi látogatásának előkészítésébe is bevonták. A királynői beszéd elkészítésében is jelentős segítséget nyújtott.
Mind ezeket úgy tekintette, mint Isten munkáját és ajándékát, melyben az Úr ügyét hordozhatta. Vágyott rá, és reménykedett benne, hogy egyszer a Királyok Királyának asztalánál is ülhet. Valóban az ügy, Isten Országa ügyének nagysága tette nehéz küzdelmekben is hűségessé, önmegtagadóvá, állhatatossá és hordozta alázatosan a méltatlan helyzeteket is. Erőtlenségeit, mulasztásait ismert vagy ismeretlen hibáit és vétkeit vallomása szerint Isten hatalma és az Úr Jézus kegyelme moshatja el. Őbenne reménykedett és reménykedünk mi is, arra nézve is, hogy ami tőle való volt életében, az dicsőítheti és magasztalja is az Ő nagy Nevét.
Szabó Dániel