A Ráday Kollégium újjáépítéséről és a Székház felújításáról, a keresztyénség helyzetéről és felelősségéről, a lelkipásztori méltóságról és az idei tisztújító választásokról is szó esett az újévi lelkészértekezleten.

„Isten számon tartja életünket, megszámlálja könnyeinket és tömlőjébe gyűjti azokat” – idézte az 56. zsoltár szavait Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök a január 13-ai újévi lelkészértekezleten mondott beszédében. Az egyházvezető az elmúlt év eseményeit felidézve szólt a 2019. január 23-ai tűzesetről, melyben egy ember életét vesztette, a Ráday Kollégium pedig helyrehozhatatlan károkat szenvedett. Mint mondta, még ebben a hónapban, január végén megkezdődnek a bontási munkálatok, majd kezdetét veszi az újjáépítés, amely várhatóan bő másfél évet vehet majd igénybe.

A püspök hozzátette: „nem látjuk bizonyítottnak, hogy azért gyújtották volna fel az épületet, mert az református kollégium volt – erről lehet, hogy a fiatal elkövetők nem is tudtak. Szándékukban valaminek a meggyújtása volt. Az ügy folyamatban van.” Az egyházvezető ismét köszönetet mondott mindenkinek, aki anyagi segítséget és imatámogatást nyújtott a trauma túlélőinek.

Épülő Dunamellék
Az élet jelei is megmutatkoztak az egyházkerületben tavaly. Templom- és harangszentelések, alapkőletételek, orgonaavatók és felújításokért mondott hálaadások sorát tartották a dunamelléki gyülekezetekben. A 2018-ban és 2019-ben kapott kormányzati támogatásból összesen 214 projektet indított el az egyházkerület, az óvodaprogramban 25 kerületi óvoda elindítása kapott helyet a bővítések és -felújítások mellett.

Tisztújítások idén
Nemcsak a külső körülmények, de az egyházkerület belső szerkezete is változik. Utoljára találkozott az egyházkerület jelenlegi elnöksége a Dunamelléken szolgálatot teljesítő lelkipásztorokkal az újévi lelkészgyűlésen. A harmadik – egyben utolsó – püspöki ciklusa utolsó szolgálati évét megkezdő Bogárdi Szabó István elmondta: szeretné, ha az őszi tisztújítás békességben, jó megfontolásokkal menne végbe. Figyelmességre, pontosságra és alaposságra intette a gyülekezeti elöljárókat a választás menetét illetően.

A magánélet szentsége
A hivatali helytállás mellett a püspök óva intette a lelkipásztorokat családi életük elhanyagolásától. Figyelmeztette lelkésztársait, hogy idejében kérjenek segítséget, ha szükséges, mindenekelőtt pedig ápoljanak szoros kapcsolatot Istennel. „A magyar református lelkész akkor folyamodik segítségért, amikor már nem lehet segíteni. És nem is biztos, hogy kellene folyamodni, ha folyamodnátok fölfelé. Nem is biztos, hogy kellene kétségbeesetten ide-oda kapkodni, ha a magatok körében is szeretnétek igaz szeretettel és hűséggel járni.”
Majd hozzátette: „ha valaki nem tud a korszellem szerint boldog lenni, szégyelli magát és boldogtalan, hajlamos összedönteni maga körül mindent. Boldognak lenni azonban – ahogy Augustinus egyházatya megfogalmazta – Isten szent élettörvénye szerint lehet.”

A keresztyénség két arca
A püspök szólt a nyugati és a közel-keleti keresztyénség eltérő helyzetéről is. Tavaly egyházunk küldöttségének tagjaként a háború sújtotta Szíriában járva példaadó helytállást tapasztalt a lerombolt országban maradt, üldözéseket elszenvedő keresztyének részéről, akik hűségesen helytállnak ott, ahová Isten állította őket, és néha boldogabbak, mint mi. Európában eközben démoni kettősség fejt ki romboló hatást: miközben a nyugati ember kiáll a természet védelméért, az emberi természet attribútumait alapjaiban kérdőjelezi meg. Ez keresztyénségellenességet is von magával, hiszen végső soron Isten jó életrendjének mond ellent. Az egyházvezető a január 12-én elhunyt Robert Scruton angol filozófust idézte, aki szerint a modern európai ember úgy éli meg a keresztyénségtől való megszabadulást, mint fölszabadulást, pedig ez nem más, mint Európa bukása. „Nemcsak a tájban lehet évszázadokig gyógyíthatatlan sebeket ejteni, hanem az emberi kultúrában is” – fogalmazott a püspök.

Öt intés
Mit tartson szem előtt a református lelkész mindeközben? Bogárdi Szabó István öt pontban összegezte gondolatait. A prédikálásról szólva elmondta: abban áll a református lelkipásztor egyetlen méltósága, hogy a gyülekezet Ura az Ő Igéjét bízta rá. A pásztorlásról úgy fogalmazott: lehetőség és szent kötelesség, hogy a lelkészek „emberei”, vigasztalói, tanácsadói legyenek a rájuk bízottaknak abban a világban, amely az emberies, decens, a jogokért kiálló társadalom képében a történelemben valaha volt egyik legembertelenebb korszakot hozta el. Figyelmeztetett: ez a világ csak azért hivatkozik a kicsikre, hogy még jobban kizsákmányolhassa őket. A lelkészeknek képviselniük és oltalmazniuk kell őket ott, ahová Isten állította őket. Az erények tekintetében Senecát idézte, aki szerint az embernek inkább legyen jó lelkiismerete, mint jó híre. Ezután imádságra buzdított az utódokért – legyenek azok családtagok vagy a jövő lelkésznemzedéke – és az elöljárókért is. Végül, köszönetet mondott a tizenhét évért, amit lelkésztársai között tölthetett püspöki tisztében, megköszönte türelmüket és bocsánatot kért tőlük azért, ha valamit mulasztott, vagy ha valakit lobbanékonysága miatt megbántott.

Ahol az emberek vannak
Veres Sándor főgondnok megköszönte Bogárdi Szabó István püspök kiállását és erőfeszítéseit a református egyházért és az egyházkerületért, visszaemlékezett az elmúlt ciklus két meghatározó szereplőjére, a 2016-ban elhunyt Hegedűs Béla egyházkerületi főjegyzőre és a 2018-ban elhunyt Tőkéczki László egyházkerületi főgondnokra. Mint mondta, a Dunamellék elmúlt két éve az építkezésekről szólt, melyek célja elsősorban a gyülekezetépítés, a missziói munka segítése és a lelkipásztorok életkörülményeinek javítása volt. A főgondnok emlékeztetett: az evangéliumot ott kell hirdetni, ahol az emberek vannak, és hálát adott a dunamelléki lelkipásztorok hűséges szolgálatáért.