Nem mindennapi orgonaavatót tartottak 2024. október 27-én, vasárnap délelőtt a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Múzeumában, Kecskeméten. Az ünnepi alkalmon bemutatták a soltvadkerti református templom egykori Mertz-orgonáját, amely mostantól a kecskeméti múzeum gyűjteményét ékesíti majd, sőt a jövőben az intézményben teret szeretnének adni az orgona rendszeres megszólaltatásának is. Az eseményen dr. Fogarasi Zsuzsa művészettörténész, a múzeum igazgatója köszöntötte a megjelenteket.

Enyészet helyett újjászületés
Az alkalmat ünnepi áhítattal kezdték, melyet Somogyi Péter egyházkerületi főjegyző tartott János evangéliuma 14. fejezetének 3. verse alapján: „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”
A főjegyző szerint a soltvadkerti református gyülekezet áthelyezett orgonájának a példája üzenetet közvetít. Mint mondta, amikor a hangszer elérkezett a végső pontjához, az enyészeté is lehetett volna, de új helyre költözött, új feladatot kapott.
A mi életünk is egyszer majd a végéhez ér, a helyünkre mások fognak állni, de az a kérdés, hogy betöltöttük-e a feladatunkat és hisszük-e, hogy Jézus majd maga mellé vesz bennünket – magyarázta a főjegyző.
Hangsúlyozta: itt, a Földön minden arról beszél, amit Isten ezért a világért cselekszik. Példaként az őszi faleveleket említette, melyek mielőtt lehullanak, a hasznos anyagaikat a fák ágaiba lövellik, a mérgező anyagokat pedig magukba zárják, ezzel a folyamattal pedig elszíneződnek.
Az igehirdető szerint velünk pontosan ez történik. Ugyanis Isten az ő szeretetéből Jézus Krisztusban ideadott nekünk mindent, ugyanakkor elveszi az összes olyan dolgot is, ami tönkretesz bennünket.

Kalandos úton érkezett a Mertz-orgona
Az áhítat után Csibi Balázs és Grain András restaurátorok beavatták a jelenlévőket a Mertz-orgona megújításának részleteibe. Kiderült: az orgona kalandos útja, mely a múzeumig vezetett, 2015-ben, a soltvadkerti református templom felújításakor kezdődött. A karzat, amelyen az orgona állt, nagyon rossz állapotban volt, ezért teljes felújítást igényelt. A munkálatok miatt az akkor nagyon megromlott állapotú Mertz-orgonát is el kellett bontani. Úgy tervezték, a hangszer alapos restaurálás után visszakerül majd a templomba, de 2018-ban a gyülekezet úgy döntött, hogy a templomba új orgonát építtet, a műemlék orgonát pedig a Ráday Múzeumnak ajánlotta fel.

Csibi Balázs orgonaépítő felvázolta, egy orgonafelújítás mindig két síkon történik, melytől ebben az esetben sem tértek el: az egyik az orgona külsejének a megújítása, a másik pedig az orgona belső szerkezeti elemeinek a restaurálása.
Csibi Balázs az orgona belső szerkezeti elemeinek a felújítását végezte. A hangszerkészítő elmondta, a soltvadkerti református templom orgonáját 1806-ban építette meg Mertz Ádám, kistormási orgonaépítő. Érdekesség, hogy ebben az időszakban a református templomokban nem volt jellemző az orgona használata.
Később az első világháború idején – a ritka kivételektől eltekintve – az orgonák sípjait, így a soltvadkerti Mertz-orgona fémsípjait is rekvirálták, mert a hadiiparnak szüksége volt az ónra, amelyből ezek a sípok készültek. A hangszert csak a háború után sikerült helyreállíttatnia a gyülekezetnek. Azonban, mint kiderült, az orgona hangzásvilága így már nem volt a régi, mert a felújításkor a sípokat nem az egyedi méretek, hanem a gyári szabványok szerint készítették.

Csibi Balázs 2018-ban kezdte meg a fémsípok restaurálását. Úgy fogalmazott: „alapvető célunk az volt, hogy megközelítse a hangszer az 1806-os állapotokat, mind hangzásban, mind szerkezeti kialakításban.”
Az orgona külső megújítását Grain András restaurátor végezte. Mint mondta, valószínűsíthető, hogy a hangszer építése után körülbelül száz évvel festették újra az orgonát. Később 1971-ben újították fel, akkor az eredetileg kékesszürke márványozással készült hangszer barna színt kapott.

Grain András darabokra szedve, 2023-ban kapta meg az orgonát. Mint mondta, nagyon sok elem hiányzott, így először – hogy fel tudják mérni a hiányosságokat – fel kellett építeni az orgonát. A restaurálás során sok volt az asztalosmunka, rengeteg hiányzó elemet kellett pótolni – magyarázta a restaurátor. Mint mondta, az orgona régi faelemei miatt különleges technikát kellett alkalmazni, így kapott az orgona a régihez hasonló kékesszürkés dekorációs felületet.

Megszólaltatták a műemlék hangszert
Az ünnepi alkalmon a műemlék orgonát Vass-Eysen Ákos, a Kecskeméti Református Egyház beosztott kántora, a múzeum munkatársa szólaltatta meg, aki elmondta, hogy az orgonának helyet adó kiállítóteremben 2023 őszén kezdődtek meg az átalakítási munkálatok.
A zenész szívesen beszélt a felújított orgonáról is. Elmondta például, hogy a billentyűzet is teljes felújításon esett át, a korabeli hangszerekhez hasonlóan viaszolt szilvafa billentyűfeltétet kapott. „Büszkén használjuk ki a lehetőséget, és szívesen adunk majd helyet egy-egy kisebb kamarakoncertnek, továbbá a múzeumpedagógiai kereteket is bővíthetjük a zenei irányba” – osztotta meg Vass-Eysen Ákos.

Gyülekezeti tagok az orgonáért – egykor és most
Dr. Fogarasi Zsuzsa, a múzeum igazgatója ünnepi beszédében úgy fogalmazott: „egy lángot kaptunk, melyet igyekszünk megőrizni, és miután a hangszer működik, mi használni is szeretnénk.” Hozzátette, nem véletlen, hogy az Úr olyan munkatárssal bővítette a múzeum dolgozóinak a sorát, aki félállásban kántorként dolgozik.

Sipos Ajtony Levente, soltvadkerti lelkipásztor a záróáldás előtt elmondta: a műemlék orgonát az újonnan megépült gyülekezeti házukban szerették volna elhelyezni, de ez különböző okok miatt nem sikerült, akkor kötöttek letéti szerződést a múzeummal, ami 25 évre szól. Kiderült az is, hogy a több mint 10 milliós felújítási költség egy részét a soltvadkerti gyülekezet magára vállalta.

A lelkipásztor felidézte, hogy a műemlékorgonát Hennrich Hirsch, a gyülekezet jómódú tagja építtette annak idején. Most pedig szintén egy gyülekezeti tag adományozta és vásárolta meg a soltvadkerti reformátusok új orgonáját. A lelkipásztor szerint mindez arról beszél, hogy mindig voltak és lesznek emberek, akiknek fontos, hogy Istent énekkel dicsőítsék.

Képek: Noszlopy Miklós