Az egyházközség előző lelkésze, Nagy Péter tizenhat éves budafoki szolgálat után nyugdíjba vonult. A közel százhúsz éves református közösség Szász Lajost választotta meg utódjául, aki a budafoki református gyülekezet tizenkettedik vezető lelkipásztora lett. Beiktatásán Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök hirdette az igét a János evangéliuma tizenhatodik részének huszonharmadik verse alapján. A felolvasott versben Jézus elmondja, bármit kérünk az ő nevében, azt megadja nekünk az Atya. A püspök szerint egyáltalán nem mindegy, hogyan hangsúlyozzuk a Megváltó bátorító mondatát.

„Van, aki az Atya személyét, más a kérést emeli ki. Én szívesen olvasom együtt a mondat második felét: az én nevemben megadja nektek. Jézus nevének súlya van, és ez a beiktatott lelkész életére is igaz. A mi feladatunk mindenekelőtt az, hogy Jézus nevében adjunk, a Megváltó erre kér minket: az Ő nevében adjunk igazságot, gyakoroljuk a könyörületet, adjunk enni az éhezőnek, örüljünk együtt az örülőkkel és sírjunk a sírókkal.”

„Ne a gyülekezet vagy a saját nevedben”
A püspök elmondta, a budafoki gyülekezet a lelkésszel együtt megtehetné, hogy saját magát reklámozva jelenjen meg a város életében, így elérhetnék az embereket, megszólíthatnák őket. „Te azonban, kedves lelkésztestvérem, soha ne a közösség vagy a saját nevedben adj, hanem egyedül Jézuséban. Ezért kaptál Istentől ajándékokat, és ezért hívtak meg a budafokiak is, mert nem nekünk kell tündökölnünk, hanem csak egy nevet kell hirdetünk, amelyből minden jó és áldás, békesség származik, ez a Jézus szent neve. A Megváltó nevében kérni természetessé válhat számunkra, hiszen az Atya ebben az esetben felismer minket gyermekeként. Jézus által válunk kérni és adni képtelenekből kedvesekké Isten szemében.”

Bogárdi Szabó István szerint sokan megyünk Istenhez kéréseinkkel, hiszen magyar református keresztyének vagyunk, saját sorsunk, erényeink és küzdelmeink miatt a Teremtő alanyi módon meghallgatja és teljesíti kéréseinket. „Ez a hozzáállás azonban csak a saját nevünket akarja dicsérni. Nagyon nehéz megtanulni Jézus nevében kérni. Szent Ágoston mondta: csak szeressünk és tegyünk, amit akarunk. Szeretni a szeretet és Jézus igazságának törvényei alapján szabad, ha ez a lelkiség hat át minket, már valóban bármit tehetünk.”

Hálát, elfogadást tanulva
„Ha Jézus nevében kérek, tanulok, ugyanígy tanulást jelent a meghallgatott ima, a nem teljesült kérés is. Ez nehéz lecke, és ezt gyermekként kezdjük el megtanulni. A beiktatott lelkész is tanul, és ezért fontos, hogy imádkozni tanítsa a budafokiakat. Jézustól tudjuk: az Atya soha nem ad kígyót vagy követ. Az, hogy Isten gyermekei vagyunk, forradalmi, mert adoptált, elfogadott gyermekké lettünk a Megváltó által, és mindennap tanulnunk kell ezt a gyermeki létet.”

A püspök szerint ugyanolyan nehéz kérni, mint elfogadni Jézus nevében. „Nehéz lehet megszervezni az adakozást, a segítségnyújtást, de ennél nehezebb a segítséget elfogadni. Látom és tapasztalom, mennyire hálátlanok vagyunk, keresztyének. Kaptunk szép templomokat, szabadságot, óvodát, iskolát, új lelkipásztort, gyógyulást, külső-belső békességet – sok mindent, és mégis úgy élünk, mint akik egyedüli vesztesek vagyunk a teremtésben, és a világ csak nekünk tartozik. Hálátlanságunk gyökere, hogy nem tudunk elfogadni. Értsük meg: Jézus az, aki által Isten ajándékoz, aki által meg kell tanulnunk elfogadni a jót, az ajándékokat. Csak úgy dicsőítjük Istent az ő gyermekeként, ha tudunk kérni, elfogadni és hálás lenni mindenért, amit az Atyától kaptunk.”

Ajándékozónak lenni
A püspök elmondta, a lelkipásztor ajándékozó ember, aki hétről hétre pásztorol, és amiért megküzdött, imádkozott, megtanult, azt átadja gyülekezetének. Szolga, aki kiszolgáltatja a szentségeket, gyülekezetet vezet. A budafokiak is ajándékozók, akiknek meg kell tanulniuk ezt a szent küldetést a lelkészükkel együtt teljesíteni.

Az igehirdetés után a Budapest-Déli Református Egyházmegye esperese, Illés Dávid beiktatta a megválasztott lelkipásztort, majd a palástos lelkészek áldásai következtek. Elsőként Szász Barnabás és felesége, Szász Barnabásné, az új lelkész szülei mondtak áldást, egyben köszöntésüket is elmondták a család nevében. Istennek adtak hálát, mert imameghallgatásnak látják gyermekeik hitét. Kiemelték: szülőként életük végéig fogják imádsággal támogatni gyermekeiket, valamint áldást kértek a budafoki gyülekezetre is.

A lelkész mint Isten válasza
Az istentisztelet az énekkar szolgálatával és további köszöntésekkel folytatódott. A gyülekezet előző lelkésze, Nagy Péter a Zsoltárok huszonhetedik részéből olvasott fel, ahol a zsoltáros Isten házában szeretne lenni egész életében. „Itt arról olvashatunk, hogy a szentíró valójában Istent kutatja, fürkészi, a válaszokat keresi. Hisszük, hogy ti is választ jelentetek a kérdéseinkre. Sokszor nem gondoljuk át, milyen súlya van annak, hogy Isten szavát hirdetjük a templomban. Amikor ezt teszed, jó úton jársz és az út során kapott válaszok érvényesek. Kívánom, hogy soha ne térj le erről az útról.”

A mezőpaniti református lelkész, Kovács Tibor is köszöntötte az új lelkészt. „Legyél Isten nagy embere, akit nagy tettekre hívott el az Úr. Merjél Istentől kérni akár egy egész hegyet, mert nagy és hatalmas Istened van. Legyél Illés és Jeremiás, Dániel és Ézsaiás, hogy Isten, amikor rád néz, repesve örüljön neked. Szerezz szolgálatoddal örömöt Budafokon, hogy az Atya szívesen tekintsen rád, keresztyén férfira. Hallgasd meg az elnyomottat, a szenvedőt, élj Isten- és emberközelben egyszerre. Maradunk továbbra is imádságos szívvel értetek Mezőpaniton.”

Hitet ébreszteni
Szász Lajost Karsay Ferenc budafok-tétényi polgármester is köszöntötte. „Az igazán tiszta, krisztusi hang nem reked meg a templom falain belül, akármilyen messzire elhangzik, hiszen szükség van rá. Az önkormányzat és az egyház munkájában sok párhuzam fedezhető fel, mindkét szervezet végigkíséri az életünket, a kereszteléstől kezdve az iskolán át egészen a sírig. Feladataink sok vonatkozásban közösek, a városvezetés pedig minden segítséget meg fog adni a területén működő történelmi egyházaknak az elérendő közös célok megvalósításához. Legfontosabb célunk, hogy hitet ébresszünk az emberek lelkében. Hitet Istenben, országunkban, nemzetünkben és saját magunkban is.”

A beiktatott lelkészt végül a gyülekezet gondnoka, dr. Németh Géza köszöntötte, majd Szász Lajos mondott választ a köszöntésekre. Ezékiel könyve tizenharmadik fejezetéből olvasott fel, a harmadiktól az ötödik versekig, amelyben a próféta a hamis prófétálás ellen szólal fel.

Mindig a nyáj körül van és a Pásztort követi
 „Hiszem és vallom, hogy a lelkipásztornak helyt kell állnia a harcokban, a beömlő ellenséggel szemben kitartóan kell védekeznie. Látom, hogy nemzetünk, családjaink, házasságaink, helyi közösségeink falán milyen hatalmas rések tátonganak. Az igazi lelkész, szemben a hamis prófétával, látja ennek veszélyét, látja a réseket.

Az elhívott lelkipásztor hasonló a pulikutyához: mindig a nyáj körül van és a pásztort követi, soha nincs középen, de állandóan figyel a bárányokra. Nincs szomorúbb a pásztor nélküli pásztorkutyánál, aki csak a maga feje után megy. Én is harcra készítem a nyájat, mert a bárányoknak is résen kell lenniük a világban tapasztalt lelki harcokban. Erre a nemes küzdelemre hívom és buzdítom a budafoki gyülekezetet, mert harcaink által tart meg bennünket Isten itt, a főváros déli részén.”

Képek: Füle Tamás