Még menet közben elegyedem szóba gyönyörű népviseletben vonuló asszonyokkal. A Kovászna megyei Háromszékről, Gidófalváról érkeztek huszonhatan. Tizenkét óra alatt tették meg a 740 kilométeres utat. „Nagy élmény itt lenni, mindenütt magyar írást látni, már ezért megérte” – mondja elcsukló hangon az egyik néni.

Bereczki László, a község lelkésze a székely nagy meneteléshez hasonlítja az alkalmat: „Mit jelent ez számunkra? Azt, hogy magyarok vagyunk, egy vérből valók vagyunk. Jó együvé tartozni, együtt lenni, ugyanazt énekelni, magyarul, libabőrösnek lenni a nagy melegben is”

Szabó Szonja Zsófia és Nagy Boglárka Tímea a Debreceni Református Kollégium Általános Iskolájából érkezett. „Őszintén szólva kevésbé bulis eseményre számítottunk” – nevetnek a lányok. Mint mondják, önbizalom-növelő hatása van a hétvégének, a fáklyás menetnek. Blangárné Bárándi Júlia vallástanáruk hangsúlyozza, mennyire felemelő érzés volt hallani a menetben, hogy más nemzetiségek is velük énekelték a saját nyelvükön – a többi közt –  az Erős vár a mi Istenünk dicséretet. „Van egy egységes egyházunk a 21. században, melyben megtapasztalhatjuk az összetartozás érzését, azt, hogy van hova jönnünk. Egy katolikus úriember kérdezett a rendezvényről a Kálvin téren, mondtam, hogy az egyházunk egységét, magunkat próbáljuk kifejezni, megmutatni. Azt mondta, hogy szerinte sikerült” – meséli.

A Budapesti Ökumenikus Kórus tagjaként Fazekas Zoltán beszél arról, hogy ez számára nemcsak koncert, hanem zenés istentisztelet. – „Azt szeretnénk, hogy legyen, aki meghallja, hogy az emberek szívében visszatükröződjön és nyomot hagyjon a szeretet, amelynek közvetítő nyelve itt most a zene.”
Urbán Károly a kassai Laudate Dominium énekkart képviseli visszatérő résztvevőként. Azt mondja, hogy nem mindennapos dolog, ami a zenei fesztiválon történik: együtt lenni a Mindenhatóval, továbbadni azt szeretetet, amivel nap mint megajándékoz minket, dicsérni őt. Egy ikertestvérpár hasonlóan vall részvételükről: óriási élmény itt lenni. Eddig mindig csak a hírekben látták, de élőben teljesen más, sokkal felemelőbb. Az rendezvény fontosságát abban látják, hogy általa a világnak üzenünk, az evangéliumot, hogy az Úr él és köztünk van.

A nagykőrösi Arany János Református Gimnáziumból mintegy 30 fiatal vett részt a közös éneklésen. A diákok is az esemény összetartó erejét emelik ki, továbbá szerepét a református hagyományok megőrzésében. A kórusvezetőjük megfogalmazza a közös éneklés egyedülállóságát, lelkileg mással össze nem hasonlítható mondanivalóját az énekeknek, ami az életet megerősíti, a hétköznapokat könnyebbé teszi. A debreceni Dóczy Gimnáziumban is régi hagyomány már a zenei fesztiválon való szolgálat, ezúttal huszonöten érkeztek. Király Levente Zsolt kórusvezető rámutat, hogy a mai fiatalok már nem ismerik az igazán jó közösségek fogalmát. Nem ilyen zenén, nem ilyen lelkületű rendezvényeken szocializálódnak. Ezek az alkalmak pontosan arra jók, hogy közösséget teremtsenek, ápoljanak és őrizzenek meg, egy nagy családként, függetlenül attól, hogy hol lakunk, milyen közösségből, körülményekből jövünk. Itt érdemes elvetni a magot, mely a közösségteremtéssel ezen a táptalajon szárba szökkenhet. Ez a fajta Istent dicsőítő muzsika, ebben a tradicionális stílusban kiveszendőben van. De ahogy a vendéget az asztal legjavával kínáljuk, úgy ha az Úristenről van szó, a zenének is a legértékesebb rétegét szeretnénk közvetíteni. Mint mondja, minél hitelesebb példaként jár diákjai előtt, annál inkább fogékonnyá válnak erre a közösségre, szolgálatra. „Egy célért énekelünk közösen, hogy az Úr Igéjét hirdessük, jól érezzük benne magunkat. Ezáltal megmutatjuk önmagunkat. Sokan nem mernek önmaguk lenni, mert félnek, félnek attól, hogy elítélik őket” – összegzi az egyik diák a gondolait.

Böszörményi Gergely főszervező abban látja az esemény misszióját, hogy a társadalom számára pozitív üzenetként juttatja el az evangéliumot és megmutatja a jókedvű református egyházat. „Ez a fesztivál alkalmas arra, hogy Isten Igéje úgy jusson el az emberekhez, ahogy másképp nem tudna. Rájönnek az emberek, hogy a Bakáts téren Pál István Szalonna zenéje ugyanúgy hordozza az Igét, csak kicsit másként. Amit a színpadon tesz, mond, közvetít, az mind tanít, abban Isten igéje üzenetként van benne. Merjük vállalni a hitünket, minden időben, mindenhol” – foglalja össze a fesztivál fő üzenetét.

Az alkalmon Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára és Szloboda József Budapest-északi református esperes szolgált Igével.

Az énekkart Bódiss Tamás és Katona János vezényelte, Szotyori Nagy Gábor kísérte orgonán. Hazafias dalok, dicséretek és kórusművek egyaránt hirdették Isten igéjét.

Szoták Orsolya
Képek: Vargosz/reformatus.hu