[...]
Azt már unalomig elcsépelte a Kis Tükör, de azért az újévben újra kezdi: hogy az egyes szívek megújulása nemcsak az egyes életek megújulását jelenti, hanem az egyes családokét, az egyes községekét, nemzetekét, sőt az egész világét. Mert egyes emberekből áll a világ: tehát a világ megújításának nincs más útja, mint az egyes emberek életének megújítása. Minden nap halljuk a bús kifakadásokat, hogy rossz világot élünk, csúnya világot élünk: és ez igaz is; de nem kell elfelejteni, hogy amilyen az ember, olyan a világ. Ha mi jók és szépek volnánk, a világ is szép és jó volna. Erre természetesen azt mondja az olvasó: mi egy csepp víz a tengerben? Mit újít a világon, ha én megújulok? Nagyon sokat, kedves olvasóm: mindent. Aki Jézusban megújul, arra nézve újjá lesz minden. Ez éppen az újjászületés nagy csodája. Mikor a rossz és csúfocsúfoló ember elmúlik: akkor azzal együtt elmúlik a rossz és csúf világ is. És mikor a jó és szép új ember megszületik: akkor azzal megszületik a jó és szép új világ is. A régi avult idők elmúlnak, és a szép idők felvirradnak. Az újjászületett ember nem is magán veszi észre elsősorban a nagy változást: hanem a környezetén: egyszercsak azt látja, hogy a felesége nem olyan házsártos, vagy a férje nem olyan durva, mint eddig; hogy a gyermekek szelídebbek, engedelmesebbek; hogy még az ajtó sem olyan nyikorogva nyílik, mint eddig; egyszóval azt látja, hogy a "régiek elmúltak, ímé mindenek megújultak". Tessék ezt megpróbálni ez új esztendőben. [...]

Kis Tükör, XXII. évf.
(1932. január 2.)
1. sz. 1. o.

Újra megjelent a Beszéljünk nyíltan c. kötetben, 2003 Koinonia Kiadó, Kolzsvár.