Mire elég a mai kommunikációs képzés egy rohamosan fejlődő világban? Hol lehet tanulni az újságírást: egyetemeken vagy szerkesztőségekben? – A többi közt ezekre a kérdésekre kereste a választ a PRÚSZ Balatonföldváron tartott háromnapos médiaműhelyében. Szó esett egy, az oktatás minőségi javulását célzó modellről is, melyet Antal Zsolt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetének adjunktusa vázolt fel. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen idén tavasszal elindított Média- és közszolgálati kommunikáció továbbképzési szakon ugyanis a humánerőforrás kiválasztásában és a szervezetfejlesztésben bevált módszerek alkalmazásával képzik a médiakapcsolati munkakörökben dolgozó szakembereket. Vagyis alkati sajátosságaikat figyelembe véve orientálják őket a média és kommunikáció egyes területeire.

„Az önismeret az alapja ennek a fajta képzésnek. A célunk, hogy ne fordulhasson elő, hogy valaki vargabetűk árán látja be, mire alkalmas és mire nem" – fogalmazott az egyetemi oktató. A hallgatók személyközpontú oktatására a felfokozott verseny miatt van szükség, de azért is, mert ma már többszörös megfelelési kényszer nehezedik a médiamunkásokra: sokan egy egész stáb feladatait kényszerülnek ellátni egy személyben – magyarázta. A sokoldalúságot pedig nemcsak a megbízók várják el, de a közönség is. A főleg állami szervezeteknél alkalmazott sajtókapcsolati munkatársak például el kell sajátítaniuk a képviselt szervezet bürokratikus belső nyelvezetét, ugyanakkor annak üzeneteit a média nyelvéhez szokott közönség számára kell tolmácsolniuk. Személyközpontú képzés nélkül kevesen képesek harmóniát teremteni a kettő között – állapította meg Antal Zsolt.

Új logika
További kihívást jelent, hogy a médiafogyasztó társadalom két jól elkülöníthető szegmensre oszlik: egyik csoportot a régi típusú, hagyományos médián szocializálódott állampolgárok jelentik, a másikat az internetalapú médián felnőtt fiatalok. Számukra másként kell az információt összeállítani: más felületre, más logika szerint építkező tartalmat kell előállítani. „A közösségi oldalak és a mobilalkalmazások megkerülhetetlen fórumok, ha a fiatalokhoz akarunk szólni" – hangsúlyozta a szakember.

Bulvárszak?
A médiumok tetemes része magántulajdonban, kisebbik részük állami, önkormányzati tulajdonban működik. Egy kereskedelmi és egy közszolgálati csatorna hasonló műfajú és tematikájú műsorait összevetve komoly eltérések fedezhetők fel például a műsorkészítők látásmódját, a feldolgozás logikáját vagy a nyelvi eszköztárat illetően.
„A hazai felsőoktatás kommunikációs képzésein – túlreagálva a piaci igényeket – a hallgatókat az elmúlt két évtizedben elsősorban a piaci igények kiszolgálására igyekeztek felkészíteni, miközben sok diplomás az állami szférában helyezkedett el. Tette ezt úgy, hogy nem ismerte a közszolgálati kommunikáció sajátosságait és gondolkodásmódját, sőt, ezt a szférát a kereskedelmi média és kommunikáció bulvárosodásának hatására egyenesen sikertelennek látta. Tény, hogy a bulvárosodással a szakma sem tud mit kezdeni. Mindaz, ami korábban hír, tartalom volt, ma már nem az. A kereskedelmi média 1997-es hazai megjelenése után a kétezres években a közszolgálati média is igyekezett alkalmazkodni a bulvárosodáshoz. Ez azonban nem magyar sajátosság: a BBC-ben már 1982-ben kimutatták, hogy egyre több tragikus esemény szerepel a hírműsorokban" – fogalmazott Antal Zsolt.

Utolérhetetlen fejlődés
„A technológia rohamos fejlődésének követése is fontos szempont a médiaoktatásban, azzal ugyanis nemcsak az idősebb médiafogyasztóknak esik nehezére lépést tartani, de a szakmabelieket is folyamatos kihívás elé állítja. A technológiai fejlődés sebességéhez képest a kutatások szintúgy lépéshátrányban vannak. Újabb eszközök jelentek meg a piacon, amelyek újabb mélyreható változásokat indítanak el. Az oktatók bonyolult körülményekkel szembesülnek, de ezek figyelembevételével kell a szakembereket képezniük" – tette hozzá.

A hagyományos ismeretátadás már kevés
Nem könnyíti meg a dolgukat, hogy pedagógusok többsége eközben nehezen reagál mindenre, ami új, és idegenkednek is tőle. Antal Zsolt szerint helytelen hozzáállás, ha az új médiát és a technológiai változásokat eredendően rossznak tartjuk, az viszont biztos: a kommunikációképzés oktatói sokszor járatlan úton haladnak, amikor az új kihívásokra keresnek választ. „A hagyományos ismeretátadási modellek ma már nem elégségesek. Az az oktatási alapelv, amely szerint minél nagyobb mennyiségű lexikális tudást kell elsajátítani a diákokkal, kiegészítésre szorul."

Tehetségek és vívódók
A kommunikációs képzés dilemmáiról szólva Antal Zsolt hozzátette: miközben nőtt a hallgatói létszám, a tehetséges hallgatók aránya ugyanakkora maradt. „Kommunikáció szakot sokan úgy választottak az elmúlt évtizedben, mint korábban a gimnáziumot. Akik bizonytalanok voltak a pályaválasztásukban, azok kommunikációs képzésre jelentkeztek. A tömeges képzésben azonban a maximum, amit a felsőoktatásban elérhettünk, az, hogy a hagyományos ismeretátadást gyakorlatorientációval egészítettük ki. A hallgatók azonban nagyon foglalkozásigényesek. A mesterségesen hatalmasra duzzasztott létszámuk mellett nem lehetett mindenkivel személyesen foglalkozni. Egy-két tehetséges hallgatóval elbeszélgettünk időnként vagy segítettünk nekik gyakorlati helyet keresni."

Mesterek és tanítványok
A jelenlegi szituáció nem teszi lehetővé mester és tanítvány kapcsolatának kialakulását. A felsőoktatás nagy kihívása a szakember szerint, hogy felvértezze a hallgatókat az elemző készség, a szakmai professzionalitás és a biztos etikai alapok elsajátításához szükséges gondolkodásmóddal. Mindezekre az erényekre nem csak a piacon, a közszolgálatban is szükség van. Ma már ezért nem mesterre, hanem mesterekre van szükség az egyetemi oktató szerint. „A tudást nem lehet egy emberen keresztül közvetíteni. Egész fejlesztő szakembergárdára van szükség például a személyiségfejlesztés, a szakmai ismeretek átadása, a beszédkészség és a nyelvhelyesség fejlesztése érdekében."

Kiből lesz a cserebogár?
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Média- és közszolgálati kommunikáció posztgraduális képzésén kérdőíves módszert alkalmaznak a minél hatékonyabb szakképzés elősegítésére. „A hallgatók kérdőívet töltenek ki, amely többek között számba veszi az illető alkati sajátosságait: dominanciaszintjét, extroverzióját, hajlandóságát a szabályok betartására, türelmét, belső hajtóerejét, és még azt is, hogy inkább egyedül szeret-e dolgozni vagy csapatjátékos. Ezek a belső pszichológiai hajtóerők határozzák meg az életünket és a munkatársainkkal való viszonyunkat is. A kérdőív segítségével készítünk egy profilt minden hallgatónkról, ami segíti őket a szakmai pályafutásukon."

A megújulás érdekében
Hatékony szakmai tevékenységre csak olyan diákokkal lehet vállalkozni, akik nem vágyálmokat kergetnek, hanem önismerettel rendelkeznek – tette hozzá Antal Zsolt. „Eddig nem voltak külső feltételei az oktatásban annak, hogy meghatározzák, kiből lesz jó újságíró, a szakmában ezért is nagy a fluktuáció."

Az értékeket közvetíteni képes, profi szinten dolgozó, minőséget előállító médiaszakemberek képzéséhez a gyakorlatorientált képzés már nem elég, abban helyet kell találni a coaching típusú foglalkozásoknak is – hangsúlyozta. „Ha nem tudunk áttérni a mester–tanítvány modellre, akkor képtelenek leszünk a megújulásra. A kommunikáció szak éppen hogy túl van azon, hogy lesz vagy nem lesz. Jelenleg a képzés szervezését még mindig a stratégiai gondolkodás hiánya jellemzi, ráadásul, a kommunikáció a felsőoktatáson belül is egyfajta „lenézett" pozícióban van. A fejlődést jelentő változások érdekében a főállású és meghívott oktatóknak magukkal szemben is szigorúbb elvárásokat kell megfogalmazniuk. Azaz ezt a szakmát a jövőben már nem lehet csak oly módon oktatni, ahogy azt eddig tettük."

Ésszel, szívvel, lélekkel
Lelkes, motivált akkor lehet valaki, ha ésszel, szívvel és lélekkel teszi a dolgát – összegezte Antal Zsolt. „Mit jelent lélekkel csinálni valamit? A lélek az akarat. Akkor lesz valaki lelkes és motivált, ha az ész, a szív és a lélek harmóniában van egymással. Amikor valaki ismeri, szereti a szakmáját és akarja is azt hosszú távon művelni. Ezt azonban csak segítséggel lehet kialakítani valakiben. Csíkszentmihályi Mihály ezt az egyensúlyi állapotot nevezi flow-élménynek. Egy biztos: sikereket motiváció, lelkesedés nélkül nem lehet elérni – erre pedig nem csak a hallgatóknak, de az oktatóknak is szükségük van."

Jakus Ágnes
Képek: Marosi Nagy Lajos